Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

829 Az országgyűlés Í2% ülése 1948. keressük az utakat, amelyek ezt lehetővé teszik, iáikkor meg

1 kell állapítanunk, hogy legelsősorban ,a szövetkezetpolitika kínálkozik útmaik arna>, hogy ennek az 1,400.000 törpebirtcr kosinak jövedelmét a föld hozamán túlmenően meggyarapítsűk. Ha most már szövetkezetpolitikánkat teszszük vizsgálat tárgyává és azt nézzük, hogy e •tekintetben mit tettünk három esztendő óta, akkor a legteljesebb elégedetlenséggel kell erre á síkra visszanéznünk. Szövetkezetpolitikaálag és • az agrárnépesség tekintetében a földműves szövetit-eBetek életrehívásán túlmenően nem tettünk semmit. De sajnos, el kell mondanom aizt is. hogy ta földműves szövetkezetek anyagi megerősítése és szövetkezeti vezetőknek _ vezetőképzés útján való biztosítása rjéyén is Vjadmi keveset tettünk. Márpedig ezt » a problémát másképpen, mint szövetkezetpol {tikával megoldani! nem tudjuk. -A szövetkezét' politikai és az agrárpolitikai követelmény etekiintétben atz, ibogy ennek az 1,400.008 átlag három és fél holdas családnak, amely kizáróJa>g a iföldre támaszkodik, a jövedelmét. legi alább megduplázzuk. Megvan ennek a megduplázásnak a lehető" sége? Szövetkezeti úton megvan ,a lehetősége! Ha ennek az 1.400.000 parasztcsaládnak a foldhozamát gyarapítani tudjuk, aiz értékesítés., esetleg az ipari átdolgozás és a fogyasztóhoz való kereskedelmi eljuttatás haszonkulcsaival, akkor többet tettünk, mint a föld hozamának megduplázását és tulajdonképpen megoldottuk a problémát. Ha azonban megnézzük az £1,400.000 törpebirtokos földterületének alsó határát és megállapítjuk, hogy több mint 800.000 embernek két holdon aluli birtoka van, akkor rájövünk arra. hogy az egészen elaprózott földűl törpeif öldbirtokosioknak az exisziteneiális kérdését sízö' vétkiezetpolitikával, jó földművesszővetkezet- politikával sem oldhatjuk meg. Itt egy furcsa átmeneti réteggel találkozunk _ olyan réteggel, amely a föld hozamából életszintjét teljes egészében biztosítani nem tudja, tehát feltétlenül szükséges volna olyan kereseti lehetőséget biztosítani számára, amely ott, a föld közeié" . ben teszi lehetővé számára, az emberi élethez méltó exiisztálást. Ezt pedig csak decentralizált iparpolitikával tudjuk elérni. A jövő feladatai közé tartozik az, hogy decentralizált iparpolitikával olyan mezőgazdasági ipart hívjunk létre, hogy a faluhelyen elszórt teljesen elaprózott, törpebirtokok tulaj^ donosai exisztenciáliis, megélhetési kiegészí* test kapjanak, akár az időszaki iparokban is, mert ezek problémáját másképpen megoldani nem lehet. Az| a követelmény azonban, hogy iparpolitikánkat decentralizáljuk, további perspektívát nyit meg, err© nekünk' azonban ma nilncs pénzünk, s így talán, a második hároméves terv keretében kerülhet a megvalósítandó <' x tervek homlokterébe. Ma más utat kell ke*

% , reisni- Ha ezeket az utakat kWessük, akikor meg fogjuk ítalálnii az egyetlen lehetőséget ezekr t > neik ta törpebirtokos, félig birtokosparaszt, félig munkásembereknek az exisztenciális problémájának megoldására és ez a háziiparnak minden úton-módon való segítése. * Mélyen t. Országgyűlés! Tudom, hogy a vháziipar említésénél mindenkinek a, harmincas ^évek rosszemlékű háziipara jut eszébe, amikor <• valóban filléres órabérekért dolgoztak országsáért© parasztasisfzonyaink és kereskedőink meggazdagodtak millió dollárokkal, ők fölöztek le a kizfiákmnáyolásból eredő mindem hasznot, (ügy vem!- Ugy van!) Amikor azonban hn február hó 10-én, kedden. 83Ö ennek-a háziiparnak szövetkezetpolitikai úton vaió megszervezését említem, akkor éppen ellenkező előjellel kell gondolnunk a háziiparra, mint ami békében folyt, s nem is abban az értélemben vett háziiparra kell gondolnunk. Mégis kizárólag háziiparra kell gondolnunk azért, mert (komoly tőke nem ált rendelkezésünkre arra, hogy ezeknek r

a törpebirtokosoknak munkaerőfeleslégét értékesítsük. Gépi felszerelések nem állnak rendelkezésre,.«, tehát szerény nézetünk szerint az első feladat az volna, hogy háziipari térképet készítsünk az, országról, tájianként

1 megállapítva azt a házi' ipari nyersanyagot, amely a helyszínen legkönnyebben megtermelhető és háziíparilag feldolgozható. Itt szeretnék utalni arra, hoigy ia háziipart nemcsak asszonyi hímzésben és szövésben kell látnunk, hanem minden olyan ip

a

ri tevékenységben, ahol a parasztosaiéul muukaerőfeleslegót hasznosítani tudjuk. Ezt a háziipari térképezést el kell kezdenünk, mért tulajdonképpen szervezési problémával állunk szemben és a tőkebefektetés minimális, olyan minimális, hogy azt! a, hároméves terv beruházási összegeiből is elő tudjuk teremteni. Éppen az én pártom követelésére vettünk fel 9 millió forintot arra, hogy a háziipari beruházások legminimálisabb összegét elő .tudjuk teremteni. Ez a hároméves tervben még felhasználatlanul rendelkezésre áll, azonban múlhatatlanul hozzá kieíl fognunk a felhjasz-' ' nálásához, mert nem kínálkozik más mód ennek a munkaerőfeleslegnek a felhasználására. Ha földbirtokpolitikai megoszlásunkat nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy földet tovább nem oszthatunk; ellenkezőleg, az.elaprózott földek kiegészítésére volna szükség. Ha tehát egy parasztcsalád életnívóját a földmennyiség és a rendelkezésre: álló munkaerő viszonya szabja, meg, akkor meg kell állapítanunk, hogy a földmennyiség kimerült, munkaerőfeleslegünk ezzel szemben rengeteg van. Mi vizsgálat tárgyává tettük egy parasztcsalád munkaerőgazidálkodását. Meg kell állapítanunk, hogy a körülbelül 300 munkanapból 120 munkanapnál többet a parasztcsalad intenzíven kihasználni nem tud- Ezt ne méltóztassék úgy érteni, hogy a többi napokon nem dolgozik a, paraszt és családja, de nincs "kiaknázva a' munkaereje» mert a többi napokon ds el kell' látnia az állatállományt, el kell látnia a házatája körüli gazdaságot, ez azonban á munkaerőinek tulajdonképpen tökéletes elfecsérlése anélkül, hogy mint munkaerő ellenértéket nyerhetne. Ez alatt a 128 nap alatt azonban — és eirríől biztosiíthaitom a mélyen t. Országgyűlést, azofklat is, akik nem ismerik közelről a paraszti munkateljesítményt! — elvégzik 240 napnak a teljesítményét, mert, alki megnézi a cséplés, aratás, kapálás és kaszálás munkarendjét, az uiegállapíthatja, hogy valóban emberfeletti munkateljesítlményről van szó, amelyet valójában 120 nap alatt tud elvégezni, de ; további 180 napon munkaerő felesleg jelentkeziik. Ennek a munkaerőfeleslegnek az elfecsérlése olyan . luxus, amit mi tovább nem engedhetünk meg sem nemzetgazdasági s*empontból, sem a parasztság' gyarapodása szempontjából. Ez tehát megint &gy olyan probléma, atmielyniek a megoldását egyelőre — addig, míg decentralizált iparpolitikával» a mezőgazdasági középés. kisipartelepek; életrehívásával végérvényesen nem tudjuk megoldani a kérdést — csak a háziipar útján látom lehetségesnek. Ha ezeket a problémákat megoldottuk; ha csak odáig jutottunk , el. hogy ennek a mnnkaerőgazdálkodásnak a