Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

805 Âz országgyűlés 42. ülése ÏQJ8. mértéàben mégváltojzitaik. Megváltoztak elsőS'onban a mezőgazdasági árak, sokkal kisebb mértékben, sokkal lassabban emelkedtek, aiz ipari árak. r "\ Természetesen mindezeket a változitatáso" sokat! figyelembe kell vernni aiklsor, ha arányba akarjuk állataim az előttünk fekvő költségver . test a (nemzeti jövedelemmel, mert csaik így tudunk hozzávetőleg pontos megállapítást tenni íabhain a tekintetben, vaj join ellenre ez la * költségvetés a maga terhével a megterhelés legfelső határát, ahogyan Baramkovics képviselő r úr előadta, avagy nem éri el. Ügy érzem, helyesen járok el, ha leszögezem, hogy a 19J00 mildó nemzeti jövedelem, , amelyet 1947-re, 1948-ra irányoztuinlk elő, ma már nem felel meg azoknak a számításoknak, melyeket jma aktuálisaknak kell tekintenünk és így nem is (szolgálhat ösiszehasomlítás alapjául. -, -i ' Ha ebből indulok (ki, alkkor már a mezőgazr dasági termeilé» területén is igen nagy és igen érzékeny értíétkeltiolódást látok. {DÉNES István Ond): A tojás 48 fillér!) Eltolódás van a volumen, tehát a mennyiségek tekintetében, amennyiben a szántóföldi termelés mértéke az aszály következtében körülbelül 20 százalékkal csekélyebb, mint ahogyan az 1947/48-as terv tartalmazza. Ezzel ismémben a pénzértékben kiszámított volumen, a mezőgazdasági termelésnek az 1947 decemberében érvényes árak alapján kiszámított értéke lényegesen magasabb, mini amennyi lett volna aíkkor, ha a terméseredmény valóban úgy alakult volná, mint ahogyan — aszály nélkül — jelőirámyoztuk. 'Szántóföldi termelésünk előirányzott értéke 1947 januári árakon 3000 millió volt. Ez äz összeg körülbelül 570 millióval ősökként az aszály következtében. Ily módon 1947 januári áraikon a szántóföldi termelés valóságos értéke nem "lenne több, mint 2430 millió, feltéve, hogy ,

aiZ árak: nem változtak- Az árak aziomban nagyon lényegesen változtak. Ha a mezőgazf dasági nagykereskedelmi árindexet figyeljük, azt állapíthatjuk meg, hogy az 1946 augusztusi árszínvonalat- 100-naik véve, 1947 januárjában a^ nagykereskedelmi index 104, 1947 decemberében 192.7. H

a ezt a változást figyelembe vesszük,; akkor ez annyit jelent, hogy a szántód földi termelésnek pénzben kifejezett tényleges értéke nem 2430, hanem több, mint 6000 millió. Itt tehát nagyon erős eltolódás van, és ter-* mészietes, hogy amikor mi egy ma tárgyalt költségvetést hasioplítunk össze a nemzeti jö

A védelemmel, lakkor {a mai memzeti jövedelemnek (15.30) pénzértékét kell az összehasonlítás alapjá,u)l felhasználni- Ha teljes mértékben figyelembevesíszük ezeket az árellol ód ásókat, mind ia! mezőgazdaság, mind az ipar területén/, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy a nemzeti jövedelemnek 1947/48;

as átlaga már nem 19 milliárd, hanem forintban kifejezve körülbelül 23.6 milliárd és ez a 23.6 jmilliárd az, amelynek természetesen és vitám felül talapul kell (sHolgálnia az összehasonlításioknál és ebből kiindulva lehet icsak megállapítani a terhelés mértékét és annak elviserhetőségét is. Nekem most a továbbiakban újból vitába kell szállanom Barankovics képviselőtársammal. (BARANKOVICS István (dn): Halljuk!) Vitába kell szállamom. azért, mert ő, vélemény em szerint, helytelenül értelmezte az adóterhet és még sokkal helytelemeébül értelmezte évi február hó 10-én, kedden. 806 a közteher fogalmát. Az adóterheit azért értelmezte helytelenül, mert az adóterhek között olyan kiadásokat- is figyelembe vet-k amelyek csak a kameralisztikus rendszer folytán adód- • nuk, lamib ő egyébként teoretikusam

1 teljesem helyesem sérelmezett, mondván, hogy a kameralisztikus rendszeren a költségvetésben tulajdonképpen már túl kell jutnunk. Az adóterhek között szerepelneik ' ugyanis ebből a kameralisztikus rendszerből kiindulva, amely bevételeket és kiadásokat állít a költségvetés két oldalára, a dohányjövedék, a szeszegyedáruság s az összes pénzügyi jövedékek kiadásai is, holott ha mi adószerű bevételekről beszélünk' világos, hogy a kiadásokat nem tarthatjuk ott, hanem csak a bevételi többletet, tehát a dohány jövedékinek, a szeszegyedáruságnak és a többi pénzügyi jövedéfcmefc ama nyereségrészét, amelyet tényleg az adózó, vagy — helyesebben mondva — a fogyasztó' fizet meg. Az, amit mi kiadtunk (nyersdohányért, vagy amit kiadunk a szeszegyedáruság nyersanyagáért, nem, adóteher. így tehát lekopasztya, az adóteher tényleg nem 5.2 milliard, hanem csak valamivel több, „mint 4.5 milliárd. Még helytelenebb az a

z értelmezés, amelyet Barankovics képviselőtársául a közterhekről mondott. Mert vájjon közteher-e. amivel az ország utazóközönsége a MÁV-nál vonatjegyet vásároL vagy amivel levélbélyeget vesz? Nyilván nem közteher. (BARANKOVICS István (dm): A gazdaságkutatók! szerint igém'!) Ez ugyancsak ebből a kameralisztikus értelmezésből származóan jelentkezik az állam költségvetésében, ahol jobboldalról és baloldalról ott vannak az államvasutak, a posta és az összes állami közüzemeik bevételei és kiadásai. Ezeket közterbeknek számítani csak akkor értelmes, ha ezzel azt akarom elérni, hogy egy olyan látszat adódjék, amely az adózók túlságos megterhelését vetíti a nagyközönség elé. (BARANKOVICS, István '(dn): A gazdaságkutató is ezt teszi!) Ha a költségvetés megfelelt volna igen tisztelt képviselőtársam további kívánságának, — hogy tudniillik tartalmazza az összes állami üzemek költségvetését:» a Nehézipari Központnak!, a Magyar Állami iSzéinbányászaimak, a Magyar Állami Erdőségmeik és még számos sok állami vállalatnak a költségvetését — akkor arria a groteszk megállapításra jutott volna a t. Ház, hogy a közteher nem 40%-ahanem, mondjuk. 70—75%-a a nemzeti jövedelemnek» és ezzel azután ez az egész argumentáció önmagában összeomlott volna, felpuffant volna,, mint valami léggömb, amely nem tartalmaz semmifajta realitást; mert hiszen nem (kerülte eil a t. Országgyűlésnek és főleg »asz ellenzék költségvetéssel foglalkozó tagjainaik figyelmét, hogy például a Nehézipari Központnak a költségvetése egyedül ' több mint 2 milliárd forint, hogy az Állami Szénbányászai mak a költségvetése ugyancsak több mint 1 milliárd forint; ha tehát rárakjuk a 7-5 milliárdra még a többit, a végén ott tartunk, hogy kilógunk a talkaró alól és már nem is tudjuk magunikíat a nemzeti jövedelemmel sehogyan sem betakarni. Ez tehát az egész argumentációt lehetetlenné tette volna és azzá is teszi. A valóság az, igen t. Országgyűlés, hogy a tényleges nemzeti jövedelem, amelyet^ - én számítások és becslések, a Gazdaságkutató Intézet és egyéb közgazdasági szervek becslése alapján 23.6 milliárd forintban jelöltem meg 61*