Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-41
?Ó3 • "A3 országgyűlés il. ülése 1948. évi február hé 6-án, pénteken. 704 hesse. (Helyeslés.) Az országgyűlés a javaslar tot elfogadja, T. Országgyűlés! Gerencsér György képviselő úr napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt a Murarátka község árvízvédelmi gát megépítése tárgyában. A képviselő úrnak à felszólalásra az engedélyt megadtam. A képviselő urat illiti a szó. GERENCSÉR. GYÖRGY (kp): T. Országgyűlés! Soronkívüli felszólalásomra egy délr zalamegyei község szorongatot helyzete ad •okot. Ez , a község Mnrarátka, amely a jugoszláv határ mellett fekszik. Ezen a helyen természetes határ a Mara-íolyó, amelynek olyan kanyargó és szeszélyes a folyása, hogy az utóbbi időben teljesein a község alá jött 'és ma már nemcsak aa állami utat veszélyezteti, hanem a község lakóházait is. Az elmúlt három évben mintegy 150--200 metjrt jött a község alá a folyó és jelenleg nines nagyobb távolságra tőle, mint legfeljebb 50 méterre, így nem kell több, mint egy kisebb vízácadis és máris alámossa az állami utat és magával sodorja a község szélső házait is. Tekintettel a tavaszonkinti rendszeresebb és az idén különösen fennforgó árvízveszélyre, a község, valamint a veszélyeztetett Mura-szakasiz gazdái kérik a kormányt, hogy legyen segítségükre, nyújtson pénzfedezetet a védőberendezés felépítésére. A vidék lakossága rendkívül szegénysorsú parasztokból áll, akik a földreform során alig részesültek juttatásban, mert ezen a vidéken csak kevés kiosztani való föld akadt. Éppen ezért súlyos katasztrófát jelentene számukra, ha kenyértermő kis földjeik árvíz alá kerülnének és tetejébe még házaikat is elvinne a Mura. Ez ja. szegénysiorsú nép» régebben mezőgazdasági munkákkal kereste meg kenyerét, de idén erre sem volt .alkalma; így a legkisebb újjáépítési napszámbért sem tudják megfizetni, mi 2.40—4.80 forintot tesz ki. így a munkálatok révén arra is módjuk lenne, hogy újjáépítési kötelezettségüket munkával róhassak le. A község már régóta foglalkozik egy árr vízvédelmi gát megépítésének gondolatával, és ezt a »inunkat be is illesztette a hároméves terv keretébe. Egyúttal kötelezte magát a község lakossága 300 köbméter kavics kitermelésére is; ebből 200 köbmétert már ki is termelt, azonban az a szomorú helyzet következett be, hogy ezt a kavicsot részben már el is vitte a víz, így a befektetett munka is kárbaveszett. A község és az érdekelt gazdák ebben az ügyben már többször fordultak a megyei hivatalokhoz, sürgetve a segítséget, amely a gátépítését lehetővé tenné, de mindezideig nem, érkezett válasz sürgetésükre. Éppen ezért eme* lek most szót a legilletékesebb helyen, és kérem a kormányzatot, hogy haladéktalanul siessen a fenyegetett gazdák segítségére. (Taps.) ELNÖK: Napirendelőtti felszólalás felől vitának és határozathozatalnak helye nincs. T. Országgyűlés! Napirend szerint következük a bauxitbányák és az aluminiumter mêlés államosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni! (Nem,!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát beza rom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. . BÁN ANTAL miniszter; T. Országgyűlés! Az országgyűlés előtt fekvő jelentős államosítási törvényjavaslat általános vitájának végén engedtessék meg nekem, hogy néhány mondat- , ban a fővonalakat érintve, a törvényjavaslatot a magam részéről indokoljam és az iors ! zággyülésnek elfogadásra ajánljam. Az országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat tulajdonképpen az 1945-ös kormány Programm államosítási részének további lépése, amely a megvalósítás stádiumába lépett és befejezés előtt áll- A szónokok» a z előadó úr és mindazok, akik a kérdéssel foglalkoztak az országgyűlésben és az országgyűlésen kívül, igen markáns módon kidomborították, ' hogy bauxitkincsünk feltárása s az arra épült ipar kihasználása a háború előtt és a háború alatt tulajdonképpen olyan helyzetben történt, amely bennünket bauxitbányászatunk, timföldiparunk és alumíniumgyártásaik tekintetében kiszolgáltatott a németeknek, illetve egészen precízen és helyesen fogalmazva, a a német «hadigépezetnek szolgálatába állította Magyarország eme természeti kincsének, a bauxitércnek bányászatát és feldolgozását. A bauxitbányászatot és az f arra épült ipart, amint az előadó úr beszédéből és a törvényjavaslatot elfogadásra ajánló szónokok beszédéből kitűnt, tulajdonképpen jórészt az állam pénzéből teremtették meg annakidején; mintegy 80 millió pengő fekszik az erre a célra teremtett iparban IMI-kölcsönök formájában. (10.30) Magától értetődően ez a kérdés is rendezés alá kerül, amint azt a t. Országgyűlés a törvényjavaslatból is látja. Annakidején az egész bauxit- és alumíniumipart a német hadigépezet szolgálatába állították be s bár az ipar a magyar állam pénzét használta fel» mégis eladósodott Németország irányában is. Ennek a kérdésnek a tisztázása röviddel a törvényjavaslia>t benyújtása előtt történt meg, amikor is a magyar kormány rendezte az úgynevezett potsdami üwyeket, s eszek során a most államosítás alá kerülő vállalatok mintegy tízmillió reichsmark nagyságú tartozását is. A háború befejezése után ez az* ipar a teljes dezoláltság képét mutatta; nem volt se piaca, sem gazdája. Itt tudnunk kell azt, hogy egyik legnagyobb iparvállalatunk» Ajka, tu" iajdonképpen 1942-ben, 1943-ban készült el és kezdte meg munkáját. Nem voltak gyártási tapasztalatok, és mindaz, ami azizal függ öszsze, hogy egy ; ipar» egy üzem bizonyos időn át dolgozva a jobb, racionálisabb kihasználás tapasztalatait szerezze meg. Ez, mondom, tulajdonképpen nem volt meg» a felfutás nem történt meg, amit bizonyít különösen az is, hogy az almásfüzitŐi timföldgyár, ez a háborús célokra épült üzem, amelyet a háború alatt nem fejeztek !be> még ma is befejezetlenül áll. A piaetalanságnak és gazdátlanságnak ez az állapota az első időben természetesen nem juthatott a megoldásra kerülő kérdések sorába. A kormánymak t. i. súlyosabb gondjai voltak azzal, ami már munkaképes ipart jelentett, amit be kellett gyújtani és meg kellett indítani, de ez a háború következtében szövevényesen és bonyolultan itt maradd előttünk álló problémahalmazat, amelynek megoldása a kormányzatra hárult, nem hanyagolódott el, mert egymásután oldódott meg s bontakozott ki belőle az a kép- az a teendő, annak mikéntje, hogy az 1945-ben leszögezett államosítási program során a bauxitbányászattal, a timföldgyártással és az aluminiumiparral hogyan fog a kormányzat eljárni, milyen % javaslattal lép az országgyűlés elé.
