Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-40
637 Az országgyüUs 40. ülése 1948. éri február hó 5-én, csütörtökön. 658 Mire tanít a keleteurópai népek 1 közös történelmi múltjai Azt tanítja, hogy a Dunamedence és a Balkán nemzetei eddig nem voltak függetlenek. Nem nyelték el függetlenségüket azok az államok sem, amelyek az első világháborúban a győztes nagyhatalmak mellett küzdöttek. Ezek is a győztes nagyhatalmak függvényei maradtak- Vájjon az 1918-ban győztes Románia a formai függetlenségen túlménőleg rendelkezett-e szuverén módon a saját sorsa feletti Nem, neim rendelkezett! Bevonultak a különböző tőkés érdekeltségek. Ezek vették át az ország gazdasági életének irányítását és félgyarmati sorba döntötték Románia; népeit. Lényegében diktálták az ország politikáját. Az 1918-ban győztes Románia és vesztes Magyarország egyformán a nagyhatalmak imperialista politikájának függvényei maradtak, s mindkét ország később a német imperializmus járszalagjára került. Vájjon a győztes Jugoszlávia népei elnyerték-e az első világháború után népeik szabadságát és rendelkeztek-e szuverén módon önmaguk sorsa,feletti Nem, kétséges, hogv a Dunamedence és a Balkán nemzeteinek függetlensége mindezideig látszatfüggetlenség volt csak. Most arról van szó és most éppen arról van szó, hogy valóságos függetlenséget akarnak, a saját jogaikkal önállóan akarnak gazdálkodni, népeik munkaerejével, országuk javaival önmagukat akarják szolgálni és nem idegen tőkés érdekeket. Ez a közös múlt, t. Országgyűlés, itt keleten mit jelente L t1 Jelentette aiz imperialista nagyhatalmak elnyomását a Dunamedence és a Balkán minden népe számára. Jelentette a nemzeti forradalmak eltiprását, nemzetiségi elnyomást, félgyarmati sorsot, idegen célokért vívott véres háborút. Jelentett gazdasági r el; nyomást, imperialista vámpolitikát, az önálló nemzeti ipar kifejlődésének megakadályozását, terrort, a népek alacsony életszínvonalát. Merőben más sorsot kívánnak maguknak a Dunamedenoe népei és ma már a Dunamedence népei tudják, hogy jobb sorsuk érdekében mi is a teendőjük. El kell távolítani politikai életükből a nép belső ellenségeit és össze kell fogniok minden fenyegető külellenséggel szemben. Nincs keleteurópai blokk, t % Országgyűlés, de Kelet-Európa népei felismerték, hogy országaik békéje oszthatatlan és ezt a békét csak közös erővel védhetik meg- Tanultak a történelemből. Ahányszor egymással szembekerültek, ahányszor az imperialista nagyhatalmak egymással szembeállították őket, annyiszor véreztek el idegen érdekekért céltalanul és hasztalanul, annyiszor maradtak megoldatlanok nemzeti törekvéseik. Nincs keleteurópai blokk, de Kelet-Európa népei felismerték, hogy felemelkedésük útja a béke útja, az iparosodás útja, a többtermelés, a.gazdasági együttműködés útja- Ezt az utat járva emelkednek ki népei abból a mélységből, ahová saját uraik és ezek imperialista gazdái taszították. Kelet-Európa népeinek együttműködése nem új gondolat. Nem új felismerés a dunai uépek közös sorsa sem. Az elnyomottak, a hatalomból kirekesztettek, a félgyarmati sorsot élő kisebbségi nemzetek örök álma a dunai népek együttműködése- Mindig az aluilmaf adottak hirdették az egymás mellett élő népek egymásrautaltságát, A győztesek ezt a gondolatot mindig megtagadták. Most, amikor KeletEurópa országaiban egyre kikább a népeké a hatalom, a közös felismerés alapján megindultunk a megvalósítás útján. Magyar és román viszonylatban százesztendő 3 tervek értek meg valósággá a barátsági és kölcsönös segélynyújtási okmány aláírásával. Bem tábornok 1848 decemberében felhívást bocsát ki Erdélyben, a magyarok és románok összefogására ösztönözve a közös ellenség ellen, a magyar főúri és főpapi Habsburg-zsoldosok ellen. Sikertelenül. A Habsburgok a románoknak nemzeti törekvéseik kielégítését Ígérték a magyarok terhére. Akkor csak egy fiatal román értelmiségi csoport értette meg, hogy egy nemzet a másik nemzet forradalmának leverésével nem nyerheti el a szabadságot, maga is a levert forradalom felett diadalmaskodó hatalom rabja marad. Vájjon nem maradt-e rab a romián nép a magyar nemzeti forradalom, a magyar szabadságharc leverése után? Rab maradt! Vájjon nem maradtak-e rabok azok a horvát dolgozók, akik 1848—49-ben megtámadták a magyar nemzeti forradalmatl Rabok maradtak! Az 1848—49. évi szabadságharc idején a román demokratikus ifjúság élén Baleescu Miklós kezdeményezte a magyar és román szoros együttműködést az abszolutizmus ellen. Baleescu sorsa Kossuth sorsa lett: száműzetésbe került. Kossuth és Baleescu tárgyalásai nem. vezettek eredményre. Ök már csak a szabadságharc leverése után, .a közös emigrációban találták meg a kölzelledés és egyetértés közös nyelvét. Az elmúlt évszázad során érlelődő közös népi vágyak, gondolatok vezetik ma a dunai népeket, amikor összefognak békéjük védelmére. Kossuth és Baleescu tanításai valósulnak meg abban a tervben is, hogy szélesbed jék együttműködésünk gazdasági területen iß, egyeztessük termelési terveinket és zárt vámhatárok helyett minél szabadabban kereskedjünk egymással, az összehangolt termelés alapján nyújtsuk azt, amire odaát van szükség és kapjuk azt, amire nekünk van szükségünk; védjük közös iparunkat és kereskedői szabadságunkat minden elnyomásra törő < nagyhatalommal szemben, a dollár-imperializmussal szemben, a Marshall-tervvel szemben. Ezek a gondolatok valósulnak meg száz év után nemzeteink külpolitikájában _ is- Minősének közös diplomáciai szervezeteink, de külpolitikánk tartalmában igen sok az azonosság és ez a tartalom: népeinknek azonosak a barátai, azonosak az ellenségei. Belső ellenségeinkkel leszámolunk mindegyikünk, a közös ellenr ségekkel szemben összefogunk. így valósul meg a ma elfogadandó egyezmény szellemében is Kossuth és Baleescu közös álma: a dunai népeknek közös érdekeiken és közös céljaikon alapuló barátsága. T. Országgyűlés! Mély hagyományai vannak nemzeteink együttműködésének Erdélyben is. Ez a terület az, amelynek népei «talán a legjobban szenvedték meg a Dunamedencében az abszolutizmus, a fejlődő imperializmus türelmetlenségét, az imperialista erők hatalmi viszonyaiban beállott változásokat. A szabadságharc utáni korszakot a fejlődő magyar kapitalizmus türelmetlen, soviniszta, fékevesztett, elnyomó és magyarosító politikája jellemezte. A trianoni békeszerződés alapján Romániához csatolt magyar lakossággal szemben a fiatal román imperializmus revans-szelleme érvényesült. A gyulafehérvári pontok hamar, elfelejtődtek, hamar sutba dobták az azokban alkotmány szerűen megigért jogegyenlőséget. És ebben versenyzett a hírhedt Bratiiauu-családdal az ugyancsak hírhedt, ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II,
