Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

593 "' '' • Az országgyűlés 39, ülése 1948. volt. Mi magunk Tatabányán tudtuk azt, hogy a tatabányai bányaművelés, annak ellenére, hogy iá tatabányai» mondhatjuk, " az ország legjobb szene, ráfizetéssel ment, és az ipartelepen sokszor a cementgyár rentabilitása kellett hogy a szénvonal veszteségét pótolja. Hiba továbbá az, hogy az államosítás során a bányáknál nem vállalatokat vettünk át, hanem egyes üzemeket és ennek következte-ben aiz üzemkomplexumok vertikális tagozódását szétvágtuk; általában úgy adta a sors, hogy ami deficites, az mind az államnak maradt, ami pedig rentábilis, az mind a magántőke kezében maradt. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor ,

 a magánvállalat kezében maradtak a rentábilis egyes kisüzemek, nem túlnagy személylétszámmal, iáikkor az állami vonalon sokkal nehezebb . helyzetbe kerültünk. Azután a bányászok bérrendezése is igen' fontos szempont. A bányászok bére békeidőben olyan színvonalon volt, hogy azt ma már gaem lehetett fenntartani/Aki bányatelepen és ipartelepen járt, "azt hiszem, a lakás-, szociális- és egyéh viszonyokról megalkothatta a maga véleményét tehát nyilvánvaló, hogy a mai nehéz viszonyok között is .sürgős szociális és lakás" beruházásokiaft kell eszközölnünk, mert különben a további fejlődést nem lehet biztosítani. Igen fontos szempont még az is, hogy míg a szén árak négyszeres szorzószámmal vannak megállapítva ós ma is ezen az árszínvonalon vannak, Ugyanakkor a szénbányászathoz szükséges legfontosabb anyagoknak, például a báíiyafának szorzószáma hét és félszeres, márpedig tudjuk, hogy a termelési költségből körülbelül fele munkabér, fele anyag. Tehát igen . sokat nyom ial latba az, hogy az anyagvonalon hét és félszeres, tízszeres, sőt húszszoros szorzószámmal kell harcolnunk. Nyilvánvaló tehát, hogy itt egy mesterségesen alacsony szénármegállapítás történt, amit a kormányzat éppen azért tett, hogy a magánipar kezdeményező képességét, munkalehetőségét megadja és ezáltal általánosságban olcsóbbá tehesse a termelést. Igen fontos jelenség még az is, hogy a külföldi anyagárak lineárisan emelkednek. Ez nemcsak a papírnál van így, hanem minden külföldről behozott árunál, anyagnál, (12.30) ami tehát az önköltséget tetemes mértékben növeli. Vértes képviselő úr kifogásolta azután a magyar állami szénbányák szervezetét és általában az adminisztrációt. Ez ellen mi is erős kifogásokat emelünk és mi is tudjuk, hogy ennek komoly születési hibái vanpak. Nyilvánvaló azonban az is, hogy jószándékú ember nem állíthatja, hogy Magyarországon túl sok embernek túl nagy praxisa volna 60—70.000 . vagy 100.000 dolgozót foglalkoztató üzenr * - egységek szervezésében. Ezek olyan ipari szervezési nóvumok, amelyek most merültek fel először komolyan, és nyilvánvaló, hogy az át/ szervezés nem megy simán és bizonyos bü.... rokr'2tizálódás jelentkezik itt az adminisztráció vonalán. Világos, hogy ilyen nagy egységnél már gépkönyvelési, gépstatisztikai módszereket kell . alkalmazni, és gondoskodni kellene arról, hogy például az állami szénbányák ne tizenkét épületbe legyenek elhelyezve, ahol külön futárszolgálatnak, és futárhálózatnak kell fenntartania a kapcsolatot a különböző irodák között, hanem lehetőleg egy épületben legyenek. Hogy "uem. így történt, hogy az egész szénbányászat, ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II, évi február hó 4-én, szerdán.. 594 mondjuk nem a Salgó és nem a MÁK épül eltében nyert elhelyezést, ebben azt hiszem, nem nekünk van részünk. '• * További problémánk még, hogy a háború és az infláció komolyan lezüllesztette a munkafegyelmet. Ismétlem azonban, az eddigi adatok már azt mutatják, hogy a munkafegyelem már komolyan megjavult és a fejlődés mindenesetre felfelé megy. Most ez a kérdés pártunk és a demokráciáink központi kérdése lett és remélem, hogy néhány hónapon belül sikerül a fejteljesítmény és a rentabilitás kérdését megoldani. Tudjuk, amit sajnos, ma még sokan munkatársaink közül sem látnak be

; hogy a mi viszonyunk a munkához teljesen új. Tudjuk, hogy csodát nem lehet _ várni sem az államosítástól, sem semilyen fajta vállalkozástól. Csodát általában nem lehet várni, de eredményt 'lehet várni a mi saját becsületes munkánktól. Tudjuk, hogy a dolgozók életszínvonala már szorosan összekapcsolódott a termelés és a termelékenység mindenkori állásával és éppen ez az az erő, amely Magyarország ipari fejlődését eddig és a múlthoz képest páratlan mértékben fogja felfelé vinni. Azt hiszem, hogy nagyjában rátértem a deficit legfontosabb kérdéseire. Legyen szabad még azt is megmondanom, hogy furcsa módját

1 látom én a deficit eltüntetésének abban, amikor Vérteis képviselő úr most azt veti fel, hogy először kártalanítsuk a szénbányák, illetőleg (a, nehézipar előző tulajdonosait és csak azután foglalkozzunk majd az alumíniumipar államosításával. Ha tehát valakinek túlságosan fáj a magyar ipar sajnálatos deficitje, a magyar szénbányászat és nehézipar deficitje, akkor lazt hiszem erre nem a legegészségesebb ajánlat ós javaslat, ha a tőkések kártalanítását indítványozza. MI tudjuk, hogy itt kormányunk kötelezettséget vállalt, ezért álljuk is a sarat, de még a külföldi tőkések sem állnak elő ma azzial *az igénnyel, hogy egy-két éven belül kártalanítsunk. Még a svájci és egyéb tőkések is tudják, hogy normális viszonyok között is öt-hat év múlva volna értelme és indokoltsága egy komolyabb kártalanítás lebonyolításának és semmiképpen sem Magyairországon és semmiképpen sem a mi viszonyaink között. Azt hiszem, ezzel nagyjában áttekintettük az államosítás általános kérdéseit. Most legyen szabad még egy rövid áttekintést adnom az alumíniumtermelés egyes részletkérdéseiről, mindenekelőtt bauxithely zetühkről. A világ leggazdagabb bauxitlelőhelye kezdetben Franeiaországbain volt, ott azonban a művelés már körülbelül 80 éve folyik és ma már az a helyzet, hogy Franciaországnak bauxittartaléka legfeljebb 10—15 évre van. Ez a tartalak 1.5—2 millió tonna körül lehet, tehát esetleg igen komoly újabb piaci lehetőség nyílik meg a magyar bauxit előtt. Igen komoly bauxitlelőhelyek vannak a szomszéd Jugoszláviában, ahol Dalmáciában, Hercegovinában, Isztriában találtak igen komoly mennyiségű és igen jóniinőségű bauxitot. Itt a geológiai tartalékok rendkívül nagyok és -timföld-, illetőleg alumíniumgyártásra alkalmas bauxit igen nagy mennyiségijen áll rendelkezésre. A tartalékuk töbh mint húsz millió, majdnem harminc millió tonna. Olaszország az alumíniumellátás szempontjából komoly bauxitmennyiséggel -nem rendelkezik. Igen komoly mennyiségek vannak még Oroszországban az Ural vidékén és ngyancsaik vannak még komoly •mennyiségek m Egyesült Államokban. Az / 38