Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-39
587 Az, országgyűlés 39, ülése 1918. követelése valósul meg, amely már a háború alatt is a Függetlenségi* Front programjai • volt. Ellentétben az előttem szólott Vértes'István igen t. képviselő úrral, legyen szabad megjegyeznem, hogy a törvényjavaslat szerintünk túl lassan és túl vontatottan készült eil- Hogy miért készült vontatottan, ezt ezelőtt egy vagy másfél évvel akkor tapasztaltuk, amikor a különféle tárcaközi és pártközi viták alkalmával Nagy Ferenc személyes üzenetére' kellett először napokkal, majd később hetekkel elhalasztani a tárgyalásokat. Kívánatos lett volna tehát, ha a törvényjavaslat jóval hamarább készült volna el és ezzel az aluminiumipar szervezésének (alapvető kérdésein már túljutottunk volna. Hogy az aluminium-kohászat, timföldgyáraink, feldolgozóiparunk ez alatt az átmeneti idő alatt nem züllött szét, azt egyedül az aluminiumkohók, a, timföldgyárak, a feldolgozó üzemek dolgozóinak, mérnökeinek és technikusainak köszönhetjük s azoknak a miniszteri biztosoknak, akiket a minisztérium állított az egyes vállalatok élére, m'aíjd egy évvel ezelőtt. Ezek nélkül már régen sorozatos lőállások következtek volna be a különféle aluminiumüzemekben s aiz amúgy is komoly munka" nélküliséget ez veszélyes mértékben növelte volna. s Végeredményben sikerült eddig elérni azt, hogy a törvény késedelme ellenére is termelésünk az aluminium timföld vonalán, a feldolgozás vonalán nüígyjából 40—50—60%~ra futott fel. A földbirtokreform és iaiz államosítások bizonyos komoly szerkezeti változásokat hoztak létre Magyarországon. A bányák, az erőtelepek, a vas- és acélipari államosítások, a bankállamosítások után ez a törvényjavaslat egy lépés előre. Hogy pontosam napjainkban tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, ez szoros kapcsolatban áll azzal a jelenséggel, laanelyet mi demokráciánk életében egyéb téren is tapasztalunk. A magyar demokrácia* átlépte már a polgári és népi demokrácia mesgyéjét, és mivel most már a népi demokrácia felé haladunk, bízunk benne és reméljük, hogy m törvényhozás" is gyorsabban fog működni.és a törvények is gyorsabban fognak megszületni, s ezzel az üzemi, telepi, gyakorlata munkák elé nem gördül különösebb akadály. Általában műszakilag az-a helyzet, hogy & fémek technológiája két irányban halad. Az egyik általában iaz acél feldolgozás irányában, a másik pedig a könnyű fémek technikájiai felé. Mivel vasércben, kokszban, és egyebekben szegény állam vagyunk, éppen ezért döntő fontosságú a mi nemzetgazdaságunk szempontjából a bauxit, timföld, aluminium fokozott feldolgozása, hiszen Magyarországon van a világ bauxit készletének %—*h része. Ha annak az okát vizsgáljuk, hogy ilyen hatalmas, világviszonylatban is talán egyedülálló nemzeti vagyonnal rendelkezünk és azt vizsgáljuk, hogy <ezt a nemzeti vagyont miért nem dolgozták fel jobban a múltban és miért nem tudott kifejlődni nagyobb bányászat, nagyobb magyar alumíniumipar, ennek okát nagyjában három tényezőben találhatjuk meg. Az egyik tényező a* magyar iparnak általába n, de külön őskép -a magyar alumíniumiparnak'a függősége különböző német és nyugati lokeérdekeíltségeiktől. A másik oka alumíniumiparunk nemfejlődésének a magyarorévi február hó 4-én, szerdán. 588 szági tőkések és különféle külföldi tőkekörök magatartásával magyarázható. Végül pedig a harmadik ok az, hogy Magyarország el volt szigetelve azoktól a természetes szomszédaitól, akiktől nyersanyagot, energiát és egyebet kaphatott volna vagy adhatott volna nekik, és ezzel a legközvetlenebb gazdasági bázisra tudott volna építeni a Duna mentén egy hatalmas alumíniumipart, A német ipari függőség igen egyszerű volt: a németek elvitték tőlünk az igen értékés bauxitot igen olc^ó áron és visszahozták karburátorok, motoralkatrészek és dugattyúk formájában igen drága áron. Ezen mindenesetre néhány magyar tőkieérdekeltség és a német nagytőke kitűnően keresett. Másik jellegzetessége volt ennek a német függőségnek^ az, hogy első timföldgyárunk az eddigi érvek szerint egyszerűen azért, mert megfelelő épület állott rendelkezésre, Magyaróváron létesült akikor, amükor nyilvánvaló volt, hogy nagy tinifeldolgozó üzemeink Budapesten vannak. Ez köztudomású volt <már a harmincas évek táján is, ennek ellenére a bauxittól kétszáz kilométer távolságra nyugat felé építették az első timföldgyárat, és természeteseu a csepeli alumíniumkohászattól ugyancsak jó kétszáz, kilométer távolságra. Itt nyilvánvaló, hogy az az egyetlen cél vezette* az akkori érdekeltségeket, hogy Németország felé megszervezzék az aluminium-, illetve a timföldexportot, keveset törődve a magyar nehéziparnak és a magyar könnyűiparnak érdekeivel. Ennek különbségeképpen például odajutunk, hogy míg egy vágón alumíniumot a íelsőgallai kohónál vagy a csepeli kohónál elé lehet állítani, addig nem kevesebb, mint 14-000 tonnakilométer fuvart kell lebonyolítani, ismétlem, egyetlen vágón "alumínium kedvéért, holott ha más szempontok szerint tervezik ezt a gyárat, ha valahol Gánton vagy talán Budapest táján, bányavidéken létesült volna az első timföldgyár, akkor, ezzel^ nyíl-* ván valóan az alumínium termelési költsége is bizonyos mértékben csökkent volna. A harmadik érdekes jelensége a függőségnek az ajkai és egyéb üzemek körül alakult ki. Amikor ugyanis a háborús időkben a fegyverkezés nyomására mégis csak kialakultak már egészségesebb szerkezetű üzemek, akkor azt kellett tapasztalnunk, hogy minden fontos üzemi segédanyag, amely nélkül sem kohó, sem timföldgyár nem. tartható fenn, jórészt németek kezében volt. Ezzel r tehát az; üzemi nyersanyagf ronton teljes mértékben ki voltunk szolgáltatva a különböző nennet érdekeltségeknek. Beszélnem kell végül arról, hogy bár régen tudjuk, hogy 'Magyarországon bauxit van, hiszen geológusaink már régen foglalkoznak ezzel a kérdéssel és eléggé régen folyik a bauxit feltárása és felhasználása is, még sem történt gondoskodás Horthy-Magyarországon arról, hog-y Magyarországon aluminiumkohász, timföldgyártási és egyéb szakember-garnitúrát neveljenek ki. A magyar alumíniumipart így önállóan, magunk tudtuk volna megtervezni és felépíteni. A német függőség itt abban nyilvánult meg, hogy drStraübenak, vagy - nem tudom melyik német alumínium-szakembernek nehéz millió pengő-* két kellett fizetni a magyar gyárak és üzemek terveiért és rajzaiért, amivel nyilvánvalóan a magyar értelmiségtől vették el a kenyeret, s drágították a magyar alumíniumot.
