Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-38

525 Az országgyűlés 38. ülése 1948. dalt 1 , a »Talpfa magyar«-t úgy tanították hogy március 15-én kokárdásan elszavaltuk, mint a magyar nacionalizmus himnusz + át. Viszont 48"ban az volt az atmesizíéríáiia a magyar sza­badságharc által megteremtett nagy közép­európai, dunamedencei népi megmozdulásnak, hogy körülöttünk szinte mindien nép legjobb szellemisége- minden nép költője a Nemzeti dal szavaival és pr«grammja szerint lázította • a szabadságharc mellé az ő népét. ) így volt ez a románoknál is, de így volt minden körülöttünk élő népnél is. Muresean András például 48-foan így írja mes: a román­ság szabadságharcos indulóját (olvassa): Éb­redj -román a halálos álomból melybe barbár zsarnokid süllyesztettek. Most, vagy s:iha, szabj magadnak új sorsot, mely előtt kegyet­len ellenségid is térdre esnek. Most, vagy soha. mutassuk-meg a világnak, hogy karjaink­ban római vér csörgedezik, s hogy harcokban győztesen Traján íievét őrzik kebleink. Nézzé­tek a nagy hősöket: Mihály, István, Corvin! Nézzétek a román nemzetet, őseinket, amint fegyverrel a kézben, a ti tüzetekkel, ereikben kiáltják: Szabadon élünk vagy meghalunk!« Mi látszik ebből"? Ebből az látszik- íhog-y 48-ban népi mozgalomról volt szó és ebben a népi mozgalomban szinte egyforma volt min­den szabadság után vágyó népnek a termino­lógiája. Amikor Bem a reakció seregeinek el­lenére bevonul Erdélybe és Erdély városait egymásután szabadítja fel, akkor gyönyörű kiáltványokban szólítja fel a közös szabadság védelmére Erdély népeit, hogy ezeket a kiált­ványokat az idő, az azóta eltelt pontosan egy évszázad nem szürkítette ell, és nem vakította meg. (Olvassa); »A magyar hadsereg a közös népszabadságért harcol, ezért, küzdenek so­rainkban mindenféle népfaj ivadékai, miáltal egyszersmind az európai népszabadság előhar­cosául lőn felszentelve... Magyarok, szászok és oláhok nyújtsatok egymásnak testvérileg kezet, távoztassatok minden nemzeti gyűlöl­séget és boldogok lesztek.« Bem kiáltványai >olyan atmoszférát terem­tettek a soknépű Erdélyben, hogy a politikai programmot átvették a költők és ímegverselték. Vanl-Ady Endréinek és József Attilának egy Keresztelő Jánosa az erdélyi költők között, " a 48-as költők között, akit ' Medgyes Lajosnak hívmaklés aki így csinálta meg a közös népi középeurópai vagy dunaniedencei programmot (olvassa): »Nem együtt szenvedtétek-e vad né­pek dúlásaitf Nőm szántjátok fed egyaránt ősötök szétszórt csontjait? Óh, e haza egy szen­telt temető! Hol könnyezni mindenki ö^szejő. Testvérkezet! Testvérkezet! Magyar, szláv és oláh elem! Az átkos különszakadá«. Örökre száműzött legyen! Megváltásunk igéje abban áll, Ha felszakad köztünk minden viszály. Vessétek el, vessétek el A íbtasszú vérteltipoha­rât! Sa haza jövő üdvéért; igyatok szentelt ál­domást. Békére int a kor jó szózata: elyész a nép, mely félem szítana«. v Igen t. Országgyűlés! Ezeket az idézeteket esak^ kiegészítésül hoztam az előttem szóltak beszédeihez, amelyekben már uta'Ms történt 1848. népi szabadságiharcának, forradalmá­nak legjobb hagyományaira. Arról is beszéltek előttem szólott képvise" társaim, hogy milyen feltételek emellett vált búvópatakká mindaz, amit a fcözépeurépai összefogás programmjaként legjobbjaink akkor a szabadságharccal kapcsolatban megálmod­tak * évi január hó 30-án, pénteken. 526 A búvópatakká való alakulás feltételeiről szereltnek néhány szót szólni. Az 1867-es ki­egyezés azt jelentette, hogy az osztráknémet imperializmus kiformálta alapjait és lehetősé­geit arra, hogy Közép-Európába betörjön, gaz­daságilag, politikailag bevonuljon. Ebben a politikában 1867 után a magyarságra visszaült feudális reakció uralmi helyzetét biztosítva látta és az egész országot gazdasági rendjével és politikaiistruktúrájával odadobta, hogy erő" sítő matériája legyen a keletre irányuló osztrák-inémet imperialista törekvéseknek. Ezek köztudomásúak. Ám nem egészen köztudomású az a segít­ség, amelyet a magyar feudálkapitalista reak­' ció az osztraknémet imperializimus számára végzett. A helyzet az volt, hogy egész gazda­sági struktúránkat úgy építettük ki, hogy az erősítő hídfője vagy pillére legven ennek a ke­let félé irányuló törekvésnek. A magyar tőke csakhamar finánctőkévé válik és feltárni segíti a tőlünk délre, keletre lévő dunai államokat a német-osztrák-francia egyesült imperialista tö­rekvések szám ára. így jutottunk ellentétbe a környező népekkel, így jutottunk oda, hogy a magyar szabadságharc legjobb külpolitikai hagyományait úgy elnyelte a fejlődés, mint a homok a kiöntött pohár vizet. Ez az út két hatalmas, tragédiához vezetett. Az egyik az első világháború, a másik a má­sodik, rettenetes világháború. A miagyar re­akció kétszer vitte zsákutcába a magyar fejlő­dést, kétszer került zsákutcába egész Közép­európa is, mert külső és belső körülmények hiánya folytán nem tudta egyenletes pro­grammá kiépíteni azt, amit 1848 népi szabad­ságharca megkiáltott. A második világháború teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a búvópatak-létre kárhoztatott eszmék és gondolatok feltörhetnek és alapjává lehet­nek nemcsak magyar viszonylatban, hanem középeuróai viszonylatban is egy új polit-kai kibontakozásnak. Ennek az új korszaknak leg­nagyobb feltétele az, hog-y a> Szovjetunió gyűjti és szervezi maga köré azokat a népeket, ame­lyeknek legfőbb létfeltétele, mtegmiaradásuk legnagyobb parancsa az, hogy a szabadság védelmezői legyenek. Egyedül csak ebben az atmoszférában válik lehetővé az, hogy meg­szüntetve ezt a kocsányszakadást, ami egy év­századig tartott történelmünkben, visszakössük fejlődésünket az 1848-as népi törekvésekhez és ebből kül- és belpolitikánk rendszerét kiépít­sük. Ha itt Középeurópában olyan hatalmi sugárzások érvényesülnek, amelyek ismét egy­másnak akarnák ugrasztani e népeket amaz egyszerű tétel folytán, hogy »oszd meg és ural­kodj«, »divide et impera«, akkor beláthatatlan volna előttünk az az idő,, amíg várnunk kel­lene arra, hogy megteremtődjenek a duna­menti, középeurópai békés együttműködés fel­tételei. Pártom és a magam részéről a következők hangsúlyozá-ával üdvözlőim a masryar kor­mányzatnak ezt az újabb lépését. Mi. magyar parasztok az évszázadok folyamán békében él­tünk a szomszéd népek parasztsága mellett és közösen harcoltunk közös elnyomóink, a közép­európai feudális erők ellen. Mi azt látjuk és azt mondjuk, hogy közös fronten fogunk talál­kozni akkor is, ha bármily irányból jövő erők veszélyeztetnék ezt a most megkezdett fejlődést és kibontakozást. Magát a megkötött egyez­ményt magam és pártom névéiben; elfogadom. (Taps a kormánypártokon.)

Next

/
Thumbnails
Contents