Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-38
521 Az országgyűlés 38. ülése 1948. Később már az emigrációban Kossuth, ßal~ cescu és Bolliac együtt szőtték a Duna konföderáció tervét. A magyar-román kulturális kapcsolatok a múltban az ellenségeskedés idején sem szakadtak meg teljesen. Mind a két népnek minden időpontban voltak haladó férfiai, akik a kulturális kapcsolatot ápolták. Petőfi és Madách műveit a; legkiválóbb erdélyi román költők fordították románra és Eminescu, Blaga lírája ugyancsak kiváló " magyiair költők tolmácsolásában jutott el a magyar néphez. A román népdalköltészet Bartók és Kodály feldolgozásában jutott el hozzánk. A magyar-román kulturális kapcsolatok kiépítésénél tehát nem járatlan utakon indultunk el. Erdély a múltban is mind a román kultúrának, mind a magyarnak számos kiválóságot adott. Csak a legki valóbbakat említem: Apácai Cseri János, Bolyai János és Ady Endre. A két nép kultúrájának még nagyobbfokú kölcsönös megismerése hozzá fog járulni ahhoz, hogy Erdély — kulturális vomaitkozásban is — híd lehessen a két nép között, mind a román, mind a magyar kultúrának virágzó otthona. T. Országgyűlés! Ady Endre egyik gyönyörű versében azt mondotta: »Oltnak és Dunának egy a hangja,« Valóban ma ez a hang egységes, és világosan hirdeti, hogy magyar és román nép békét, haladást és felemelkedést akar és ennek megteremtéséért szoros barátságban együttesen akar küzdeni. Ez az akarat nyilvánul meg az előttünk fekvő kulturális egyezményben« amely a béke és a demokratikus haladás ügyét szolgálja és ezért ügy pártom, mint a magam nevében lelkesedéssel köszöntöm és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásna, következik a feliratkozott szónokok közül? HAJDÚ ERNŐNÉ jegyző: Huszti Dénes! ELNÖK: A képiselő úr nincs jelen. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül 1 ? HAJDÚ ERNÖNE jegyző: Török Julia! TÖRÖK JULIA (szd): T. Országigyűlés! Minden haladó szellemű magyar^ nevében őszinte örömmel üdvözöljük a román-magyar kulturális egyezményt. Tesszük ezt annak a gondolatnak a jegyében, hogy a népek megbékélésének és megértésének szellemét semjni sem szolgálhatja jobban, mint a kulturális találkozás. Tudjuk, hogy minden haladó szellemű gondolat kulturkapcsolatokon keresztül jutott el tai különféle népekhez és ha ezeknek^ a gondolatoknak a jelentősegét felmérni óhajtjük, akkor meg kell néznünk példától a francia forradalom szellemi előkészítőinek, Voltairenak, Rousseaunak a szerepét, a magyar Martinovics-féle összeesküvésben. Nehezen lehetne felmérni, hogy ez a szerep milyen óriási jelentőségű. Mi, szocialisták, Romániával kapcsolatban a legnehezebb időkben sem tápláltunk semmi néven nevezendő. ellenszenvet és amikor ma a magyar-román kulturális egyezményről tárgyalunk itt a magyar parlamentben,, akkor örömmel üdvözöljük ezt a gondolatot, iaínnak jegyében is, hogy a múltban a legnehezebb időkben a 90-es években mi együtt tudtunk működni a román néppel. A mi kongresszusainkon, szociáldemokrata kongresszusainkon állandóan ott voltak Románia képviselői. 1890-es kongresszusunkon ott voltak évi január hó 30-án, pénteken, 522 Szászváros küldöttei és ezek a küldöttek panaszaikat, fâtmelyek a mieinkkel voltak azonosak, saját nyelvükön mondhatták el. Amikor Magyarországon a nemzeti elnyomás következtében nem tudtak megnyilvánulni ai különféle népi kultúrák, mert elnyomták őket, akkor mi mindig helyt adtunk annak, hogy saját nyelvükön fejezzék ki azt, ami ugyariolyian fájdalom volt számukra is, mint a mi számunkra, A szocialista szervezés eljutott a legsötétebb területekre, eljutott Resicára, Aninára, Stájerlakra és együtt szerveztük a román bányászt a magyar bányásszal, aki nagyon jól megértette, hogy közte és idegennyelvű társai között olyan érdekazonosság áll fenn, amely alól nem vonhatja ki inaerát. Román szocialista lapot jelentettünk meg Budapesten és Flueras román miniszter volt a lap szerkesztője. Így mi most ismételten leszögezzük, hogy végeredményben az történik, amién 75 év óta harcoltunk és ezek a gondolatok számunkra egyáltalán nem újak. Ha kijelentettük pártunk nevében a magyar-jugoszláv szerződéssel kapcsolatban, hogy voltaképpen ez a szerződés a szomszédaink felé való közeledésen túhuenőleg a béke ügyét van hivatva szolgálni, akkor most & f román-magyar kulturális kapcsolatok kiépítése esetében különlegesen ki kell emelni, hogy Romániával^ földrajzilag »sokkal szélesebb! területen találkoznak határaink. Nincs talán Európában még két olyan^ nép, amely olyan széles területen érintkeznék egymással, mint a magyar és a román. Tudjuk ! és tudtuk érdekeink közösségét, amelyet földrajzi közelségünk és érdekazonosságunk diktált a múltban is, de a magvar urak szűklátókörű politikája nem volt hallandó ezt belátni. Az úri Magyarország vezetői ezer esztendőn keresztül rosszul vsáfárkodtak értékeinkkel. Erdélyi telepítő politikánk eredménye lényegében az, hogy Erdélybe igen nagy mértékben özönlöttek be a románok az erdélyi nagyurak politikája következtében, ök voltak azok akik azország területére behozták, betelepítették a szelídebb, csendesebb román népességre!, mert tudták, hogy a román jobb munkaerő, mint a nyakas, makacs székely, csendesebben és türelmesebben végzi a munkáját. Amikor azután később a trianoni szerződés megkötésénél bebizonyosodott, hogy Erdélyben sokkal több ror.íán él. mint magyar, ezek az urak mégsem látták be, hogy a trianoni szerződéssel azt az ütést kapták meg, amely voltaképpen megillette őket. mert hiszen ez múltbeli politikájuk egyenes . következménye volt. Mindaz, ami a későbbi nacionalizmusokba mint mérgező elem keveredett és mélyítette a szakadékot a két nép között, voltakéop en ennek a politikának köszönhető, és az elmúlt rezsim teljes ooliükai analfabétizmusa nyilvánult meg abban, hogy ennek a szakadéknak áthidalásával méo- csak nem is próbálkozott meg. Természetes következménye volt ennek az a teljes csőd, amelybe a maeryar politika később torkollot. a történelmi példák mindenkor (11.30) azt bizonyították, hogy a két nép helyes ösztönnel megtalálta — ha erre szükség volt .. az egymáshoz való közeledés útját, meertalálta akkor, amikor létérdekei azt megkövetelték. • w Budai Nagy An'al lázadásában, ahogyan Szőnyi képviselőtársain mondotta, igenis ott harcoltak a román parasztok és nagyon érdekes volt éppen ebben a lázadásnak internacionalista jellege. Nem volt lényeges számukra,
