Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-36

487 Az országgyűlés 36. ülése 1948. divíduumot, az egyént nevelni és irányítani, bogy a közösségbe helyesen illeszkedjék be, a közösség célkitűzéseit elfogadja, aszerint éljen és cselekedjék. Nekünk tehát, amikor jutalmazunk és büntetünk, a demokráciára nevelve a magyar népet, nem szabad elfelejtenünk, hogy m jutalmazás és a büntetés nem meríti ki a nevelés öszszes lehetőségeit, sőt még nagy hibája is va,n, mert végeredményben válaszfalat von és elkülönít. Akit megbüntetnek, az továbbra is ellenség marad és ha. az iá büntetés kemény, szigorú, tartós,,megkeményíti és megmerevíti az ellenséget, a jutalmazás pedig csak keveseknek lehet osztályrésze, akik 'nagyobb eredményeket értek el és értékes munkásságot fejtettek ki. Ez a törvény, amely most kerül a Ház^elé, egy újabb nevelési módszert alkalmaz, amikor megadja a lehetőségét annak, hogy akit büntettünk és félreállítottunk, azt, ha jószándék és jóakarat van benne, ha részt akar venni ia demokrácia építő munkájában, újra befogadjuk, módot és alkalmat adunk neki, hogy résztvegyen a demokrácia kiteljesítésében. Nevelési módszerünk tehát egy új lehetőséggel gyarapodott ezzel a törvénnyel, amit mindannyian örömmel üdvözölünk. Ki kell azonban emelnünk azt, liogy a büntetés és ia jutalmazás, de az amnesztia is az embereknek csak egy kis részére vonatkozik, a többséget ezek nem érintik és így úgy tűnik fel, mintha a többség érdekében nem tettünk volna meg •mindent, hogy a demokráciához oda vezessük őket. Lehet, hogy ez atz oka és a magyarázata annak, hogy valóban az ország nagy többsége értetlenül állj a demokráciával szemben, úgyhogy éppen ezzel a törvényjavaslattal kapcso" la.tba.Ti én azt érzem, rá kell mutatnom arra, hogy a büntetésen, a jutalmazáson és a megbocsátáson túl van a nevelésnek még egy sokkal nagyobb, sokkal hatalmasabb eszköze, amelyet még eddig nem vettek kellően igénybe, ez pedig a meggyőzésnek és a felvilágosításnak az eszköze. (KELETI Péter István (dn) : És a példamutatás.) , Ä meggyőzés, a felvilágosítás, a példamutatás azok a módszerek, amelyek a nagy törnegekre hatnak és nekünk ezeket a módszereket igénybe kell vennünk, alkalmas és alkalmatlan időben, mindenmódon, mert azon áll vagy bukik a magyar köztársaság és a magyar demokrácia, hogy meg tudjuk-e szerettetni a népnél, meg tudjuk-e győzni c«ket arról, hogy ez egye" dül az az emberi életforma, amelyikben érdemes élni és amelyikben embernek lehet lenni. Szeretném, ha az országgyűlés egy Ms türelmet szentelne arra, (Halljuk! a néppárton.) hogy erről a kérdésről is néhány szó elhangozzék itt, annál is inkább» mert rá kellene végre tapintani a bajok gyökerére és ímeg kellene keresni az okokat: miért van az, hogy annyi magyar ember még mindig értetlenül, közömbösen áll a demokrácia nagy kérdéseivel kapcsolatban^ Én orvos vagyok és így megszoktam, megtanultain azt, hogy a gyógyítás előfeltétele a helyes kórisme, a helyes 'diagnózis. Addig nem foghatunk hozzá a gyógyításhoz, míg a baj természetével, előidéző okaival nem jöttünk tisztába. Itt mindjárt megmondhatjuk, — és azt hiszem, mindenki elfogadja — hogy a magyar demokrácia még azért nem vált vérré és életté ebben az országban, mert évi január hó 15-én, csütörtökön. -488 először is itt még soha demokrácia nem vált. / (12.00) 1848-ban néhány hónapon keresztül felvetődött a nemzet 'életének egére, mint egy szivárvány, mint agy Ígéret a demokrácia azért, hogy hamarosan vérbefojtsák. (LUKÁCS Vilmos (md): 1918-ban!) 1918-ban is talán szinte addig tartott a demokráciái, míg az 1018-as forradalom szimbóluma, az őszirózsa virágzott, és amikor az őszirózsa elhervadt, akkorára^ a magyar demokráciának ez a második reménysége is hervadásnak indult. Itt tehát soha nem volt demokrácia, és ennek követtkeztében az emberek nem ilsmerik azt; és nem értik, nem tudják miről van szó. Fel kell te~ -*# nát világosítani, meig kell győzni, tanítani és nevelni kell őket. De szeretnék még valami mást is mondani. » Nemcsak a tudatlanság és az ismeretlenség a demokrácia legnagyobb ellensége ebben az országban, nanem az a szomorú tény is, hogy a magyai- kultúra, a magyar civilizáció évtizedeken, sőt mondhatjuk, évszázadokon kereszj tül el volt zárva az igazi demokratikus kultúra és civilizáció forrásaitól s úgyszórván százszázalékosan német forrásokból táplálkozott. Ebben az országban tudomány, irodalom, művészet és teehnika, szóval minden, ami tulajdonképpen jelentős az emberi kultúrában, ós civilizációban, német forrásból, német szűrőn keresztül került ide hozzánk. Az az érdekes és meglepő, hogy szidják és elítélik a fasizmust, a nácizmust és nem gondolnak arra, hogy a német nácizmus nem ötletszerűen pattant elő, nem váratlanul jelent meg az emberiség életében, mint egy szörnyeteg, nanem megvoltak az előzményei, megvoltak az évtizedes, sőt év

J százados forrásai. Nemcsak az eredménnyel kell szembenézni, hanem meg kell vizsgálni azokat az okokat is, jamelyek az eredményt előidézhették. i Meg kellene végre mondanunk, hogy ta aémet kultúrának az volt a legnagyobb baja és bűne, hogy az embertelenség jegyében bontakozott kL Ez az embertelenség» ez a humánumellenes irány mérgezte meg először a.z ország lakosainak legnagyobb részét és tette őket olyan keménnyé, hogy mereven és ride gen tudták nézni emberek szenvedését és ihalálát, Ez az antihumánus kultúra, ez az embertelenség az> amely a demokráciával szem' ben ilyen értetlenséget, ilyen tartózkodó (és duzzogó visszavonulást eredményez. Legyen szabad, t. Országgyűlés, kissé mélyebben beszélnünk erről a dologról és végre elgondolkoznunk azon, mi az oka, mi a magyarázata annak, hogy a német kultúra így «Itévelvedatt és ennyire vontatókötélre vett** tulajdonképpen az egész magyar kultúrát. Szólnunk kell néhány szót arról, hogy tulajdonképpen mi is a kultúra? A kultúra — hogy * mindjárt saját definíciómmal kezdjem — semmi egyéb, mint a humánum intézményesítése. Ha az ember fejlődését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy minden emberben van önszeretet, mindenki szereti saját magát, de szereti a másik embert is, mert ösztönösen látja, hogy a másik ember m birtokosa az emberi mi voltnak, tehát az emberszeretet, amely az önszeretet-