Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-26
Az országgyűlés 26. ülése 1947. berendezkedésünk mellett tovább fenn nem tartható. Időrendi sorrendben a baptista vallásfelekezet volt az első, amely 1905-ben elismert vallásfelekezetté nyilváníttatott a kormányhatóságok részéről. A baptista vallásfelekezet a methodista után — tudjuk — a legerősebb egyház Amerikában, és Angliában is jelentős számú híve van. a , Szovjetunióban pedig ma körülbelül ötmillió lelket számlál, akiknek azelőtt evangéliumi hitüket gyakorolni a cári Oroszországban nem volt lehetséges. Nálunk körülbelül 25—30 ezerre tehető a számuk, életképes gyülekezeteik vannak s működésük során az álilamrend'del, köztörvényünkkel soha összeütközésbe nem kerültek. Meg kell eimslítemem már csak mint kuriózumot is az 1916 :X VII. törvénycikket, amely nyilván az első világháború politikai szükségességeivel összefüggően- elismert felekezetté nyilvánította Magyarországon iaz izlám vallást, amelynek akkoriban körülbelül 300 tagja volt és ez az elismertség nrind a mai napig nem tette, sem szükségessé, sem lehetségessé, hogy 'itt! Magyarországon egy elismert vallásfelekezet az izlám neszéről megállapítható le, gyem. Ez a tény is múlhatja, hogy az állam éís egyház viszonyában sokszor az - egyházakra nézve milyen megszégyenítőéin érvényesült az állammal! valló feapcsolatnaik ez. az áliamtól * váló függési .jellege, 'amelyeit az egyházak egy része olyan szívesein vett, sőt követelt is magának. . • i Rá szeretnék mutatni itt, hogy a vallásfelekezetek elismerése sorában — úgy érzem — nem jelentéktelen lépést tett a vallás- égi közoktatásügyi .minisztérium, amikor ez év október 31-én elismeirt egy omásik világszerte igen elterjedt vallásit, a methodista, vallást, amely ' Észak-Amerikában az összes vallásfelekezetek közül a legerősebb, ia legjelentősebb egyház. Elterjedtsége igen nagy Európaszerte ás. Nálunk szánna még csekélyebb, azonban a vallásfelekezetek törvényes, elismerése nem köthető kizárólag számbeli súlyukhoz sem. Nag3 7 obb városainkban már jelentős gyülekezeteik vannak, összes számúik körülibeiül az unitárius egyházéval tekinthető azonosnak. Befejezésül rámutatok; arra, hogy az elismert és bevett vallásfelekezetek; közötti különbségek megszüntetése, illetve az elismert vallásíelekezeiteknek joghátrányos helyzetükből való kiemelése olyan feladat* amelyet a magyar törvényhozásnak meg kell oldania, ha der mokráciánkna'k elismerést és megbecsülést kívánunk szerezni. Ez a imulthoz képest jelentős fejlődés és nieggyőződésem, hogy kedvező színiben fogja feltüntetni hazánkat szerte Európában, de az egész világon is. Hogy mennyire szükségszerű lépés ez és hogy onég egyházi részről is felmerülti már e kérdés sürgetése, elég, ha rámutatok, hogy 1947-ben a tiszántúli református püspök úr részéről elr hangzott egy olyan jelentős elvi megnyilatkozás, amely kimondja a bevett és elismert feleikezetek közötti joghátrányos. helyzet: megszüntetésének szükségességéit. T.- Országgyűlés! Tisztában vagyak azzal, hogy ez a töirvániyjavaslaiti csak egy kiragadott kérdés az egyház és állam viszoaryának kéndJéskomplexusából és meggyőződéseim az is, hogy egyházpolitikai törvényeink nem minden tekintetben korszerűek s demokratikus szempontból isi többféjb kifogás alá eshetnek. Az iaz élezésem, hogy az egyház és az állaan viszonyának mielőbbi új, a magyar demokrácia szelleé'öi december hó 4-én, csütörtökön. mében való reaidezése és szabályozása aiz «igyházakaiak is ^érdekében álfl. és hiszem, hogy einr nek a kérdésnek mielőbbi "megnyugtató (törvényhozási szabályozását mindéin érdekelt tényező szükségesnek tartja. Hogy ez a szükségesség fedrnecriilt, arra elegendő szeuipomitot hozott fel Keök Iván igen, t. képviselőtársaim is- En most nem kívánom az ő^ útját folytatva tovább tárgyalni ezt a kérdést, és mein kívánom felemlegetni aziokiaitl a sérelmeket, amelyek az egyház és az állam viszonyiáiban megmutatkoznak s nem kíváiniotk belemenni annak a siárekni politikának a bírálatába seim, amely miaidtezideig megakadályozta az egyház és az állani visziomyáiban a kedvező, jó tárgyalási légkör kialakítását lehetővé tevő állapotokat. Amíg azonban ezek az állapotok jelentkeznek, nem térhetünk* ki egyes döntően fontos egyházi és állami kérdések tárgyalása elől. Nem térhettünk ki elsősorban a törvényjavaslatiomban foglalt probléma megvitatása és a törvényjavaslat törvényerőre emelése elől eem. Amikor a magyar országgyűlési ezzel a deklarációval mintegy tanújelét adja, annak, hogy törvénytárunkból kiküszöbölni igyekezünk minden olyan megkülönböztetésit^ ' amely a demokrácia jogrendszeréibe, a lelkiismereti, az egyéni és a vallásfelekezetft -szabadságba ütközik, meggyőződésem szerint a magyar) or- . jBzággyűlés ezzel a törvényünkkel) még 'erősebbé teszi a maga államberendezkedésének erkölcsi alapjait. . Ezért láttam elodázhaitatlannak, hogy az egyház és az állam viszonyának miniden felekezetre kiterjedő érvényességgel való új törvényhozási szabályozásáig ezt a javaslatot a t. Országgyűlés színe elé terjesszem és annak elfogadását kérjem. Az az érzésem, — minit! ahogy röviden utaltam is már errt© — hogy most azoknak a mártíroknak, gályarab oknak éiS protestáns prédikátoroknak szolgáltatunk késői szerény elégtételt, akik a maguk vallásszaibadiságáért, a maguk gondolatáért a mártíriumoit. is készek voltak vállalni. Joli tudjuk mindnyájan, hogy az a küzdellem, amely a vallásszabadságért folyt, végeredményben. (egyik része volt a, lelkiismereti szabadságért, az eg3^éni szabadságért folyó küzdelemnek, része volt a gondolatszabadságért^ a felvilágOjsodáséri, tehát az emberi haladásért, a humánum íkiteijeseidésééirt folytatott küzdelemnek is. Amikor ezt a tényt leszögezzük, amikor deklaráljuk, Jiogy a vallásszabadság gondolatában az emberi humánum fejlődésének is mintegy előfutár ját látjuk, akkor kérem a t. Országgyűlést, hogy ezt a. törvényjavaslatot mielőbb törvényerőre emelni és ezzel a magyar demokrácia belső erkölcsi talapjait megerősíteni, a polgárok közötti jogegyenlőség körét még szelesebbé, még szilárdabbá tenni szíveskednek. (Taps a Ház minden oldalán.) ELNÖK: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatik-e a bevett és az elismert vallásielekezetek közötti as elismert vallásfelekezetek hátrányára, fennálló különbségek megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot eredeti szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot eredeti szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadtaKövetkezik a törvényjavaslat részletes tár/
