Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-34

371 "Az országgyűlés Sí-ülése 19A8. helyesebbnek látszik az az út, amelyet eddig ezen a területen megjártunk. Miért nézték ezt a. szerződést gyanakvással, miért nézték bizonyos helyeken mérgelődéssel? Európának ez a területe évtizedek és évszázadok óta háborÚGsinálás kísérletének a terű" léte volt. A legtöbb háború itt. ezen a területen kezdődött el. Kis népeket kellett egymásnak ugratni, hogy azután a bicskákat megfelelőképpen kifenve, a népek legyilkolására lehessen felhasználni. Ezzel a szerződéssel egy területét vesztette' el

1 a kapitalizmus és az imperializmus, hogy ezen a területen háborúval kísérletezzen vagy megpróbáljon valamit tenni. Lényeges és nagyjelentőségű területtel lett szegényebb az a kapitalista imperializmus, amely előtt sohasem volt értékes sem az ember, sem a nép, sem az ország, csak maga a háború és amit rajta keresni lehet. Ahogyan szegényebbek lettek ők egy területtel, e két nép gazdagabb lett egy olyan területitel, ahol a békének szilárd bázisát lehet megvetni. Napról-napra mindig szegé" nyebbek lesznek a királyi családok egy királysággal s a népek gazdagabbak lesznek egy de" mokratiki*s köztársasággal, és így fejlődik ezen a területen az élet a békés jólét felé. Mindig úgy hívták á Balkánt. Délkelet-Európát, hogy a háború puskaporos "hordója. Ezen a területen szaladgáltak kalandor politikai szélhámosok tűzcsóvája! kezükben, és csak egy jeladásra vártak, hogy azt a puskaporos hordót a levegőbe lehessen röpíteni. Mi szocialisták nyugodtan elmondhatjuk, hogy amióta a magyar politikában tényezők vagyunk —, és voltunk tényezők akkor is» amikor nem ültünk a parlamentben — mindig szemben álltunk azzal a politikával, amely országokat és népeket el akar választani egymástól. *&• már akkor, amikor az első világháború . elindult, mondotta ebben az orsizággyűlésben Tisza István akkori miniszterelnök, hogy az egész ország egységes, csak egy disszonáns hang hallatszik itt a Népszava disszonáns hangja, amely mögött a szocialista munkásság hangjai volt a háborúval szembeá a békéért. így kezeltek bennünket ebben az országban, mert mi a békéért, a népek együttműködéséért, a gazdasági» a társadalmi, politikai és szellemi együttműködésért küzdöttünk s amikor az országgyűlés hosszú-hosszú évtizedek multán eljut ahhoz, hogy kitakarít saját országából és erről a területről olyan elemeket, amelyek ai" kalmiasak voltak háborús politika folytatására, akkor meggyőződésem, hogy egy líj korszakkezdődik Délkelet-Európában s ennek a korszaknak nyitányát a magyar-jugoszláv szerződés indítja el. Beszélni kell egypár szót arról, hogy mik voltak az előfeltételei annak, hogy idáig, eljutottunk. Nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikai előfeltételekre is szükség volt. Nem

: csak kívülről veszélyeztetnek egy országot, hanem belülről is. A kettőnek kölcsönösen találkoznia kell egymással, hogy abból valami katasztrófa legyen- A második világháború utáta sikerült ezen a területen a fasizmust, mondjuk, mint fegyveres erőt megverni. Most van soron a fasiszta politikai és szellemi erő likvidálása és felszámolása. A jugoszláv nép és a magyar nép sem juthatott volna el ehhez a szerződéshez, ha jóval előbb nem számol le azokkal a belső évi január hó 13-án, kedden. 372 ellenségekké f„ amelyek fontosabbnak tartott ták kormánypolitikát csinálni, mint néppolitikát. Nem lehetett volna ilyen szerződést létrehoznia sem Sándor királynak, sem nagybányai vitéz Horthy Miklósnak, mert mögöttük csak két uralkodóosztálynak hatalmi politikája volt, mögöttük nem húzódott meg a dolgozó nép akarata és vágya. Likvidálni kell azokat az erőket, amely erők a háborút azért tartják . szükségesnek, hogy azzal osztály- és társadalmi pozíciójukat megerősítsék. Azért van béke ezen a területen Európában, mert a külső erők távoltartásával, a belső erők likvidálásával megvan az előfeltétele annak, hogy mindegyik nép külön-külön és mindkét «ép együttvéve a fejlődés, a haladás útján menjen gazdaságilag, politikailag és sok más ehhez kapcsolódó kérdésben. Meg kell kérdeznem azonban, hogy megtörtérit-e minden erő felszámolása. Bizonyos helyeken nem történt meg. Es amikor vannak a világpolitikában jelentkező erőtényezők, v amelyek néha tragikusan hol Franciaországban, hol Görögországban, hol Olaszországban folytatják azt a kisérletet. amelyet mi már évtizedek és évszázadok óta ismerünk, akkor ezeknek a szerződéseknek az a feladata, hogy dokumentálják a világ felé azt, hogy a népek akarata és vágya tökéletesebb politikát tud csinálni, mint akárki más. Meg kell mor danoni őszintén, hogy ez a szerződés — az én véleményem szerint — á magyarság számára is megbecsülést és tiszteletet parancsol odakünn. Most már máskép néznek ránk, mint eddig, nem állunk elszigeteltein a Duname- . dencében. hanem megkeressük azokat a szövetségeseket, amelyekkel nemcsak a gazdasági, politikai és szellemi élet egyöntetűségét teremthetjük meg, hanem a békét is. r Az első nagy külpolitikai jelentőségű ese^ menynek tekintem ezt a szerződést, mert nyilván Londonban, Parisban és Washingtonban is •tudomásul fogják venni, hogy a kis népek együttműködése nemcsak egyszerű politikai tény. hanem olyan tény is, amellyel számolnia kell mindenkinek, aki a háborús tűzesóvával akar járni e területen* Meg kell egészen őszintén mondanom, — mert nem tudok e gondolattól megszabadulni — hogy nem volt ebben az országban mindig döntő tényező erő az a politika, amely most érvényesül. Sokszor voltunk ebben az országban magyar szocialisták, kommunisták, és haladó szellemű polgárok elszigetelve is. Élethalálharcot folytattunk azért, hogy a magyarság becsületével ne kártyázzanak ebben az országban, s a vezetők, akik országot ve-. zetnek, előre is lássanak. Célzok itt arra, hogy sok Msérletünk nem sikerült és meg . kell mondanom őszintén, ha erről a^ szerződésről beszélünk, — az előadó úr is célzott rá — valamiért nagyon, de nagyon szégyenlem magamat, mint magyar is és mint keresztény is: Újvidékért. Újvidék a magyarság számára rosszabb volt, mint egy elvesztett háború. Újvidék szelleme feküdt rá erre az országra, és én magának a jugoszláv nép vezérének, Titónak és a jugoszláv progresszív erőnek tudom be azt, hogy ilyen politikai és háborús események után is sokkal nagyobb a népek -