Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-33
359 Àz országgyűlés 33. illése 1948 évi január hó 9-én, pénteken, 360 SZABÓ PIROSKA jegyző (olvassa): »Szigethy Attila országgyűlési képviselő úr az országgyűlés f, évi november 5-án tartott ülésén interpellációt intézett a kormányhoz a földmivesszöVetkezetek birtokában lévő és a társa? parasztdarálók ügyében. Válaszom a kormány nevében a következő: Mindenekelőtt ' helyre kell igazítanom a képviselő úr tévedését. Nem áll az, hogy a szövetkezeti darálók üzembentartásához nem szükséges iparigazolvány. A valóság az. hegy a szövetkezeti és társasdarálók éppen úgy az iparűzési jogot szabályozó törvények és rendeletek uralma alatt állanak, mint az egyéb iparok, tehát a szövetkezeti és társasdarálók is csak jogosítvány birtokában dolgozhatnak. Ettől* az" általános elvi jogszabálytól teljesen különálló a 10.520/1945. M. E. sz. pendelet, mely egy speciális jogszabály, kizárólag a terményt őrlő daráló vagy hántoló malmok létesítésére, bővítésére' újjáépítésére, illetőleg újból való üzembehelyezésére vonatkozik. Ez a rendelet anélkül, hogy az általános elvi jogszabályt, azaz az iparjogosítvány kérdését érintené, előírja, hogy az említett malmok létesítéséhez, bővítéséhez, újjáépítéséhez, álletve, legalább hat hónapja szünetelő malmok üzembehelyezéséhez az iparügyi miniszternek a ioldmívelésügyi miniszterrel' a közellátásügyi miniszterrel és az építés- és közmunkaügyá miniszterrel egyetértve adott előzetes 'engedélye szükséges. Szóval a molnáripar gyakorlásához kell előzetes miniszteri engedély és ezenkívül szabályszerű iparjogosítvány, amit az illetékes iparhatóság ad ki. Nem kell ipar jogosítván y arra, amii nem minősül iparűzésnek. így a gazdálkodó a tulajdonát képező darálóval saját szükségletére természetesen ipar jogosítvány nélkül végezhet darálást. Ezt a 101.800/1947. K. M. sz. rendelet 12. § árnak (3) bekezdésében kifejezetten ki is mondja. A szövetkezeti és társdarálók a rendeletnek ezt a kitételét önkényesen és tévesen saját javukra magyarázzák és ezen, vélt jogukra hivatkozással a gazdák egyre inkább csoportokba tömörülnek és a tagok részére — sokszor 200—300 tag részére is — darálási engedély és természetbeni gabouavám levonása nélkül darálnak. Èzek a társasdárálók gombamódra szaporodnak, úgyhogy már súlyosain veszélyeztetik a közellátás érdekeit. A darálási vámkeresményt ugyanis a közellátás céljára be kell szolgáltatniuk, ezt azonban elmulasztják, ngy hogy a közellátás nagymennyiségű gabonától esik el. Súlyosan és létérdekeiben veszélyeztetik ezek a törvényen kívül álló zugdarálók az iparengedéllyel működő adózó, legális darálóipart is, mert a munkát és kereseti lehetőséget a legális darálóipartól elvonják. A saját szükséglet biztosítására végzett iparjogosítvány nélküli darálással tulajdon-; képpen a közellátási beszolgáltatási kötelezettséget akarják az illetők megkerülni. A közellátásinak elsőrendű érdekei fűződ-, nek tehát ahhoz, hogy a zugdarálók működését a legerélyesebbeu megakadályozzuk. A képviselő úr által hivatkozott 404.020— 1947. számú közellátásügyi minisztériumi körrendelet, amely a közellátási felügyelőségekhez szólt és szolgálati utasításnak fogható fel, az ismertetett törvényes helyzeten semmit sem változtatott, csak valamennyi felügyelőséggel ismertette az iparügyi miniszter úrnak a debreceni közellátási felügyelőséghez intézett leiratát, amelynek az a lényege, hogy a malomipar terén a zugiparűzést elfojtsa. Tisztelettel kérem válaszom szíves tudomásulvételét". Budapest, 1947. évi december hó 16"án. Szabó s. k.« ELNÖK: Szigeti Attila képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. A képviselő úr nincs jelen. Kérdem *a t. Országgyűlést, méltóztatáke a földmívelósügyi .miniszter úrnak a kormány nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) Az országgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik az : építés- és közmunkaügyi miniszter úr válasza Kovács Béla képviselő úrnak az építési törvény megalkotása tárgyában 1947 november 5-én előterjesztett interpellációjára. Kérem jegyző képviselőtársunkat- szíveskedjék a választ felolvasni. SZABÓ PIEOSKA jegyző (olvasga): »Tisztelt Országgyűlés! Kovács Béla országgyűlési képviselő úrnak a folyó évii november hó 5. napján az építőipari törvény megalkotása tárgyában előterjesztett interpellációjára vonatkozólag az alábbiakat közlöm a t. Országgyűléssel: A iparok ügyét Magyarországon az 1884:XVII. te, az u. n. ipartörvény rendezte először átfogó jelleggel. Nem szabályozta azonban ez a törvény az u. n. építőiparok ügyét, hanem a 10. §-ában arra utal, hogy az építőiparok kérdésében külön törvény fog rendelkezni. Egyidejűleg felhatalmazta a földinívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert, hogy az új törvény megjelenéséig az építőiparok ügyét rendelettel szabályozza. Az ipartörvény módosításáról szóló 1922: XII. te. ugyancsak nem vonta szahályozása körébe az építőiparokat, hanem megismételte az 1884:XVII. tc.-nek azt a megállapítását'hogy az építőiparok gyakorlásáról külön törvény fog rendelkezni. Az építőiparok gyakorlásának tárgyában számos kezdeményezés történt a múltban, azonban ezek a megvalósításig nem jutottak el. Ennek oka az építőiparok egészen különleges jellege; nevezetesen az egyes építőipari (építőmesteri, kőmüvesmesteri, kőfaragómesteni és ácsmesteri) munkakörök összefonódottsága, valamint az egyes munkakörök között mutatkozó érdekellentét. A minisztérium az építőipari törvény előkészítésének munkálatait megkezdte. Az új törvénytervezet a tervgazdálkodás szolgálatában a szakszerüsítésre helyezi a súlyt, a szerzett jogokat azonban nem kívánja érinteni. A tervezet egyébként — miként az interpelláló képviselő úr is megemlíti, — biztosítani fogja az építőiparösság' elsősorban a ^kisiparosok jogait és megfelelő munkaterületét. Addig is, amíg a^ egységes építőipari kódex elkészül, a minisztérium a legközelebbi időben kormányrendelettel kívánja szabályozni a legégetőbb kérdéseket — így mindenekelőtt a - mélyépítő iparok ügyét.
