Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-30

As országgyűlés 30. ülése 1947. Közellátási Hivatal szervezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfo­gadni! (Igen!) Az országgyűlés a napirendi' javaslatot elfogadta­Az ülés elején történt bejelentés értelmé­ben most áttérünk Hajdú Ernőné képviselő­társunk sürgős interpellációjának előterjesz­tésére, amelyet a háborús gyermek játékok gyártásának eltiltása tárgyában a kormány­hoz bejegyzett. (Halljuk! Halljuk! az ellen­Bekenj Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. FARKAS GYÖRGY jegyző (olvassa): »A háborús gyermekjátékok ébrentartják és szit­ják a gyermekek gyilkoló ösztöneit. Kérem a kormányt, hogy ilyen játékok gyártását tiltsa eh« ELNÖK: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. HAJDÚ ERNÖNÉ (szd): T. Országgyűlés! Karácsony «lőtt vagyunk néhány nappal. Kö­zeledik a szeretet ünnepe. A szeretet ünnepén minden ember, még az is. aki szí vében nem táplál nagyon sok szeretetet, (KELETI Péter István (dn): Nem ad amnesztiát!) hajlandó ellágyulni, szentimentális lenni és legközelebbi hozzátartozóit megörvendeztetni egy-egy aján­dékkal, hagy azután az év többi 364 napján » apróbb vagy nagyobb gonoszkodásaival újra keseríthesse embertársainak életét- (KELETI Péter István (dn): Tovább üljön az internáló­táborban!) 3 Valamikor azt hittük, hogy a szeretet hite, amelynek a karácsony tulajdonképpen szim­bóluma- — mert hiszen a szeretetet testesíti meg magában — s amely a legfontosabb tíz emberi törvény közé felvette a »ne ölj!« pa­rancsát, (LEV A Y Zoltán (md): Ügy van! Ugy van! — Egy hang a néppártról; A halálbünte­tés! — Gúnyos derültség és nagy taps az elleni­zekén. — Élénk ellentmondások és nagy zaj a kommunistapárton. — SZOMOLYAI Agos­tonné (kp): J-940 és 1944 között nem volt pa­rancs a »ne ölj!«? — Az elnök csenget, — NONN György (kp): Miért nem oktatták ki Kun pátert erre a parancsra!) mivel módja van a. szeretet tanait az iskolában is és az iskolán kívül is hirdetni, meg is fogja taní­tani a gondjaira bízott gyermekeket és felnőt­teket arra. hogy ne gyilkoljanak. (LÉVAY Zoltán (md): Helyes!) Sajnos, ez a kétezeréves tanítás csődöt mondott az elmúlt években, mert hiszen azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt évtizedekben nemhogy arra tanították volna •az embereket és a gyermekeket, hogyne gyil­koljanak (ZGYERKA János (kp): Megáldot­ták a gyilkos fegyvereket!), hanem ellenkező­leg, gyilkosságra tanították és uszították őket. (KUNSZERI Gyula (md): De ez nem kétezer­éves, legalább hatezeréves! — Felkiáltások a kommunistapárton: Annál rosszabb! — Az elnök csenget.) Az az erkölcsi tanítás, az az erkölcsi hit, &mely a harangokból ágyút öntött... (KUN­SZERI Gyula (md): Régibb a kinyilatkozta­tás! — LÉVAY Zoltán (md): Mózes is til­totta, Mózes törvényében, is benne volt! — Zaj.) ELNÖK: Kérem a képviselő uriafaat, hall­gassák meg méltósággal a szónokát HAJDÚ ERNÖNE (szd):... és ezeket az ágyúkat meg is áldotta és meg is szentelte, (Egy hang a kommunistapárton: Tehát esak évi december hó 12-én, pénteken. 296 kétezer eves!) nem maradt, hű ahhoz a taní­táshoz, amely a. kőtábiába véste a »ne öld-*« parancsát Azt mondotta a miniszter úr előző beszé­dében, hogy nemcsak azokat a felnőtteket, nemcsak azokat a kamaszokat és suhancokat kell büntetni, akik fegyvereket fogtak a kezük­be, hogy gyilkoljanak, hanem azokat is, akik azokat a fegyvereket , a (kezükbe adták. (Úgy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Nos, amikor azokról beszélünk, akik a fegyvereket a kezükbe adták a gyilkosságokhoz, akkor beszéljünk arról a közfelfogásról is, amely a fegyverekéi nemcsak egé s z való nagyságuk­ban, hanem miniatűr formában, játékszerként is a gyerekek kezébe adta, beszéljünk a fel­fogásnak bűnösségéről, amely a^t tanította, hogy a »ne ölj!« szent parancsa csak la hatá­rokon belül élő emberekre érvényes, a hatá­rokon kívül élőkre vagy, a haltárokon belül élők bizonyos csoportjára azonban nem érvé­nyes. (Egy hang a kommunistapárton: Prole­tárokra meg a párasatokra!) Mi, szociáldemokrata anyák, évtizedeken keresőül tiltajkoztunk az ellen a közfelfogás ellen, amely a gyermekiéi ékben minden egyes esetben ott lappangó aggres s zió>t. gyilkolásra való hajlamot és készségét fokozza, ahelyett, hogy a nevelés eszközével a gyilkos szándé­kokat, ezeket az aggresszaó!k at átalakítaná, át" nevelné' átidomítaná és az emberi közösségre. as együttélésre alkalmassá tenné a gyerme­keket- Mi^ régen tiltakoztunk ellene, nem most kezdtük, és mi anyák elsősorban tiltakoztunk, hogv gyermekeinket az óvodában arra tanít­sák, hogy azt énekeljék: fel-fel vitézek a csa­tára; hogy csákót nyomjanak a fejükbe, kar­dot adjanak a kezükbe és szítsák bennük a* gyilkolás utáni vágyat. Mi nem most kezdtük el a tiltakozást, hanem az elmúlt években tor­kunk szakadtából és lelkünk mélyéből tilta­koztunk az ellen, hogy tizenkét éves fiaink­nak a leventeoktatók fapuskát adjanak a ke­zükbe, hogy azután tizennyolc éves korukban azt a fapuskát felváltsák igazi puskára és el­küldjék őket gyilkolni és meghalni. (Zaj a kommunistapárton.) A hadiipar nagyban működött. A hadi­ipar kicsinyített mása a játékiparban jutott kifejezésre, és nekünk szocialista asszonyok­nak szinte közhelynek tűnik, sainte szógyei­j.ük most már kimondani, — miután mást sem tettünk az elmúlt időkben, mint hogy til­takoztunk a gyermekeknek ilyen módon a háborús uszításra való nevelése ellen — hogy tiltakozunk a fegyverszerű és hadd jellegű já­tékok gyártása ellen, mert azt akarjuk, hogy gyermekeink ne gyilkosságra, hanem életre nevelődjenek. (Taps a Ház minden oldalán.) Nem tudunk látni — kérem, tessék meg­érteni: mi anyák nem tudunk látni — gyér* meket, amikor pisztollyal vagy fegyverrel a kezében játszik. Nem t adjuk látni, mert eszünkbe jutnak azok a karszalagos gyerekek, akiknek ezeket az ösztöneit használták ki arra, hogy embereknek százait öljék meg. (SOMOGYI Miklós (kp): Pontosan ís:y van!) Nem tudjuk gyermekjátéknak elfogadni azt k amikor kis kölykök az utcán egy Ms pata.ion.ois pisztolyt elsütögetve annak, örülnek, hogy embereket megijesztenek. Nem azért, mintha azt hinnénk, hegy ezzel egyik: pillanatról a másikra át lehet nevelni az embereket, (SO­MOGYI* Miklós (kp): Ezzel is!) de értsük' ímeg: nem lehet a gyermeki ösztönt felhasz-

Next

/
Thumbnails
Contents