Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-29

215 Az orszaßgyüles 29. ülése 19Í7. évi nek, sem a, koalíciós pártoknak nem lehet érdeke, hogy pártbíróságot tartsunk fenn; (KERESZTES Sándor (dn^: Ügy van!) Lehetetlenség, hogy egy kézben, a kormányzó pártok kezében egyesüljön a végrehajtó és a bírói hatalom. (Ügy van! Ügy van! Taps az ellenzékem — DÚSEK László (kp): A demokráciát csak demokraták tudják megvédeni! — LÉVAY Zoltán (md) : Mindig csak önmagukat minősítik demokratáknak! — KERESZTES Sándor (dn): Ki a demokrata? — DUSEK László (kp); Akik védik a demokráciát, akik tesznek, akik dolgoznak, akik termelnek! — LÉVAY Zoltán (md): Aki hallgat, az is demokrata!) A javaslat — céljának megfelelően — nem átfogó szempontok érvényrejuttatása. hanem sporadikus, egymással lazán, vagy sehogysem Összefüggő kérdések szerepelnek benne. Ennek folyományai az, hogy az általános vita során is kénytelen-kelletlen részletekkel is kell foglalkoznunk. Minden részletkérdést nem kívánok ériinteni» annál kévésébe, mert pártunk részérő! még egy képviselő. Matheovits képviselőtársam is hozzá fog szólni a javaslathoz. Egymás között megosztottuk, hogy mely szempontokat fog tárgyalni ő és mely szempontokat én. Én a javaslat két problémáját szeretném most szóvátenni. (Halljuk! Halljuk! a magyar demokratapárton.) Egyik a jogorvoslatok kér, dése. — Örömmel üdvözlöm a javaslatnak :aízt a rendelkezését, hogy megszünteti azt a visszásságot, amely a népbíráskodásról szóló eddigi jog_szabályokban fennállott és amely szöges ellentótben volt a büntetőjogi elvekkel, nevezetesen azt, hogy a védelemnek sokkal korlátoltabb jogorvoslati lehetősége volt, mint ,a vádnak.-Azt a megoldást azonban, amely a fellebbvitelben a fellebbezési rendszertől áttér a semmisségi panasz rendszerére, nem tudom helyesnek találni, azzal szemben komoly aggályaim vannak. (Mozgás a kommunistapárton.) Nevezetesen a semmisségi panasz kasszációs lehetőséget ad a felsőbíróságnak, de a felsőbíróság — jelen esetben a Népbíróságok Országos Tanácsa — esiak törvénysértés esetén van abban a helyzetben, hogy a törvénynek megfelelő ítéletet hozhasson. Az ítéletek azonban nem mindig törvénysértők olyankor, amikor mégsem megnyugtatók, mégsem szolgálják az igazságosságot. Méltóztassanak arra gondolni, hogy elhangzik egy ítélet, amely a vádlottat hathónapi börtönre ítéli, alkalmazva a Btk. 91. %-kt, pedig objektív megítélés szerint, a Népbíróságok Országos Tanácsának meggyőződése szerint a szóbanforgó esetben talán tízévi kényszermunkát kellett volna . kiszabni. (Egy hang a kommunistapárton: Sajnos, ez a gyakorlatban sohasem fordul elő, inkább az ellenkezője!) Az én jogi meggyőződésem sze-' •rin-t ebben az esetben a Népbíróságok Országos Tanácsának nem volna lehetősége arra, hogy megváltoztassa a kétségtelenül helytelen ítéletet. — Ezt a felfogásomat kifejtettem az igazolóbizottságban is, de nem sok megértésre találtam. Mindössze azt látom, hogy a bizottsági jelentés indokolásában esik hivatkozás a második büntetőnovella 28. §-ára, mintegy magyarázatul és kisegítésül ennek a kérdésnek megvilágítására, olyan értelemben, hogy ez a felfogás téves és igenis* lehetséges a fellebbviteli bíróságnak érdemben módosító határozatot hoznia akkor is, ha nem lát más hibát az december, hó 11-én, csütör$ökö% , 216 ítéletben, mint azt. hogy túlenyhé vagy túlszigorú.

1 Én azonban továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a javaslat szerint «a Népbíróságok Országos Tanácsának csak törvénysértés esetén van módja a semmisségi panasszal megtámadott ítéletet a büntetés mérséklése szempontjából felülvizsgálni és esetleg megváltoztatni. A második büntetőnovella 28, §-a ugyanis szabatosan hivatkozik azokra a törvényszakaszokra, amelyeknek megsértése esetén helye van semmiségi panasznak és a semmiségi panasz elbírálásának. Hivatkozik a Btk. 90— 91—92. §-aira és még egy sereg más szakaszára, de ha az általam említett elvnél fogva a bíró felhívta a Btk. 90. vagy 91. §-át, eleget tett a törvényben előírt kötelességének, mégis — mivel igen nagy latítüd áll rendelkezésre, hiszen a népbírósági anyagi jogszabályok szerint a hathónapi börtöntől a halálos büntetésig haliaidhat a bíró — még mindig nem sértette meg a törvényt, ilyen esetben tehát nem volna helye semmisségi panasznak, ami kétségtelen sérelem és ezért indítványozza pártunk, hogy maradjunk meg (12.30) inkább a régi rendszer mellett, tartsuk fenn továbbra is a fellebbezési rendszert, ejtsük, él a semmisségi panasznak a rendszerét, abban pedig, hogyha a t. Országgyűlés más szempontok miatt esetleg mégis helyesnek tartaná a semmisségi panasznak rendszerét, akkor egy félreérthetetlen mondattal legyen megvilágítva, hogy a semmisségi panasz ebben latz esetben is használható és elbírálható, ha nincs egyébre alapítva, mint tisztán a büntetés. Az a. megoldás, hogy a javaslat indokolása mintegy magyarázatot ad, nem kielégítő. A bírót a törvényi köti, nem pedig a törvényjavaslatnak az indokolása, amelyet a bíró legtöbb esetben nem is ismer, de mégha ismeri is, a törvény szerint kell eljárnia, a törvénynek az előírásait kell alkalmaznia, és legföljebb csak kétes esetekben szolgálhat útmutatásul részére — egyéb támpontok mellett — a törvényjavaslatnak az indokolása. Még egy kérdéssel kívánok röviden foglalkoizni és ez a kegyelmezésnek a kérdése. Pár nap múlva három esiztendeje lesz, hogy az ideiglenes nemzeti kormány Debrecenben megalakult. Azóta a demokrácia megizmosodott annyira, hogy a megtévelyedett, jobban mond állandóan tartott propaganda hatása alatt megtévesztett apró bűntettesek kártevéseitől tartania ne kelljen. Éppen ezért nagy elismeréssel fogadom a javaslatnak azt a rendelkezését, amely a kegyelmezésnek a .körét egyelőre még csak igen szűk keretek között mégis megcsillantja, azonban tovább mennék ezen ~~av téren és kívánatosnak tartanám, hogy amint mondottam, a kis bűntevőknek. egy kis csoportjára máris alkalmazta« sék nemcsak egyéni kegyelem, hanem általános kegyelem is. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken.) Ez semmiképpen sem jelenthetne hátrányt a demokráciára, sőt nagyban előmozdítaná a kiengesztelődést, a megbékülést, amelyre ennek a szegény országnak annyira szüksége van. Karácsony közeledik, a szeretet, a megbocsátás: ünnepe, és én azt hiszem, hogyha az államfői kegyelem az isteni és az emberi törvények ellen csak kis mértékben vétett, megtévedt emberek egy csoportját övéikhez viszszaengedné, ez olyan gesztus volna, amelyet a