Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1105 Az országgyűlés 22. ülése 1947. é bolnak és valószínűleg, sokai feketéznek, (Ugy van! Ugy van! a kommunista-párt soraiban.) _ s nem adják ki az árut. Azt szokták mondani, hogy a fejétől büdösödik a ha), tehát ott kell megfogni. (Taps az ellenzéken. — Csépé Jenő (dn): Nagyszerű elilenzékii beszéd! — Felkiáltások a kommunistapárt soraiban: A nagykereskedő a fej! — Zaj. — Az elnök csenget.) Utána kell tehát nézni, hogy hova teszi az % kereskedő azt a méterárut, amit kiutal neki az Anyag- és Árhivatal, (Súlyán György (kp): Ki kell kapcsolni a nagykereskedőt!) s majd kitűnik, hogy hova lett az a bizonyos kiutalt anyag. Vidéki viszonylatban is baj van. Nem azt mondom, hogy álitialában a kiskereskedő feketézik, de hogy van köztük feketéző, az biztos. Voltam például egy községben, ahol a rendőrség elfogott két asszonyt, akik textilt árultak r és a textilt az üzletből vitték ki a piacra árulni, — ia kereskedő adta nekik, — s a. nyolc forintos árut tizenöt forintért árulták a piacon. Ilyesmik is előfordulnak. {Egy hang a parasztpárt soraiban: Három textilmunkáéra jut egy textilkereskedő.) Tudjuk, hogy a textiltermelés emelkedik és lehetetlen dolog, hogy mi parasztok, — akiket általaiban mindig szorongatnak, — eleget tegyünk a beszolgáltatása kötelességünknek — eleget is teszünk, mert tudjuk azt, hogy azipari munkásnak szüksége van kenyérre, szüksége van »sírra, — de kérdezem, mi történnék, ha mi is eldugdosnánk a terményeinket Nem tudom, mi történnék, de azt tudom, hogy vidéken az a. felháborító helyzet, hogy egy asszony nem tud la gyermekének egy ingre valót megvenni (ügy van! Ugy van!) Lehetetlen, és tarthatatlan ez a helyzet, éppen ezért nemcsak kérjük, ihanem követeljük is az iparügyi miniszter úrtól, tegyen meg minden lehetőt, amit megtehet; az ellenőrzést terjessze ki és vizsgáltassa felül ezt a kérdésit. Ellenőriztetni kell az elosztást, úgy látom, másképpen nem megy a dolog. Találja meg a módját a miniszter úr az ellenőrzésnek, mi nem mondjuk meg, hogy milyen formában- bár mi is meg tudnánk mondani, mert igenis lehet ellenőriztetni. Ha sokezer par

j:;

*tetot lehet ellenőriztetni, többezer emberrel, a

0

íkéreskedők és elosztók ellenőrzése sóikkal kevesebb emberrel lehetséges, ha pedig másképpen nem megy a dolog, a'kkor jönnie kell igen gyorsan az utalványrendszernek. Itt az ideje annak, hogy ez a mai tarthatatlan helyzet megszűnjék és ami áru van, tényleg jusson el a paraszthoz, (Gyöngyösi János (kg): Ugy van!) akit megillet, hogy legyen ő m nyugodt, ha ő odaadja az övét, adja oda az a kereskedő is (Taps a kom•munisiapárt soraiban és az ellenzéken.) az árut a rászoruló parasztnak. Azt is meg kell akadályozni, hogy az in kiskereskedő necsak a régi kundsehaftjainak adja el az árut, — ezt igen gyakran- teszik mostanában, — s emiatt épen a legszegényebb emberek jútinak a legkevesebb áruhoz, mert mint rossz vevőket könyvelik el őket, mert keveset vásárolták a múltban és a jelenben is keveset vásárolnak. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. Ez legelsősorban az iparügyi miniszter úrtól függ, s várjuk, hogy \ milyen intézkedéseket fog tenni. Csak úgy várhatják tőlünk is, hogy kötelességünket teljesítsük, ha a mi jogos 'kívánságainkat is teljesítik. (Ta/ps a, kommunistapárt soraiban és az ellenzéken. — Kiss Ferenc (md): Gratulálunk! — Belső Gyula (dn): Mi" évi november hé) 19-én, szerdán 11C><> csoda, összhang! — Vértes István ínul): Nincs '.í ellenzék: - Egy hang a kommunista párt soraiban: A nagykereskedők is taps-okiak, ez az érdekes! — Ilku Pál (kp): Tessék tapsolni a nagykereskedőikndk is!) Elnök: Az országgyűlés az interpellációt kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Szabó Imre képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz Korontál és Sümeg közötti távvezeték építése érdekében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azit felolvasni. Czéh József jegyző (olvassa): »Vas és Zala vármegye áramellátásának megerősítésére Ajka, és Sümeg között húsz kilóméteres távvezeték építésére van szükség, mely összeköttetés révén a vasmegyei szükségleit; egy részét az ajkai erőtelep látná el, körülbelül évi egymillió kilowattóra árammennyiséggel. Kérem a miniszter urat, tegye lehetővé a terv keresztülviteléit, mivel pénzértékbein a megtakarítás Vas vármegye részére évi 150—200.000 forintot jelentene-« Elnök: Az im'er pel Iá ló képviselő urat illeti a szó. Szabó Imre (kp): T. Országgyűlés! Amikor interpellációmat bejegyeztem, arra gondoltana, mennyivel jobban menne r hazánk újjáépítő munkája akkor, ha a munkások, parasztok,,értelmiségiek nemcsak kinn dolgoznának jól, hanem ifit benn, a túl oldali képviselő urak. egyrésze is. Ma véletlenül üreseik a. padsorok, nyüvánvalóae azért, (Oláh Mihály (kp) : E hull a férgese!) mert észrevették' független hajójuk süllyedésiét és mint a patkányok menekülnek a süllyedő hajóról. (Felkiáltások az ellenzék soraiban: Ott is üresek a padok véletlen! — Zaj.) Magukra vették, amit mondottam? (Zaj- — Egy hang a kommunistapárt soraiból: Nem véletlen! Ott mindig védik őket! — Súlyán György (kp): Védik a barátaikat! — Egy hang ugyanott: Itt vannak helyettük magulk! — Zaj és közbeszólások.) Elnök: Kérem a képviselő uraikat, hogy ne zavarják állandó közbeszólásokkal az in: erpelláló képviselő urat, (Orbán László (kp): Sír a szivük a Pfeiffer-párt után. — Kiss Ferenc (md) a szociáldemokratapárti üres padsorok felé: Odanézzenek! — Zaj.) Szabó Imre (kp) : Úgy látszik, képviselőtársam magára vette azt, amit mondó tam, mert idemutatiott. Mondom, jó lenne, ha ahelyett, hogy kákán csomóit (keresnének, ahelyett, hogy a kormány építő munkáját tárnáidnak és jogászi tudomáinyukait fitogtatnák itt, inkább gyakorlati építő kritikával élnének, olyan ügyeikben szólalnának fel és olyan ügyeket hoznának ide, amelyek valóban a demokrácia, a nép érdekeit szolgálják- Szerintünk ugyanis az interpellációknak az a céljuk, hogy olyan ügyekre hívjuk fel a kormány figyelmét, amelyek elintézése sürgős és lehetséges is, nem pedig olyan • míondvaesinálit helyi ügyekre, amint a túloldalon szokták csinálni és amelyek csak arra válók, ihogy a nép ellenségéi tapsolják őket. (Szegedi Albertié (kp): A csetaclőrök nyugdíja! — Súlyán György (kp): Egyéb gondunk sincs, mint azok nyugdíja! — Zaj.) A feladat, amelyre az iparügyi miniszter úr figyelmét fel szeretném, hívni, ugyancsak a falu villamosításával kapcsolatos. Hogy a mai petróleumhiányos világban mit jelent a parasztember számára a villany, arról csak az tud igazán beszélni, aki nap mint nap olajmécs vagy gyertya vil ág mellett vakosko-