Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
165 Az országgyűlés 5. ülése 1947, ezt megszoktuk az elmúlt két év alatt, nekünk nem is tűnik fel, csak csodálkozunk azon, hogy a miniszterelnök úr a kormányát a munka kormányának nevezi, és a munka nem bent a parlamentben folyik, hanem népgyűléseken, Kispesten, a Hősök-terén és egyéb helyeken, holott itt sokkal f ontosabb építő munkát lehetne folytatni, mint kint ezzel az új eszközzel. (Mozgás a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán-) T. Országgyűlés! A képviselőnek egyetlen még csorbítatlan joga a demokráciában az interpelláció s jog. (Révész Ferenc (szd): Az, hogy ötször változtasson pártot a felszab adulas 1 óltia!) Hogyan? (Révész Ferenc (szd): Önről van szó! Sulyokra is esküdtek!) Kedves Révész képviselőtársam, figyelmébe ajánlom, hogy én nem változtam meg, ezt vegye' tudomásul. (Derültség. — Révész Ferenc (szd): Azt tudom! De a parlamenti napló bizonyítja!) Büszke is vagyok rá, és legyen nyugodt, bármilyen idő fog is következni, nem kell szégyenikeízinem azért, amit itt elmondottam; esetleg ön majd nem dicsekedhetik ezzel. (Rechtler Péter (szd): Na!! De nagy hős!) Különben is én nem vagyok híve a személyeskedésnek, ez egy gazdasági probléma, amelyhez ön nem ért; ön ért a szociális népneveléshez, én azt nagyon jól tudom és ezt tisztelem is önben. (Egy hang a néppárt oldalán: Dehogy ért! — Derültség.) Elnök: Kováts képviselő urat kérem, tartózkodjék a személyeskedéstől. Kováts László (dn): T. Országgyűlés! Az a tiszajobbparti országrész, amelyet a^ Tiszajobbpart j Földmíves Tanács hatáskörébe tartozó területnek mondunk, öt vármegyét foglal magában, amely vármegyék 1863 óta nem szenvedtek olyan károkat, mint a most elmúlt gazdasági évben az aszálykár következtében. Ez az országrész vesztette a legtöbbet az elmúlt háború folyamán is, mert ezt az országrészt fosztották ki legjobban a németek és a nyilasok, és a háborús dúlás is ennek az országrésznek okozta a legtöbb kárt. A statisztikai adatok napnál világosabban bizonyítják;, hogy a tiszajobbparti országrészben a lóállomány, a sertés- és juhállomány rövid pár há~ borús hónap alatt úgyszólván teljesen megsemmisült. Ilyen körülmények között szinte példa nél* kül állónak mondhatjuk az ottlakó földműves lakosság heroikus küzdelmét, amellyel a. háborús dúlás és a közvetlen háborús események elmúlása után művelés alá vette a földet. 1945 ben nemcsak a régi gazdák, hanem az újonnan . fö'ldhözjuttatottak is hihetetlen nagy / szorgalommal és nagy lendülettel láttak hozzá a földműveléshez. Nem egy esetben magukat fogták az eke elé, a lókapa elé, és nagyon sok esetben kézikapával túrták fel a földet, hogy a vetőmagot bele tudják vetni. Az első békeévet követő 1946-os évben volt az első országszerte komolyabb terméseredmény. Ezen az országrészen ez az év sem hozott valami kecsegtető eredményeket, mert már 1946-ban is 30—50%-os volt a tiszajobbparti országrészen az aszálykár. 1946 őszén a tiszajobbparti országrész öt vármegyéjében a földműveslakosság a szó szoros értelmében a saját szájától vonta meg a kenyérgabonát, a rozsot és a búzát, hogy el tudja vetni és egész télen át árpával vagy kukoricával bővített kenyeret evett. 1947 tavaszán egyedül ez az országrész évi október hó 8-án, szerdán. 166 volt az, amely határozottan ínségesnek volt nevezhető. A termésbecslés országos vonatkozásban egyre kellemetlenebb megleptéseket hozott 1947 késő tavaszán, majd kora nyarán. Meg kell azonban állapítanom a tárgyilagosság kedvéért azt, hogy a termésbecslés a legkellemetlenebb meglepetéseket a tiszajobbparti mezőgazdasági kamara, illetőleg földmívestanács területén lévő^ öt vármegyében okozta. E termésbecslés még a kiküldött földmivelésügyi és közellátásügyi szakközegeket js igen nagy meglepetésként érte. De meglepetés érte az őstermelőket is, mert éppen aratás előtt körülbelül 8—10 napig szinte trópusi hőség uralkodott, amely a kevés gabonát még kevesebbé tette, mert a szemek megszorultak; az aratás is nehéz volt, a cséplés pedig még nehezebb. Amikor a cséplés elkövetkezett, a gazdát is igen nagy meglepetés érte — a régi és új gazdát egyaránt — mert amikor a cséplőgépből kijött a gabona, sokkal kevesebb volt, mint amennyire a legrosszabb esetben számítottakAzonkívül nemcsak hogy mennyiségileg volt kevés, hanem minőségileg is szinte csak baromfinak való eledel volt. A sok gyomnövény és a gaz ugyanis kivirágzott és megérett ebben a rettenetesen nehéz, száraz időben, és ez is. belekerült a gabonába, úgyhogy amikor azt kitisztították, hogy a malomba vigyék vagy vetőmagként felhasználják a következő ősszel, 30—40%-os súlyveszteséggel kellett számolni. Azt hiszem, nem csalódom, ha azt mondom — és ezt Révai József t. képviselőtársamnak is szíves figyelmébe ajánlom a délelőtti vita során elmondott beszédével kapcsolatban — hogy a közellátás terén nem utolsósorban azért mutatkoznak most nehézségek, mert ezt a tényt a közellátási kormányzat szakközegei úgyszólván egyáltalán nem vették figyelembe országszerte. [Becsültek májusban, júniusban Budapestről az íróasztalok mellől és a minisztériumokból, s nem vették maguknak azt a fáradságot, hogy lemenjenek a vidékre, vagy pedig néhány szakembert hirtelen körülutaztassanak az országban, mert akkor nem érhetett volna bennünket ilyen kellemetlen meglepetés. És itt kell foglalkoznom Barankovics István t. képviselőtársamat ért váddal. Révai József kifogásolta azt a kitételt, n hogy ^az Úristen kimaradt a hároméves tervből. Az Űristen a hároméves tervnél az időjárást jelentette, nem pedig azt, mintha a néppárt álláspontja szerint azért nem sikerült volna a dolog, mert a terv, esetleg az egyeztetett terv szövege nem »Istennek!« vagy hasonló szóval kezdődött. Igenis merem állítani, hogy egyik legfőbb oka a nagy örömmel várt eredmény elmaradásának az volt, hogy nem szakemberek végezték a termésbecslést. Optimista, számadatokat hoztak elő s a végén ezek a saját maguk által kreált számadatok a felénél kisebbre csökkentek. Van a tiszajobbparti országrésznek olyan vármegyéje, t. Országgyűlés, ahol a kataszteri holdankinti terméseredmény nem éri el a másfél mázsát kenyérgabonában, sőt nagyon sok helyet tudunk, ahol csak 70—80 kilogrammot adott vissza a föld, amelybe 80—100 kilogrammot vetettek .Nemcsak kenyérgabonában, vagy általában kalászosokban ilyen a helyzet, hanem takarmányban, gumósnövényben, kapásnövényekben is ugyanez a helyzet, mivé 1 **? 11*
