Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
125 Az országgyűlés 5. ülése 1947. Azért tartalékoltunk hétezret, mert nem akartuk választóinkat, ajánlóinkat felesleges zaklatásnak kitenni. (Nagy László (md): Hogyan kerültek a lajstromok a rendőrségre? — Zaj.) A zaklatások azonban, amelyeket előre rejtettünk, most valóban bekövetkeztek. Az az állami pénzből fenntartott rendőrség, amelynek eddig nem volt ideje ahhoz, hogy a csongrádi merényletnek és annak a gálád orvtámiadásnak, amely ne,k Zsarnay Kálmán, a kisgazdapárt volt pestvármegyei főispánja, szinte áldozatul esett, a tetteseit kinyomozza, (Miklós Imre (f): Es a Prohászka szobor ledöntői? — Zaj.) az a rendőrség most hetek óta azzal tölti idejét, hogy a mi ajánlóinkat sorra járja» (Pászthory István (f): Éjszakának idején!) maga elé idézi (Egy hang a kommunista párt soraiban: Baj az, hogy megnézik, hány aláírást hamisítottak?) és aláírásuk visszavonására kényszeríti. (Pászthory István (f): Terrorral! — Ráth András (f): És hamis jegyzőkönyveket vétetnek fel velük!) A politikai rendőrség hetek óta azzal tölti idejét, hogy a kommunistapárt petíciójához szükséges adatokat előteremtse, helyesebben: megteremtse. (Orbán László (kp): Öt pártoetíciójaj — Acsay László (f) : Akkor sincs köze a rendőrségnek hozzá!) A megfélemlítésnek azokról az eszközeiről, amelyeket a rendőrség alkalmazni képes, azt hiszem, felesleges beszélnem, csupán azt jegyzem meg, hogy alkalmaznak kifinomultabb módszereket is, így például lemásolják az -ajánlási ívet és a pártunk ajánlását elismerő választónak felmutatván, azt a jegyzőkönyvet veszik fel, hogy az aláírás nem tőle származik. (Zaj.) Azt már nem hajlandóik jegyzőkönyvbe venni, hogy igenis aláírták az ajánlási ívet. Ezekre ,a rendőri nyomozásokra alapítják a Magyar Kommunista Párt és a hozzá csatlakozott pártok az elllenünk beadoftt petíciót. (Ráth András (f): Szégyenteljes, gyalázatos dolog!) A választásra vonatkozó törvénynek és egyéb jogszabályoknak az ismeretéből azonban mindenki számára világos lehet, r hogy az ajánlások hamisított voltára petíciót alapítani nem lehet. (Helyeslés és taps a függetlenségi párton. — Egy hang a kommunista* pártról: Még jó, hogy nem maguk döntik e'l!) A (törvény az ajánlások valódiságának bizonyítását a hiteleisítő közjegyzőre, polgármesterre, községi vagy körjegyzőre bízza s azután a választási bizottság végérvényesen dönt az ajánlások megfelelő vagy meg nem felelő voltáról. Az 510.005— 1947. belügyminiszlteri rendelet 11. §-ának 7-ik beíkezdése szerint az ajánló az ajánlási nyilatkozat aláírásának hitelesítése után nem vonhatja vissza aláírását, tehát rendőrségi r nyomásra sincs helye az aláírás visszavonásának. (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Nem erről van szó! — Zaj és ellentmondások a függeilenséai párt soraiban. — Az elnök csenget. — Pászthory István (f): Még tovább akarnak csalni!) Ugyanennek a rendeletnek 13. §-a szerűn 1 az egyszer már elfogadott ajánlást maga a választási bizo/tság sem utasíthatja többé vissza, tehát még akkor sem, ha időközben rájönne az ajánlások meg nem felelő voltáraAz.ajánlások elfogadásával az ajánlás kérdését a törvény nyilván véglegesen le akarja zárni. Az aláírások hamisításának későbbi kiderülése tehát lehet esetleg büntető vagy fegyelmi feMősiségrevonásnak a tárgya, He a választás .eredményét már többé nem befolyásolhatja. évi október hó 8-án, szerdán. 326 A választások feletti bíráskodásról szóló törvényes rendelkezések sem említik sehol sem az ajánlások kérdését azok között az okok között, amelyekre petíciót alapítani lehet. Ez különben az ajánlások rendszerének legis ratiojából, politikai vezérgondolatából önként következik; hogy törpepárt-e valamely párt, azt a reá adott szavazatok az ajánlásoknál pontosabban döntötték el. Mi jelentősége lehet például a választások után annak, hogy Nagybudapesten,, ahol negyedmillió szavazat esett ránk, 3000 ajánlás bizonyítsa, hogy elég jelentősek vagyunk az induláshoz? ; Az ajánlások meg nem felelő voltára alapított petíció tehát a jogi abszurdumok közé tartozik. (Ügy van! Ügy van! a függetlenségi párton. -— Egy hang a kommunistapárt soraiban: Jogi abszurdum, hogy itt vannak! — Egy hang a függetlenségi pártról: Maguk!) Ezt ,a koalíció pártjai, amelyek a peticiót aláírták, maguk is igen jól tudják, (Pászthory István (f): Es a kék cédulák?) hiszen éppen azért kellett mind a kisgazda mind a szociáldemokratapártot napokon át gyomrozni és a ikoalíció felbomlásával fenyegetni meg, míg végre elszánták magukat arra, hogy ezt a jogi szempontból szégyenteljes lépést megtegyék és a peticiót aláírják. (Pfeiffer Zoltán (f): Nem is tiltakoznak ellene! — Taps a függetlenségi párton. — Derültség a kommunistapárt soraiban. — Egy hang a kommunistapártról: Mesék ellen mit bizonyítsunk?) Ebből a huzódozásból azonban nyilvánvaló, hogy ezek a pártok, amelyek a kommunisták ál al ellenük elkövetett viszszaélésekért szerettek volna eredetileg elégtételt kapni, erre irányuló kívánságuknak az ellenünk^ beadott petícióval való vígjáitékba illő kielégítését maguk sem tartották megfelelőnek és hogy a peticiót csak jobb meggyőződésük ellenére írták alá. De fel kell vetnem azt a kérdést is, hogy vájjon miért szánta eil magát a koniimunistapárt erre a jogi szempontból abszurdumnak minősíhető eljárásra. (Orbán László (kp): öt pártról van szó, legalább ennyit vegyen tudomásul. — Mozgás és zaj a függetlenségi párton.) Az egyik ok nyilvánvalóan az volt, hogy a közfigyelmet a saját kiadós választási visszaéléseiről elterelje. A másik ok az lehetett, hogy a kisgazdapártot és a szoeiáldemokratapártot, amelyek túlhangosan^ elégedetlenkedtek a választási visszaélések miatt, az ország közvéleménye ellőtt kompromittálja. A kisgazdapárt legalább is -el fogja veszíteni , a , petíció aláírása folytán még azt a kis hitelt is, amellyel jelenleg az országban rendelkezik. — (Zaj. — Derültség a kommunistapárt soraiban. — Az elnök csenget. — Pfeiffer Zoltán (f) : Ugyancsak nem tiltakoznak! — Hegymegi Kiss Pál (pk) : »Élénk tiltakozás a kisgazdapárton-«) A végső ok azonban, amely a Magyar Kommunista Pártot erre a lépésre késztette, nyilvánvalóan az, hogy petíciójának kedvező elintézését reméli, (Szabó Imre (kp): A veszélyt nagyon jól látja!) Az a választási bíróság ugyanis, amely a petíciók kérdésében dönt, pártbíróság, a pártok képviselőiből áll és ezek között többségben vannak a peticiót benyújtó koalíciós pártok kiküldöttei. A választási bíróságról szóló rendelet szerint a határozathozatalnál mind az elnöknek, mind a tagoknak egy-egy szavaza-
