Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-23

1209 Ass országgyűlés 23. ülése 19Í7.evi november hó 20-án, csütörtökön. 121Ö musba, amikor az állam köztulajdonná tesz valamilyen gazdasági intézményt, éppen az a célja, hogy megszüntesse ezt a kizsákmányolást A kormányzatnak megvan a megfelelő terve arra is, hogy ezeknek az első kúriába tartozó pénzintézeteknek állami kezelésbe vételével — ami nem jelent bürokráciát, amint erre még vissza fogok térni — az a tevékenység, amelyet eddig ezek a bankok gazdasági területen végeztek és amely bizonyos mértékben, mondhatnám igen nagy mértékben, kizsákmányoló jellegű volt, közérdekű tevékenységgé változzék át. Ennek a közérdekű tevékenységnek kell ^ megnyilatkoznia a hároméves terv végrehajtása során gyakorlandó hitelműveletekben és egyéb pénzügyi műveletekben is. Ha ez nem következnék be, akkor magától értetődnék, hogy a törvényjavaslat nem szolgálta azt a célt, amelyet tulajdonképpen el akarunk érni. A bürokráciáról tettem az előbb említést, amelyről a felszólalt ellenzéki képviselők igennagyon megemlékeztek. Vészy képviselőtársam említést tett ezzel kapcsolatban az iparrevizióról is- ami nem tartozik szorosan ehhez^ a tárgyhoz, mégis kénytelen vagyok ennél a kérdésnél is megállni egy pillanatra. Abban a beállításban, ahogyan Vészy igen t. képviselőtársam tárgyalta ezt a kérdést, még azokat is elriasztja az iparrevízió ügye, akik az adminisztráiciióhoz, vagy az állami bürokráciához hozzá vannak szokva. Gyakorlatilag azonban nem így áll a dolog. Annak az 59.000 iparigazolványnak, amely revízió alá kerül, megvan a maga útja, hiszen 59.000 helyről kell bejönnie. Az a szerencsétlen apparátus, ahová az iparigazolványok beérkeznek, nem tehet róla, hogy 59.000 iparágazolványbirtokos van, akinek fel kell küldeniük az iparigazolványokat. Ha az előző kormány anakidején, amikor ezeket az iparigazolványokat kiadta és sorozatosan felülvizsgálta, — mert voltak bizonyos felülvizsgálatok — felfektetett volna egy olyan nyilvántartást ezekről az iparigazolványokról országos vonatkozásban, amely lehetővé tette volna, hogy ezen iparigazolványok felülvizsgálata ezeknek az okmányoknak és adatoknak bekérése nélkül történjék, akkor sokkal jobban megkönnyítettük volna ezt a munkát, mint így, amikor most derül ki az, hogy az országban nem volt egyetlenegy olyan nyilvántartás, amelyből ezek a kereskedői íparigazolványok akár szakmailag, akár egyéb szempontokból felülvizsgálhatók lettek volna. Bosszul van informálva, Vészy képviselőtársam, amikor azt mondja, hogy ezeknek az iparigazolvány-tulajdonosoknak igazolása az elmúlt esztendőben, az igazolási eljárás sorain megtörtént. Nem történt meg, csak megindult, ezek az igazolások abbamaradtak, mert hiszen bizonyos mértékben éppen az tette indokolttá — egyéb szempontoktól eltérően — ennek a reviziónak lefolytatását, hogy ezt a félbenmaradt igazolási eljárást ezen a vonalon tudjuk megindítani. Napról-napra érkeznek az illetékesek részéről, az érdekképviseletek részéről kérések abban az irányban, hogy ezt a revíziót le kell folytatni, annál is inkább, mert abbamaradt a kereskedői igazolási eljárás, amelynek az lett volna a feladata, hivatása és célzata, "hogy megtisztítsa a kereskedői réteget azoktól a nemkívánatos elemektől, amelyek a demokráciában nem tarthatják meg azt a gazdasági pozíciót, amelyet az elmúlt kormányzatok alatt és különösen a háború utolsó

1 öt esztendejében nyertek. Napról-napra érkeznek ilyen kérések, hogy ezeket a kérdéseket megvizsgálva igyekezzünk biztosítani a tisztességes kereskedelem jogos érdekeit, amihez feltétlenül szükséges, hogy ezen a téren is rendet teremtsünk. (Vészy Mátyás (pk): Uj igazolási eljárás kell!) Ennyit, igen t. Országgyűlés, a bürokráciáról. Ábrahám igein t. képviselőtársam, felszólalásában hangsúlyozta, hogy mindattól eltekintve, ami a törvényjavaslatbain benne foglaltatik, ő tisztán és kizárólag osak rejtett politikai, sőt pártpolitikai szempontokat lát az, egész javasiatbaau Ábrahám képvselőtársam nemi nézte a javaslat gazdasági célját, nem nézte szükségszerűségét, nem vizsgálta korszerűségét, mint ahogyan azt igen t. Mihelics képviselőtársam tette, hanem tisztán azért, mert pártpolitikai indokokat látott a javaslati mögött, kérte ennek a jlayaslatnak a bizottsághoz való visszaküldésiét. Ába-aJháíü képviselőtársam fe feldicsérte felszóMásábaai a bankok külföldi és betétgyűjtő munkáját, feldicsérte azt a hatalmas munkát, amelyet az érdekeltségek felépítésével kapcsolatban a bankok végeztek. Nézzük meg azonban, hogyan! törttémt, ez, a betét" gyűjtés. Ez a betétgyűjtés tisztára olyan tevékenység v-oíltf, amely nemi ; , közérdekű és amelynek figyelembevételével nem lehet ehhez a kérdéshez, tehát a bankok állami tulajdonba vételéhez hozzányúlni. Igein t Országgyűlés! H

a ezt a. kérdést behatóbban megvizsgáljuk, akkor nagyon jól látjuk, hogy ezt a betétgyűjtést tulajdonkeppen az a hangyaszorgalommal dolgozó rengeteg tisztviselő végezte, aki a bankok szolgálatában áll. kezdve, a gyakornoktól végig a fiókigazgatóig, mert hiszen a banküzlet tulajdonképpen nem egyéb, mint egy akvizíció, ott minden tisztviselőinek sarkára kell állnia és tapasztalattal kell összeköttetéseket kiépítenie, hogy a betéteket gyűjtse- A betéteknek egy másik része az összeköttetés révén szerzett betétgyűjtésből következik, ami bizonyos ko/njunktürátóli függ « laimeÜy ikoinjunktíúra mindig: megvan, -mert mindig vian politikai konjunktúra, mindig van gazdasági konjunktúra és a betétgyűjtéshez elsősorban a nemzeti jövedelemnek olyan 'ménvu, esnél kod és© szükséges, amely lehetővé teszi, hogy a,, dolgozók saját szükségleteik kielégítésén felül pénzt takaríthassanak meg és ezt a megtakarított pénzt elhelyezzék azután azokon a helyeken. — legyen az bank, postatakarékpénztár vagy életbiztosító — ahol betétüknek el" helyezésével elérik azt a célt. amelyet takarékoskodásrikkial el akarnak érmi. Ha pontosan megnézzük, hogyan történik a betétgyűjtés, akkor rájövünk arra, hogy a betétgyűjtéshez elsősorban az kell, hogy legyen, aki. betétet elhelyez és anniak meglegyen a megfelelő jövedelme mert ha ez megvan, akkor a betétgyűjtés a banknál — legyen az állama vagy magánbank — feli éti énül el fog indulni és minden körülmények közötti fejlődni fcg. Ehhez szükséges a bankok alkalmazottainak, tisztviselőinek ^ munkája és én meg vagyok győződve arról., hogy a nagybankoknak ezek a hamgyaszorgaloniiinal dolgozó névtelen munkásai éppen olyan becsületesen fogják teljesíteni feladatukat akkor is, ha' a bankok részvényei állami tulajdonban lesznek. Ezek a névtelen dolgozók az igazi ki-