Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

113 Az országgyűlés 5. ülése 1947. akkor is azt prédikálták az okosok, hogy az a reálípölitáka- ha a magyarok nem avatkoznak bele a fasizmus^ és a demokrácia nagy nemzetközi, vagy világnézeti ellentétébe. Pedig, lia valamire áll» akkor ai demokrácia és a fasizmus vitájára és harcára áll. hogy az nemcsak a nagyok dolga, hanem a kicsiké is» és talán elsősorban éppen a kicsiké. Nem mertünk — szembenállva a német imperalizmus fenyegetésével — konzekvensen, valóban, igazául és harcosan antifasiszták lenni; ráfizettünk. Amikor aztán láttuk, hogy jobb lett voltaia igenis beleavatkozni nekünk, kicsiknek a világpolitika e nagy ellentétébe, a nagyok dolgaiba* akkor már késő volt és tudvalevőleg: késő bánat, ebgondolat. Mi lazt szeretnénk, t. Országgyűlés, hogy ez ne következzék be újra. Elvégre ez a magvár demokrácia egyben-másban mégis különbözik a mindenről lekéső úgynevezett reálpolitikát, de nemzetvesztő politikát folytatott Horthy-rendszertől. Nem akarjuk, hogy a nemzetet újra az a szemrehányás érhesse, hogy olyan politikát csinált, amelyre csak azt lehet mondani: késő bánat ebgondolat. Ha demokráciáról és nemzeti függetlenségről van szó a nemzetközi politikában» akkor rólunk, Magyarországról, is szó van és saját ügyünkben semlegesek nemi lehetünk. (ügy van! a kommunistapárton.) Éppen ezért, t. Országgyűlés, túl kell mennünk azokon a formulákon, amelyekkel eddig szoktuk megjelölni külpolitikánkat, és amelyek, sajnos, hova-tovább üres sablonokká válnak. Nem lehet a szomszédainkkal való platonikus jó-barátságot emlegetni, és t. képviselőtársaim, a Szovjetunióval való barátságot nemcsak a földrajzi közelség teszi szükségessé, bár távol áll tőlem, hogy a földrajzi tényezőnek fontosságát, jelentőségét tagadjam, de földrajzilag Kossuth idejében nagyban és egészében ugyanaz a helyzet volt orosz-magyar viszonylatban, mint ami nia és Kossuth harcolt — földrajzi közelség ide, földrajzi közelség oda — a cári Oroszország ellen. A dolog nem a földrajzon múlik» hanem a politikán. Mi a Szovjetunióval való barátságot nemcsak és nem elsősorban azért hirdetjük, mert a Szovjetunió a népek szabadságának az országa, amely a demokratikus fejlődést és a nemzeti függetlenséget védelmezi az imperialista agresszióval szemben. Ugyanez áll Jugoszláviára is. Tito Jugoszláviájával nemcsak a földrajzi közelség kapcsol össze bennünket, nemcsak az a rokonszenv, amelyet a magyarság érez e hős» szabadságharcos nép iránt, hanem az is, hogy Tito r Jugoszláviája egy haladó demokratikus ország, amely a maga nagy nemzeti szabadságharcával egy időben nagy szociális rekonstrukciót is hajtott végre. Szomszédainkra tehát nem elsősorbán azért kell külpolitikánkban orientálódnunk, mert szomszédaink, hanem azért, mert demokratikusak. Antonescu Romániájára nem kellett volna orientálódnunk, pedig szomszédunk volt az is. Ebből az következik, t. Országgyűlés, hogy — mint már mondottam — túl kell mennünk a jószomszédi viszony platonikus hangoztatásán és a demokráciáknak önvédelmi szolidaritása alapján össze kell fognunk azokkal a népekkel, azokkal az erőkkel, amelyek 'a világpolitikában az imperializmussal szemben a nçmzeti szabadságnak és a demokratikus fejlődésnek ügyét képviselik. A német fasizmus OKSZÁGGYÜLÉSI NAPLÓ I. évi október hó 8-á,n, szerdán. 114 esete mutatja, hogy elszigetelve nem tudunk helytállni. Én nem a blokkpolitikát hirdetem» hanem a szabadság politikájá«í, a szabadság erői szolidaritásának politikáját és ez a politika 'az egyetlen olyan politika, amely biztosítja azt, amire legnagyobb szükségünk van: a békét. Már mondottam, hogy egyetértek azokkalakik szerint a legfontosabb magyar nemzeti cél a béke megerősítése. De külön-külön senki nem tudja a békét megőrizni, csak együtt tudjuk a békét megőrizni. A bókét, t. Országgyűlés, nem meghunyászkodással lehet védeni» hanem helytállással. Münchenben nem békepolitika volt, hanem háborús politika és aki fellép az új Münchenek ellen, az imperializmusnak való behódolás ellen a szabad nemzetek helytállása érdekében, az csinál igazi bókepoMtikát. Csak a demokratikus erők öszszefogása. csak a szabad népeknek közös fellépése késztetheti a háborúra uszító imperialistákat jobb belátásra. Itt kell néhány szót szólnom — és ezzel be is fejezem •— annak a kilenc kommunistapártnak értekezletéről, amelynek a visszhang jávai ma tele van a világsajtó. Ezen az értekezleten a Magyar Kommunista Párt is képviselve volt. Kötelességünk erről az értekezletről, jelentőségéről és határozatáról informálni a nemzetet. A világ, persze, ezzel az értekezlettel kapcsolatban újra hangos a kommunistaellenes rágalmaktól. Azt mondják» hogy ez a kilenc kommunistapárt és az a tény, hogy tevékenységüket összeegyeztetik az imperializmus elleni helytállásban, osztotta most (már, szerintük, véglegesen két részre a világot. A világot nem mi, nem a szabad népek, nem a munkásosztály osztjuk két részre, hanem az imperialisták. A demokratikus és az imperialistaellenes erők tömörülése éppen arra való, hogy megakadályozzuk a világ kettéosztását két blokkra. A béke erőinek tömörülése Kelet-Európában növeli az erejét a béke híveinek Nyugaton / is. Éppen így és csak így lehet megakadályozni a világ két blokkra oszlását. Azt mondják, hogy a kommunistapártok tevékenységének összeegyeztetése azt jelenti, hogy a kommunisták visszatérnek régi politikájukhoz» hogy szembefordulnak a demokratikus egység politikájával, hogy szembefordulnak szociáldemokrata elvtársaikkal. Nem igaz! Éppen ellenkezőleg! Ez a lengyelországi értekezlete a kommunistapártoknak nemcsak hogy nem vetette el, ellenkezőig: megerősítette a demokratikus egység és a munkásegység politikáját. Nem azt hirdette, hogy elkülönülésre van szükség, hanem éppen az ellenkezőjét: még szorosabb egységre van szükség a demokratikus és hazafias erők között. _ Mimagyar kommunisták, ezt vallottuk mindig. Ezentúl még fokozottabban fogjuk vallani és megvalósítani. Azzal is rágalmazzák a kilenc kommunistapárt értekezletét, hogy ők szoeialistaellenes politikát határoztak volna el. Az ellenkezője az igaz! A munkás egységfront politikájának a megszilárdítását határoztuk ott el. Igaz, kemény bírálatot gyakoroltunk az olyan szocialistákon, mint Ramadier és Be vin. de nem belőlük állanak a szociáldemokratapártok. Örömmel kell megállapítani, hogy egész sor nyugati szociáldemokratapártban hozzájáruló visszhangot keltett a kommunistapártok lengyelországi értekezlete. Nerntesak az angol