Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-23

1191 Az országgyűlés 23. ülése 1947. évi kr alapár bon. — Justus Pál (szd): Pártja-nevében isi) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szóalakok közül? Czéh József jegyző: Vészy Mátyás! Vészy Mátyás (pk): T. Országgyűlés! Azt hiszem, a most folyó országgyűlés legjelentősebb tárgyalása ennek a törvényjavaslatnak a vitája. Ha csak magát a törvényjavaslatot és annak indokolását nézzük, maga a javaslat csak másodrendű jelentőségű javaslat volna, hiszen a törvényjavaslat indokolása csak anynyit tartalmaz, hogy a hároméves terv érdekében, amely hatalmas beruházást kíván végezni és hatalmas tőkét akar megmozgatni' szükség van arra, hogy azok a szervek, tehát a bankok, amelyeken keresztül a tőke megmozgatása végbemegy, államosíttassanak. Ez volt maga a javaslat. Utána következett a vita. Ebben a vitában tiszteletreméltó őszinteséggel nyilatkozott meg a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt, és abban a jelentőségében állította elénk a

r kérdést, amelyben ma látjuk. Nem a hároméves terv érdekében szükséges törvényről van szó, — mondotta Mód Aladár t. képviselőtársam — hanem ennél sokkal többről: a Magyar Kommunista Pártnak és általában a munkáspártoknak egy nagy elvi harcáról, az államosítás és a köztulajdonba vétel kérdésében. Ebben a nagy elvi kérdésben foglalt állást Mihelics Vid képviselőtársam akkor» amikor ugyancsak elvi álláspontot hangoztatott és foglalt állást Ábrahám Dezső képviselőtársam, az igazat megvallva, nem azzal a határozottsággal, amelyet én tőle joggal vártam volna, hanem valahogyan mind a két párt szónoka kitért a lényeg elől» amely lényeget pedig komoly határozottsággal vetett fel a javaslatot illetően elsősorban a Magyar Kommunista Párt. Ugyanis a Demokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Párt álláspontja valahogyan oda tendál, hogy^ a lényeget nem érintve, az egyik a (kisajátítás kérdésében látott akadályt, a másik pedig a kérdés nagyobb és alapos megvitatása tekintetében. A magyar kommunistapárton túlmenően azonban a szociáldemokratapárt is határozott álláspontot foglalt el — Justus igen t. képviselőtársam felszólalásában — e törvényjavaslat kapcsán ebben a nagy elvi kérdésben, amely álláspont nagyon finoman disztingválva, de mégis helyesen, a szociáldemokratapárt programmjához képest nem a mindenáron való államosítás, hanem csak a szükséges mérvű államosítás programúi ját tűzte ki feladatul, s amely álláspontot, ha nem tévedek, és ha helyes a Népszava idézete, körülbelül abban foglalhatunk össze (olvassa): »Mi nem tartunk akármilyen államosítást progresszívnek, csak olyant, amelyben az állam kezébe kerülnek ^ a gazdasági vezető pozíciók és az állam a nép kezébe kerül.« Képviselőtársam beszéde nincs a kezemben, de azt hiszem, ez így helyes, én mindenesetre úgy éreztem, hogy Justus igen t. képviselőtársam körülbelül ebben rögzíti le p szoeiáldiemokratapárt álláspontját. (Justus Pál (szd) bólint.) Ezzel az elvi élű megállapítással szemben a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt vezérszónoka, Gyöngyösi igen t. képviselőtársam a javaslat teljes támogatása mellett inkább a debreceni megegyezés vonalán tár;gyalta a kérdést, anélkül, hogy a nagy elvi kérdésiben állást foglalt volna. Nekem az az érzésem, hogy a polgári gondolatnak is hangot kell adnunk a maga hatánovember hó 20*án, csütörtökön. 1192 rozottságávaL Hangot kell adnunk a polgári gondolatnak egészen egyszerűen azért, mert az én meggyőződésem szerint sokkal jobban szolgálja a demokráciát az elvi álláspont őszinte megvallása, mint a meg nem nyilatkozás azokban a kérdésekben, amelyek ilyen határozottsággal tétetnek fel a magyar országgyűlésben. En tehát a polgári gondolatnak, de a haladó magyar polgári gondolatnak akarok itt ebben az elvi jelentőségű kérdésben hangot adni, és ez ad jogosultságot ahhoz, hogy most, talán az általános vita utolsó felszólalójaként, igénybe vegyem az országgyűlés szíves türelmét. Az első elvi kérdés a kisajátítás kérdése. A törvényjavaslat ugyanis valójában a kisajátítás vonalán indul el. Az én tiszteletteljes álláspontom szerint, de a polgári álláspont szerint is a. kisajátítás nem új gondolat, a kisajátításhoz minden nemzetnek, minden államnak joga volt és joga lesz a jövőben is, amikor a közérdek kívánja azt, hogy az állam a kisajátítás jogát gyakorolja. Eddig is az volt a polgári gondolat és a jövőben is az kell, hogy legyen a haladó polgári gondolat, hogy minden olyan kérdésben, amelyben a nemzet egyetemes érdeke nyilatkozik meg, a magántulajdon soha nem állhat a kisajátítás útjában, mert a magántulajdon sohasem a maga önállóságában szentség, a magántulajdon csak addig érték, amíg a nemzet érdekét szolgálja és csak azok között a határok között érték, amely határok között tényleg a nemzet érdekét szolgálja. Ez a polgári gondolait kapcsolódik ahhoz a_ másikhoz, — mi változatlanul valljuk és hirdetjük — hogy az egyéni kezdeményezésben rejlő hatalmas erőt a nemzetek a maguk munkájában ma még nem nélkülözhetik. Én el tudom képzelni azt az állapotot, — sőt talán az ideális vonalat is abban látom, hogy elérkezzék ennek ideje — amikor az embereknek nincs szükségük erre az egyéni kezdeményezésre, merít lelki,,, fejlettségük és közösségi érzetük folya alanyaként olyan ahsaoluit értékű emberekké fognak válni, hogy a közösség érdekében való munka természetessé válik. Amíg azonban ez az előfázis, — ahogyan a szociáldemokratapárt helyesen hirdeti — a demokrácia a maga teljességében el nein érkezik, addig nehéz a másikról beszélni* Márpedig , amíg én azt látom, hogy üres padsorok vannak a Házban, amíg azt látom és hallom, — nyilván komoly alapja van — hogy sza¥és százezres szavazóitömegek vannak ebben az országbán, amelyek nem a demokrácia vonalán juttatják kifejezésre meggyőződésűiket, addig nem látom még olyasa erősnek a demokráciát, amilyen erőssé nyilván tennünk kell ahhoz. hogy az általános vonalú államosítás gondolatát megvalósíthassuk. (Felkiáltások a szociáldemokratapárton: Fordítva! — Justus Pál (szd): Kölcsönhatás van, képviselő úr!) Éppen ezt akarom mondaná. E

;

z a két tünet egymásra hat s a jó po

L litika és a jó kormányzás feladata: megtalálni e kettőnek, helyes eredőjét, amelynek irányban haladni kell. Addig a vonalig, ahol ezt az eredőt meg tudom találni, látok közérdekben állónak minden kisajátításit és látok a közérdekkel összeegyeztethetőnek minden kisajátításom keresztülhaladó államosítást. Az én érzésem szerint ez az elvi álláspontja a haladó dolgozó magyar népnek is. T. Országgyűlés*! Amikor ezt az álláspontot leszögezem, akkor sajnálattá! kell megál-