Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1 ](>'?, Az országgyűlés 22. ülése 1947. Ha a 20 voltos vezetéket újjaépítenők, ez­zel három előny járna együtt. Mindenekelőtt Ráckeresztúr és Ercsi községek 700 csatlakozá­sa val körülbelül 2500 fogyasztót lehetne áram­mal ellátni, továbbá ugyancsak e községekben körülbelül 30 motoros fogyasztó áramellátá­sát lehetne biztosítaná. Másodszor olyan idő­szakokban, amikor az áradás következtében a Kaplan -turbinák nem járathatok teljes üzem­ben vagy pedig egyáltalán nem helyezhetők üzembe, lehetővé válnék közvetlenül a tata­bányai erőközpontból körülbelül 10.000 csépéi­szigeti muinkás és parasztlakos áramellátása. Végül pedig a harmadik szempont az erőveze­ték újjáépítése me Italt az, hogy az erőmű mai állapotában csak egyötöd kapacitással dolgoz­hatik, ami végeredményben körül/belül 3-5 millió • kilowattóra áramvesziíeséget jelémtt évente és ez •nagyjából ugyanennyi kilogramim szénnek felel meg, ha "tehát a 25—30 kiloiméiteres távve­zeték megépülne, akkor évente 35—40.000 mé­termázsa szenet lelhetne megtakarítani. Az elmondottak alapján kérdezem az. ipar­ügyi miniszter úrtól, mit szándékozik tenni a marton vásár-ráckevei 20 Voltols erőyezeíék újjáépítés© és gyors üzembehelyezése érdeké­ben f (Taps a kormánypártokon és a magyar demokratapárton.) Elnök: Az országigyűlés az interpellációt kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Bakó Kálmán képviselő úr interpellációja m iparügyi anfúniszteir Sárhoz a falusi lakosság textilellátása t tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Czéh József jegyző (olvassa): »Van-e tudo­mása a miniszter úrn'k arról, hogy állandóan emelkedő textil termelésünk- ellenére a legfon­tosabb textileikkek el sem jutnak a vidéki kiskereskedőkhöz^ és így ia parasztság megsza­bott áron, nem tud textilhez jutni ? Mit kíván tenni & miniszter úr ^nmak ér­dekében, hogy ez a tűrhetetlen és tarthatatlan áll'a."^ 1 mielőbh megszűm'ék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bakó Kálmán (kp): T. Országgyűlés! Ne­kem is iCgy olyan sérelmet (kell szóvátennem az országgyűlés előtt, mint ''milyent Hidasi előt­tem szóloitit .elvtársam szóvátett. Nagyon érde­kesnek és másfelől rossznak tartom azt, hogy amikor egy ilyen problémáról van szó, mint amilyenről képviselőtársam beszélt, a túlsó oldalon^ nevetséget csinálnak, belőle, azért, mert képviselőtársam nem tudta olyan szépen fej öltöztetni mondanivalóját, mint azok a kénviselő urak- akiknek gvakorlatuk és rutin­juk vain már ebben, akik jobban érteinek a do­log kicímerezéséhez. (Súlyán György (kp): A esűréshez és csavaráshoz értenek! IA: ki tekerés­hez >) Helytelenítem, hogy nem azt nézik, hogy valaki milyen szándékkal mond el valamit, és nem aszerint bírálják, hogy kinek érdekében beszél és helyes- volt-e, amit mondott vagy nem volt helyes. A dolog lényege igaz, menti a .rémhírter­jesztés miatt valóban sem sót, sem petróleu­mot, sem gyufát, sem más ilyen fontos köz­szükségleti cikket nemigen lehet kapni, pedig tudjuk, hogy van az országban, de éppen a iémhírterjeszítések folytán eltűnt a közforga­lomból. A háborús propaganda nyomán azt gondolták, hogy tényleg háború lesz, jó üzlete­ket csinálhatnak és megfoghatják majd a fo­rint anyját, az eldugott árun keresztül. évi november héj 19-én, szerdán llöá Én is egy ilyen dolgot! akarok szóvátenni. Itt van & textilkérdés. Mindnyájan tudjuk ebben az országban, hogy a textiltermelés emelkedőben van, ugyanakkor azt látjuk, «hogy jónéhány hónap óta nem tehet textilt kapni. Nagyon érdekes, hogy készárut azért lelhet kapni a városban: vagy a falun is, de ha körül­nézünk Budapesten, ahol feltétlenül keltene lennie árunak, itt sem látunk méterben textil­árut. Nem képesi valaki egy ingnek való anya­got megvenni, nem. képes egy párnahajnak valót megvenni még itt sem. Kérdem, mi van akkor a vidéken? Ott még úgysem lelhet egy­általán, semmi méterárut beszerezni, készárut is csak kisebb mennyiségben. Készáru azért még kerül, mert azon több haszon mutatkozik. Azt a kevés anyagot, ami mégis kijut vidékre egyik-másik helyre, készárunak dolgoztat­ják fel. De nézzük meg, honnan indulnak el a bajok. Hiszen amikor a kereskedőkkel beszélünk, el­mondják a maguk panaszát, mi is elmondjuk nekik a kifogásainkat, megbeszéljük, meg­bíráljuk a dolgot. Ha a vidéki kereskedőkkel beszélünk és megkérdezzük, hol jártak, azt mondják: Budapesten, feljöttünk egy kis árut szerezni. — Hát nem kapnak árut! — Nem kapunk — felelik — háromszor-négyszer is fel kell jönnünk, amíg megkapjuk az anyag­kiutalást. En most nem tudom pontosan megállapí­tani, hol van a hiba, de hogy megvan, az biztos. (Zaj az ellenzéken.) Vagy az Anyag" és Árhivatal nem juttatta el pontosan a nagykereskedőkhöz vagy pedig a nagykeres­kedők nem juttatják el az árut a kiskereske­dőkhöz. (Vértes István (md): A szövetkezetiek­nél van áru! — Szües Ferenc (pp): 35 mililiió forint értékben kapnak a kereskedők textil ­anyagot, a szövetkezetek eddig csak 12 millió forint értékben kaptak! Már megint a szövet­kezetek!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy m agán társalgást ne folytassanak. Bakó Kálmán (kp): Nem jogtalan az a pa­nasz sem, aoneilyet a kiskereskedők mondanak, hogy dfuplán megtsirhieilik őket az utazási költ­ségekkel, (Vértes István (md): Ugy van!) mert amig egyszer megtörténik a kiutalás és átvehetik az árut, addig háromszor-négyszer kéli felutazniuk Budapestre. (Vértes István (md): UgyA^an!) Természetes dolog, hogy ez költséggel jár, és egyesek iparkodnak ezt be­hozni ott, ahol lehet. (Mészáros Ödön (dn): Önök kormányoznak!) Kérdem, miért nincs ellenőrzés ezen a vo­nalon, miért nem koppintanak a körmükre azoknak az atyafiaknak, akik • ezt csinálják? Nem tudom ugyanis elképzelni azt, hogy ne lehessen ellenőrzést gyakorolni, akár az egyiknél, akár a másiknál. (Vértes István (md): így van!) Hiszen van előttünk élő példa. Egy faluban vagy városban tudnak ellenőrizni öt-hatezer parasztot, hogy be­szolgáltatta-e búzáját rendesen. (Taps a ma­gyar demokrKütapárt soraiban.) Nem feled­keznek meg arról se«m, hogy a múlt évi zsi­radékot ki nem szolgáltatta be. Azt is elő­kotorásszák, az ellenőrzés tehát ezen a téren jól működik, de ugyanakkor nem tudnak öt­hat kereskedőt ellenőrizni egy városban vagy köziségben, hogy hova tette az anyagot? (Ugy nan! Ugy v<an!) Legelsősorban természetesen a nagykereskedők felelősek, » mert sokat si"

Next

/
Thumbnails
Contents