Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
109 Az országgyűlés 5. ülése 1917. évi október hó 8-án, szerdán. 110 hogy tudjuk és ismerjük, mi megy végbei a nagyvilágban, a nemzetközi politikában, és az kell, hogy a magyar közvéleményt, a magyar társadalmat a nemzetközi politika eseményeinek, mozgató erőinek, mélyebb rugóinak helyes felismerésére neveljük. Kétségtelen dolog, — és aki egyebet áFít, az struccpolitikát üz — hogy a világpolitikában nőnek az ellentétek; kétségtelen dolog, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek tegnap a német imperializmus eFeni harcban egymás szövetségesei voltak, ma egész csomó, nem mellékes, hanem elvi kérdésben szembenállnak egymással. Vannak jóhiszemű emberek, akiknek fájdalmas ez a tény, és azt mondják: magyar szempontból az lenne a legjobb, ha a nagyhatalmak megegyeznének egymássá 1 , és remélik, hogy erre előbb-utóbb sor is kerül(Parragi György (md): Reméljük is!) Mi nem vagyunk ez ellen a reménykedés ellen. Természetesen bízni kell abban, hogy az ellentétek nem mélyülnek a fegyveres összeütközésig, a háborúig. Ha valakinek, ha valamely nemzetnek van oka olyan külpolitikát folytatni, amelynek központi célja azoknak segíteni, akik el akarják kerülni a háborút, akkor ez a magyar nemzet. (Helyeslés as ellenzéken-) Kívánnunk kell tehát, — én is azt mondom — hogy megegyezés (legyen, de lehet így és lehet úgy megegyezni- Megegyezés volt a hírhedt München is- Lehet megegyezni úgy, hogy az imperialisták akarata érvényesül, és lehet megegyezni úgy, hogy ők vonulnak vissza. Mi olyan megegyezést akarunk, amely az imperialisták terveinek csődjével végződik. T. Országgyűlés! Azzal a formulával, hogy mi ne avatkozzunk bölie a nagyok ügyébe, nem lehet kitérni az elől az állásfoglalás elől, hogy milyen természetű erők működnek az egyik és milyen jellegű erők a másik oldalion. Az a tétel, hogy a nagyok ^dolgába ne avatkozzunk, vagy magától értetődő dolog _ és így puszta banalitás, vagy leplezése, takarója az állásfoglalás elől való kitérésnek, vagy végül a régi hintapolitika korszerű folytatása. A mögött a jelszó mögött, hogy ne avatkozzunk a nagyok dolgába, az rejlik, hogy a világpolitikai ellentéteket elsősorban képviselő nagyhatalmak közé egyenlőségjelet teszünk és az angolszász törekvéseket éppen úgy egyszerűen hatalmi politikának hívjuk, mint azokat a törekvéseket, amelyeket a nemzetközi politikában elsősorban a Szovjetunió képvisel. Mi kommunisták erre az egyenlősítésre nem vagyunk kaphatók- Mi azt mondjuk, hogy az egyik oldalon a szocializmus országa^ és demokratikus szövetségesei állnak, a másik oldalon pedig a monopolotoké országa áll szövetségeseivel. Bariankovies t. képviselőtársam beszélt tegnap arról, hogy a történelem túlhaladt a monopoltőke rendszerén. Hozzáteszem, sajnos nem haladt még úgy túl, hogy ez a monopoltőke ne fenyegethesse az emberiséget^ új háborúkkal. Szerettem volna, ha t. képviselőtársam kiegészítette volna ezt a különben helyes megállapítást, amely azonban, sajnos, kissé általános jellegű volt, a konkrét rámutatással arra, hogy ha 1 , van ezen a földtekén az a bizonyos .monopoltőke, amelyet ő is elítél, hogy ki a hordozója a nemzetközi politikában a monopoltőkés, másszóval az imperialista törekvéseknek. Nincs okunk kitérni ennél a kérdésnél a válasz elől. Az Egyesült Államok a hordozója ennek a politikának. (Úgy van! Ügy van!' a kommunistavárton.) Aki általánosságban beszél a monopoltőkéről és nem meri megemlítem, hogy annak hazája ma Amerika, az kerülgeti a forró kását. Megmondom őszintén, — ne vegye zokon t. képviselőtársam — hogy a forró kásának ez a kerülgetése nem vall valami tálnagy világnézeti bátorságra, pedig éppen önök emlegetik oly gyakran a világnézeti politika szükségességét, éppen önök emlegetik oly gyakran a természetjog principiumait fi mint amelyeknek érvényesüíniök kell a politikában. Kérdem: a külpolitikára ez az álláspont nem érvényes'? Ott nem kell érvényesülnie a ^természetjognak? Pedig ha van valami, amit természetjognak lehet nevezni — ez nem a mi terminológiánk, de könnyebbség kedvéért átveszem — az a nemzetek joga a függetlenségre és az állami szuverenitásra. (Ügy van! Ügy van! a néppárton. — Elénk taps a kormánypártokon. — Szórványos taps az ellenzéken.) Ezt a természetes nemzeti jogot sérti meg az imperializmus Kínában, Görögországban, Indonéziában és — tegyük hozzá, mert közelebb áll hozzánk — itt, Európában. ; , A monopoltőke és az imperializmus éppen úgy összetartozik, mint ahogy nem tartozik össze egyfelől a monopoltőke és az imperializmus, másfelől pedig a demokrácia meg a nemzeti függetlenség. Az imperializmus és a nemzeti függetlenség, a monopoltiőke -és a demokrácia kizárja egymást. Ezt az amerikai politika bizonyítja. Az amerikai imperializmus beavatkozik szabad országok belső ügyeibe; lásd Görögországot, vagy Franciaországot; de ne is 'menjünk olyan messzire, lásd Magyarországot, (ügy van! Ugy van! a kommunistapárton-) Az amerikai imperializmus fegyverrel segíti az egyes országok reakciós erőit, ha pedig nem fegyverrel, akkor dollárral, politikai intrikákkal, politikai kölcsönökkel. Lásd Olaszországot, lásd Németorszáigot és — megint ne menjünk túlmesszire — lásd Magyarországot. Az amerikai imperializmus kihasználja az európai országok nehéz gazdasági helyzetét azért, hogy anyagi segítség kilátásba helyezésével megvásárolja ez országok reakcióé erőit; lásd a Marshall- és Trumian-tervet. Ma már a vak is látja, hogy ez volt a Marshall-terv lényege- Ezért helyeseljük mi, hogy a magyar kormány elhatározta, hogy nem asszisztál Parisban ennek a tervnek a megbeszélésénél. Az Egyesült Államok mindenütt a világon támogatják azokat az erőket, amelyek kommunistaellenesek és készek az úgynevezett amerikai elképzelést a szabadságról támogatni. Ez a Truman-elv. De hogy mit jelent a szembe-« szállás az állítólag, fenyegető kommunista ve ' szedelemmel, ezt ismerjük Hitler idejéből. Akkor is »kommunista« volt mindenki, aki bármely területen komolyan képviselte az emberi szabadság ügyét. (Parragi György (md): »Plutokrata!« — Pfeiffer Zoltán (f): Itt az most reakciós!) Ez a jelszó, iái kommunistar ellenesség jelszava, sokszor nem is elsősorban a kommunisták ellen irányul, hanem takarója a demokrácia és a nemzeti függetlenség elleni fellépésnek.
