Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

Í123 Az országgyűlés 22. illése 1947. évi november hó 19-én, szerdán 1124 különböztetést tett az ön álláspontja és a nyi­lasok álláspontja között, de kimutatta a,z ön­tudatlan világszemlélet! azonosságot is. Azt mondja (olvassa); »A nyilasok is politikai pártérdeikből propagálják a totális államot, vagy ahogyan ők mondják, a nemzetiszo­cialista mnnka állani ot, Mihelies és Kovrig velük szemben a hivatásirendi államot hirde­tik. Mindkét álláspont (kifejezetten pártpoli­tikai álláspont a különleges pártérdekek vé­delmére. Az ország és a nép érdeke egyfor­mán elveti mindkettőt. Most is az ország ér" dekeit tekintjük,« — fejezi be Mónus Illés a cikkét — »amikor azt mondjuk: hagyjanak fel a hivatásrendi állam propagálásával, nem kell az senkinek sem, A magyar nép maga akarja életét irányítani és berendezni; semmi szük­sége arra. hogy lemondjon arról, amiért eddig küzdött, amit jónak tart és amit meg fog tudni változtatni igényei, szükségletei, kívánságai szerint 1 . A magyar nép nem akar totalitást, sem totalitást, sem hivatásrendet; a magyar nép szabadságban, függetlenségben és .demo­kráciáiban akar és fog élni és fejlődni.« {Közbe­szólások a néppárt soraiból: Ugy van! Ez igaz! Aláírjuk 1 — Szórványos taps ugyanott.) Mónus Illés ezt nem érte meg. (Egy hona a szociáldemokratapártról: Ezt Mónius Illés írta! — Révész Ferenc (szd) Barankovics István (dn) felé: A maga beszédével szemben! — Barankovics István (dn): Tévedés, én szembeszálltam a hivatásrendi állammal! — Közbeszólás a szociáldemokratapártról: De a többiek nem, akik most ott ülnek önnel együtt! — Kolbert János (dn): Nem volt szó hivatás­rendi, államról, hanem hivatásrendi társada­lomról — Farkas Gyögy (dn): Itt a lapszus! — Nonn György (kp) a néppartra mu­tatva: A többiek nem szálltak szembe, akik ott ülnek. Kérdezze meg a többi képviselőtol. hogy szembeszálltaík'e?) Tartozom Barankovics kerr viselőtársamnak annak megállapításával, hogy ő nem tette ezt. de tette Mihelies képviselő ur. (Mihelies Béla Vid (dn): Soha hivatásrendi államot nem kívántam, mindig a legélesebben tiltakoztam ellene! Tessék elolvasni. — Révész Ferene (szd): Legközelebb majd idézünk! — Zaj — Mihelies Béla Vid (dn): Mindig- meg­különböztettem a hivatásrendi államot és a tárisa dalmát ! ) Ezek előrebocsátása után, ami nekem nem­csak azért volt kötelességem, inert sokkal többre becsülöm a fasizmusnak azt a kriti­káját, amely a, fasizmus alatt hangzik el, mint azt a kritikáját, amely a megsemmisítése után hangzott el, (Mihelies Béla Vid (dn): Meg is kritizáltam,: önök írtak róla!) rátérek arra, amit tárjgyiakbani mond a [képviselő úr és, egyben legyen szabad megemlítenem, hogy az ön múltkor elmondott beszédében olykor-oly­kor vannak olyan tűszárások a magyar demo­kráciával «zeniben, amelyeket nem lehet egé­szen szó nélkül hagyni. A képviselő úr a párt­uralomról pontosan ugyanúgy beszél, mint annakidején a hivatásrendi időkben, mert a hivatásrend képviselőinek is nem a demo­krácia ellen k mint eszmény ellen, hanem csak a pártoktól, attól az »átkozott pártrendszertől« megfertőzött demokrácia ellen volt kifogásuk, csak a politikai pártokat akarták megsemmi­síteni és helyükbe a, hivatásrendiét állítani. Nekem lehetetlen itt megint fel nem fedeznem ugyanazt az összefüggést. Amikor ön egy mellékes adatával beszéde elején azt mondja, hogy 1932-ben. tehát a világválság és a magyar válság mélypontján 56.000 volt a munkanél­küliek száma. (Mihelies Béla Vid (dn): Ez egy fogyatékos statisztika! Kiemeltem!) ezzel szemben nálunk, amint inondia. 1947 augusztu­sában 80.000... (Mihelies Béla Vid (dn): Nem állítottam szembe!) Nem, csak mindkét adat benne vam beszédében s valaki, aki — mondjuk — nem legészen szakszerűen olvassa az ön be­szédét, könnyen axjra a következtetésre juthat, hogy tehát munkanélküliség szempontjából rosszabbul állit a magyar demokrácia 1947 au­gusztusában, mint 1932-ben. a.féli-feudális ma­gyar kapitalizmus alatt, (Mihelies Béla 1 Vid (dn): Nyíltan megmondom, hogy ez nem áll így!) holott ez köztudomás szerint nem felel meg az igazságnak, mert azt a munkanélküli­séget még egy nagyon rossz állapotban levő gazdasági rendszer sem közelíti meg, nemhogy ma a magyar demokrácia, Mihelies képviselő úr ellenérvei között a szabadság gondolata és a szabadság gondola­tának értékelése szerepel, s a részvényesek .•kártalanítása az, amit conditio sine qua nőn­ként állít ia törvényjavaslat elé pártja nevé­ben; (Mihelies Béla Vid (dn): Csak a kisrész­vényesekét!) nem logikailag, de gyakorlatilag igen, amikor azt mondja, hogy csak abban az esetben tudja a javaslatot elfogadni, ha e te­kintetben tett indítványához a parlament több­sége hozzájárul. (Mihelies Béla Vid (dn): Ott is disztinkciót kellett volna tenni és csak azt mondottam, hogy a párt nem fogadja el!) Én a kisrészvényesek helyzetét megnyugtatóan lá­tom biztosítva a törvényjavaslat 8. §-ában. amely végeredményben biztosítja mindazok­nak, akiknek számára anyagi fönkrejutást, anyagi romlásit jelentene részvényeik elvesz­tése, valamint mindazon intézmények számára, amelyek közérdekű célvagyonukat részvé­nyekbe, elsősorban a Nemzeti Bank részvér : nyeibe fektették, a kártalanítást, illetőleg elő­leg folyósítását még a kártalanítás mérvének megállapítása előtt, tehát a törvény életbelép­tetése után azonnal. Persze nekem megint disz­tingválom kell: ez a sürgős és soronkívüli kártalanítás csak a kisexisztenciákra vonat­kozhatok! (Mihelies Béla Vid (dm): Ugy van! Azt kívántam!) Éppen ezért akarja biztosítani a törvényjavaslat, ha tehát a képviselő úrnak csak ennyi aggálya van. (Mihelies Béla Vid (dn): Csak!) étitől az aggálytól nyugodtan el­fogadhatja a törvényjavaslatot. Igaz, a képvi­selő úr azt mondotta, hogy nincs precizírozva magában a törvényjavaslatban a kártalanítás mértéke. Sok minden egyéb sincs ebben a tör­vényjavaslatban részletesen kidolgozva, mint ahogy a törvények általában a végrehajtási utasítással szokták teljes, praktikus formáju­kat megkapni. Ha kártalanításról van szó, ismétlem, hogy én visszatérek arra a kérdésre, hogy kinek jár sorrendben először kártalanítás, vájjon a bankrészvényeseké-e a legsürgősebb, vagy pe­dig lesznek szívesek türelemmel várni so­rukra, mert előttük még sokkal sürgősebben, és sokkal indokoltabban kártalanítandó réte­geknek kell ' kártalanítást adlni. (Mihelies Béla Vid (dn): Ez ellen semmi kifogásom nincs!) Mihelies képviselő úr kifejezte aggályát a tisztviselők sorsa iránt. Itt megint azt kell mondanom: ne méltóztassék a tisztviselők ér. dekeit tőlünk félteni. Volt idő, amikor a tisztviselők és köztük a banktisztviselők ér­dekeit mi védelmeztük és rajtunk kívül

Next

/
Thumbnails
Contents