Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
87 Az országgyűlés 5. ülése 1917. (Az ülés délelőtt 10 óra 26 perckor kezdődött.). (Az elnöki széket Nagy Imre foglalja el.) Elnök: T. Országgyűlés! Az ülést megnyitom. A miai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Farkas György, az egyéb jegyzői teendők ellátására pedig Szabó Piroska képviselőtársunkat kérem fel. Napirend szerint következik a Szabó Árpad képviselő úr lemondása folytán megüresedett alelnöki tisztség betöltése. Mivel Szabó Árpád képviselő urat alelnökké ia; kisgazdapárt jelölése folytán választotta meg az országgyűlés, azért az ő lemondása folytán megüresedett alelnöki tisztségre a párt: most Imçplom Ferenc képviselő urat hozta javaslatiba. Méltóztatnak ezt <a, javaslatot, amelyet a pártközi értekezlet is magáévá tett, elfogadni és az országgyűlés alelnöki tisztségére Implom Ferenc képviselő urat megválasztani? (ípen!) Az országgyűlés tehát Implom Ferené képviselő urat alelnökévé közfelkiáltással megválasztotta. (Éljenzés és taps.) Zsolt Béla képvisieilő úr személyes megtám!a«dtatás visszautasítása címén kért tőlem felszólalásra engedélyt. A felszólalásra az engedélyt a képviselő úrnak megadtam- Felhívom a képviselő úr figyelmét arren, hogy a felszólalás ideje 10 perc és meg nem: hosszabbítható. A képviselő urat illeti a szó. Zsolt Béla (.r): T. Országgyűlés! Amikor • a Ház elnöke felolvasta a Radikális Párt nyilatkozatát, amelyben a párt vezetősége közölte, hogy Peyer Károly képviselő úr párttagságát' ímegszüntette, a képviselő úr közbekiáltotta : »Mandátumtól va j ok ! « Nyilvánvaló, hogy ezt a vádat a Radikális Pártra értette és nyilvánvaló, hogy reám is, aki e pillanatban — ha a, képviselő úrnak igaza lenne — lopott mandátum alapján ülnék ezen a helyen. Ennél súlyosabb váddal egy politikai pártot illetni nem lehet, éppen ezért szükségesnek tartom, hogy a Ház előtt bizonyítsam ennek a vádnak alaptalanságát. A bizonyításra. > rendkívül könnyen felhasználható eszközeim vannak, mert rendelkezésemre áll a választási statisztika. Ha egyéb adatot nem imiondok, mint 'azt, hogy Peyer Károly úr a csepeli szavazatokból öszszesen háromszázat szerzett meg, ugyanakkor mi a mi polgári és értelmiségi szavazatainkból a Lipótvárosban, a Terézvárosban és az Erzsébetvárosban több, mint tizenkétezret, s ha egyebet nem mondok, mint hogy abban a négy kerületben, amelyet ő egyéni őskerületé" nek tartott és amielyből a radikális párt régi tagjait mindenütt kiszorította, nem érte el azt a töredéket, sem, amely alkalmas lett volna egy mandátumkiegészítésre, ezzzel szemben mindenütt, ahol együtt indultunk, ahol a második és harmadik helyen a radikális párt emberei szerepeltek, elértük a hét-nyolc-kil'&ncezres mennyiséget, amely a mandátumkiegészítésre alkalmas volt, akkor statisztikailag bebizonyítottam, hogy a mandátumot nem Peyer Károly úrtól kaptuk, hanem sokkal in" kább Peyer Károly úr kapta a pesti kispolgárságtól és értelmiségtől a budapesti tmiandátumot. Ami ia kérdés további, második és foníosabb részét illeti, mi egy megállapodást kötöttünk, amelyet, először formailag Peyerék évi október hó 8-án, szerdán. 88 szegtek meg azzal, hogy négy kerületben egyáltalában nem jelöltek, vagy pedig ' lehetetlen helyeken jelöltek radikálisokat. Ez azonban nem olyan fontos, mint .az ügy politikai része. Mi, amikor Peyerrel leültünk, hogy megállapodást kössünk a .választásra, abban a hiszemben voltunk, hogy az 1942"es Peyerrel tárgyalunk, aki az ellenforradalom idején velünk együtt harcolt *a fasizmus és a reakció ellen. Elfelejtettük tisztázni — és ez a mi hi-' bank, — hogy pillanatnyilag mi Peyer Károlynak és csoportjának a politikai álláspontja. _ Sajnos, ez később derült csak ki. A radikális párt már akkor, amikor benyújtotta a jelölési íveket, szóval augusztus 14-én, egy kiáltványt szövegezett meg, amelyben a következő mondat szerepelt: a radikális párt baloldali ellenzéki párt akar lenni; ezt a szerepet a többségi pártokból kiszorított ellen" forradalmi csoportok annál inkább nem tudták elvégezni, mert nem a demokrácia tökéletesítése és megjavítása,^ hanem a demokrácia megdöntése volt a céljuk. Ekkor Peyer Károly úr az asztalt csap" kodya kijelentette, hogy ezek a csoportok nem voltak ellenforradalmi csoportok, Kovács Bélát derék demokratának tartja és nem tudja ezt ia szöveget sem itthoni hivei, sem a külföld előtt vállalni. Közben Makóról értesítettek, hogy a radikális párt ottani választási gyűlésén Peyer Károly azt a kijelentést tette, hogy a vezető pozíciókban mindenütt zsidók ülnek. Ezt az én pártom égisze alatt mondani legalább is groteszk. Peyer Károly úr nagyon jól tudhatta az én álláspontomat mind a bal" oldaliság kérdésében, mind 'abban a kérdésben, hogy bizonyos önértékig, ameddig _ a zsidóságon esett sérelmeket nem korrigálják (Felkiáltások q függetlenségi és a néppárt soraibon: Halljuk! — Az elnök csenget.), ameddig a zsidóság számára azt a jogegyenlőséget, amely minden polgárnak jár ebben (az országban, nem állítják helyre, ezért vállalom a küzdelmet. Legalább is groteszk tehát az, hogy a radikális párt égisze alatt, amelynek lapja ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozott, valaki antiszemiitáskodjék. Harmadik adatunk a következő: Peyer Károly képviselő úr a radikális párt helyiségében többek jelenlétében azt a kijelentést tette a választás előtt tíz nappal, hogy most már elvárja a kisgazdapárttól, hogy otthagyj; baloldalt és Pfeifferékkel kor" mányt alakít. (Pfeiffer Zoltán (f): Magukat kihagyták volna? Na de ilyet! — Az elnök csenget-') Mi kezdettől fogva francia testvérpártunk elnökének, Herrio'tniak jeligéjét hangoztattuk: (Pfeiffer % Zoltán (f): Zsolt lett volna biztosan & sajtófőnökük! Jobbat nem találtak!) Ellenség a jobboldalon van, a baloldialoin legfeljebb ellenfél van. Nekünk «ok yitánlk és harcunk lesz még a munkáspártokj kai, de az ellenség változatlanul az a reakció és az a fasizmus, amelyet megismertünk, amelynek ontológiai fejlődését 1919;től 1944-ig módunkban volt figyelemmel kísérni és amelynek csiráit éppúgy meg akarjuk akadályozn 1 ' a további fejlődésben, mint a baloldali munkáspártok. Ebben a szövetségben ilyen jobboldali kijelentéseket hangozhatni, a propagandába be" levetni ugyanazokat az eszközöket, amelyeket a jobboldali ellenzék: ez számunkra lehetetlenné tette volna, — még akkor is, ha a
