Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-17

867 Az országgyűlés 17. ülése 1947. hatalmazási javaslat tehát nem azt jelenti, hogy azt szükségképpen és elvből nmegr kell el­lenezni és. lehetetlenné tenni annak törvény­erőre emelkedését, hanem vizsgálni kell azt, hogy a létrehozandó törvény az ország érde­kébein állónak tekinthető-e avagy nem. (Eszterhás György (dn): A felhatalmazás ke­retében !) De nem vádolható gondatlansággal a tör­vényhozás saját jogkörét illetően azért sem, mert hiszen gondoskodik arról, hogy a kor­mányrendeletek - egészen rövid záros határ­időn belül a törvényhozás kiküldött szervé­nek beniutatt ássanak, ahol a törvényhozás tagjainak módjukban van a kormányrende­lethez hozzászólni, felfogásukat, nézetüket ér­vényesíteni. De gondoskodik a törvényhozás saját ha­táskörének megóvásáról akkor is, amikor ex­pressis verbis kimondja, hogy nem lehet olyan kormányrendeleteket hozni, amelyek a törvényhozás által hozott törvényekkel szem­•benállnak. Még továbbmenőleg gondoskod k 'a törvényhozás saját hatásköréről akkor, ami­kor megjelöl bizonyos szektorokat, amelyeken 'belül a 'rendelkezésit fenntartj törvényho­zás m kizárólagos hatáskörének, mint például a közjogi vonatkozású, vagy a közigazgatás át­szervezésére vonatkozó rendelkezések tekin­tetében, és így tovább. i T. Országgyűlés ! Igénytelen nézetem sze­rint ilyen körülményeik között az 'igen >t. ellenzéki képviselő urak rémképet festenek maguk r elé akkor, amikor azért félnek ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedé­sétőLmintha ez • esetleg veszedelmes elcsú­szást jelenthetne egy diktatórikus állapot felé. Miután most már a törvényhozás lelkiis­• merete nyugodt lehet, hogy nem követett el önmaga ellen, önmaga hatásköre ellen sem­miféle merényletet, amiért ia nép felelősségre vonhatná, vizsgáljuk meg a harmadik kér­dést, amely sorrendben tulajdonképpen az első f lett volna, azt, hogy szüksége yan-e az országnak erre a törvényjavaslatra. Hang­súlyozom, nem a kormányról, hanem az or­szág érdekeiről beszélek. Erre a törvényjavaslatra ugyanig első­sorban nem a kormányzatnak, hanem magá­nak az országnak van szüksége. A régi idők­ben, még 1936-ban is, amikor előterjesztették a felhatalmazási javaslatot, a világháború ál­tal okozott rendkívüli körülményekre hivat­koztak, A háború már két évtizede elmúlt, de :még mindig főképpen a háborúra hivatkoz­tak, amikor a felhatalmaz ás t kérték. Most itt szerényen csak arra utalok, hogy ez a háború, ez a minden idők háborúinál pusztítóbb és 'borzalmasabb, jóformán minden anyagi ja­vunkat elsöprő háború ccsak két esztendeje, "hogy elviharzott felettünk.. Azt hiszemu nincs objektív embeir. aki meg merné kockáztatni azt az állítást, hogy egy ilyen, az egész vilá­got gyökerestül felforgató kataklizmának ha­tása két esztendő.- alatt már nyomtalanul el­tűnt volna felettünk, és hogy ismét ott vol­nánk kiegyensúlyozott régi életviszonyaink között, amikor tmár a kormányzatnak semmi­féle rendkívüli sürgős teendője nem akadhat. Mindenesetre tudomásul vesszük az ellen­zéki szónok uraknak azt az elismerését, hogy két év alatt óriási haladás történt ebben az országban, két év alatt megteremtettük a sta­évi november hó 11-én, kedden. 868 bilizációt, rendbehoztuk a közigazgatást, visszaállítottuk a közbiztonságot és általában olyan fejlődést mutat az ország, amely mel­lett — Barankovics képviselő úr szerint — ilyen r rendkívüli teendőkre már nincs is szükség. Amikor azonban ezt az elismerést tudomásul vesszük, egyben egészen objektíven meg, kell állapítanunk, hogy habár relatíve igen sokat -haladtunk, abszolút vonatkozásban még mindig nagyon távol állunk attól a vo­naltól, ahol már a normális, rendes gazdasági és politikai élet ismét kezdetét veheti anél­kül, hogy a kormányzatnak felhatalmazásra Volna • szüksége. : Kétségtelen, hogy az országgyűlés gyor­san is le tud tárgyalni törvényeket; példának méltóztattak felhozni az uzsorabírósági tör-' vényt, amely negyvennyolc órán belül készen volt Tényleg így van, de méltóztassanak ezt á kérdést más szemszögből is (megtekinteni. Ugyanis a problémák oly tömegesen is mu­tatkozhatnak, hogy az országgyűlés nem tudná a tömegesen mutatkozó problémákat úgy megoldani, hogy maga a megoldással elérni kívánt cél veszélyeztetve ne legyen. Különösen áll ez a mai nehéz feszült helyzet­ben. Köztudormású, ne áltassuk önmagunkat: villamos feszültséggel van tele az egész, vi­lág. Ezenfelül nekünk / saját országunkban még egy súlyos gazdasági kárral, az aszály­lyal is meg kell »mérkőznünk. Kétségtelen te-, hát, hogy adódhatnak esetek, amikor a kor­mánynak nem két map tmúlva, hanem esetleg 'huszonnégy órán belül kell rendelkeznie. Ezt a Itíörvényhozás nem tudja megtenni. De történhetnek olyan óvintézkedések is a kormányzat részéről, amelyek egy hirtelen fenyegető veszély elhárítása céljából szüksé­gesek, s amelyek nem tűrik meg az előzetes nyilvános letárgya'lást. (Eszlterhás György (du): Erre megadnánk a felhatalmazást! — Szabados Pál (dn): De csak erre!) Megásnék az, hogy azok, akik ellen a védőeszközt ková­csoljuk, a nyilvános megtárgyalás, a nyilvá­nos megdisputálás folytán értesüilnéinek a,r­ról, hogy milyen óvintézkedéseket készítünk ellenük, és minden ilyen intézkedés hatályos­ságát, hatását meg tudnák akadályozni. Egyáltalán nem tekintem érvnek azt sem, ha azt méltóztatik mondani, hogy minek ez a rendkívüli felhatalmazás akkor, amikor ilyen, meg ilyen szükségeség eddig fel sem merült. Eddig nem merült fel, de ki tudja megmon­dani, nem fog-e felmerülni holnapután, és a kormányzatot nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy tehetetlenül álljon szemben, a fel­tornyosuló és megoldandó problémákkal. Barankovics igen t. képviselő úr inkább a kerettörvények alkotását méltóztatott pro­ponálni, mint megoldást. Ez azonban nem ér­né el ugyanazt a célt, amelyet a felhatalmazás van hívatva elérni. A kerettörvény lényegé­ben, általánosságban, elvi határok között moz­gó törvényhozási alkotás, amelynek tartal­mát azután a kormányzat tölti ki- A keret­törvény csak akkor oldaná meg a problémát, ha minden elkövetkezendő esetre előkészí­tenék kerettörvényeinket. Amint azonban nem tudjuk előre azt, hogy milyen nehézségek és milyen problémák fognak felvetődni, éppúgy nem tudhatjuk előre azt sem, hogy milyen kerettörvényeket alkossunk. A másik kívánság az, hogy a törvény­hozás állapítsa meg, hogy csak milyen vona­lon hozhat a kormány rendelkezéseket. Ezt

Next

/
Thumbnails
Contents