Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

819 Az országgyűlés 16. ülése 1947. évi november hó 5-én, szerdán. 820 pedig- a II. törvényinek valamelyik pontjában foglaltatik : »ut episcopi habeant potestatem res ecclesiasUcas dirigere, gubernare regere secundum autoritate.ni canonioam«, vagyis Magyarországon a püspököknek joguk van ahhoz* hogy az egyházi ügyeket igazgassák» kormányozzák, azokban rendelkezzenek az egyház törvényei szerint. Amikor tehát a sajtószabad ságra ilyen rendelkezést, adniak, le kell pecsíV" telnem a Ház színe előtt, hogy ebben a vallásszabadságnak is súlyos sérelmét látomT. Ház! Most még egy karakteris?! ikus esetre kell rámutatnom a kormány túlzott hatalmi jogkörének a territóriumán és ez a bányák elvételét tárgyaló törvény, az 1946. évi — azt hiszem — XIII. te. Annakidején a törvényhozás ezt a törvényt megszavazta; lényege az volt- hogy az állam kártalanítást ad az elvett magántulajdonért. A kártalanításra vonatkozólag a törvényben az foglaltatott, hogy a kormány négy hónap alatt fogja a kártalanítást tárgyaló törvényt beterjeszteni. Elmúlt négy hónap, a kártalanítás nem jött meg, de az állam a bányákat természetesen az országban mindenütt elvette. Sokszor négy hónap múlt el. de a kártalanítás nem jött a törvényhozás elé. és ezidőszerint a kormány erre az év végéig kért határidőt. T. Ház! Meggyőződésem, hogy nem állok egyedül a tekintetben, hogy semmi körülmények között nem tudnék megszavazni egy törvényt, amely valakinek a vagyonát elveszi és azt igéri meg. hogy négy hónap alatt fizet, és négy hónap alatt mégsem fizet. Nem tudnám ezt elfogadni azért, mert hiszen itt az adós az állam és fizetési határidőt nem az adós adhat, önmagának, csak a hitelező. Ez azonban nem gyakorlati, a gvakorlati az- hogy a bányarészvénytársaságoktól elvették a bányákat, a kötelezettségek azonban ezeknek a bányavállalatoknak a terhén maradtak. Már most azok, akik korábban a bányáknak hiteleztek- és legfőképpen azok a munkások. akikről már említést tettem, akiknek tömegesen mondott fel a magyar allam, most követelik igényeiket, jogaikat, munkabérüket végkielégítésüket. Mikor a bányatársaságokhoz mennek, azok azt mondják: mi nem fizethetünk, mert elvettek a bánvát. nincs miből fizetni; amikor pedig az államhoz mennek- az az^ mondja: a munkásokat kifizetni a bányák kötelessége» nem pedig az államé. — Mi az eredmény? Az, hogy ezek a szegény bányamunkások futkosnak a bíróságokhoz. Perelniük kell egyrészről az államot, másrészről a bányatársaságokat. Mindezzel csak azt kívántam kifejezésre juttatni, hogy a kormány magatartása íme. valósággal meghiúsítja egy törvénynek az érvényesülését és ezzel megnyitja a magánjogok ói-iási sérelmét. (Madarász László (kp): Nem az övéké volt a bánya!) T. Ház! Amikor Magyarországot nem vették fel az ÜNOba, azzal indokolták ezt, hogy Magyarország nem tud» vagy nem akar eleget tenni a békeszerződésben vállalt kötelezettségeinek és különösképen nem tartja tiszteletben a polgárok egyetemes szabadságjogait. A kormány erre válaszolt, ezt dementálni törekedett, és kifejezésre juttatta, hogy itt minden tekintetben alkotmányos életet élhet minden polgár és azok a szabadságjogok» amelyeket törvénybe iktattunk- mindenki, de legfőképen a kormány által tiszteletben tartatnak. Nagy ellentétet látok az UNOba való felvéted megtasra dúsának indokolása és a kormány indokolása között. Az eddigiekben pozitívumokról beszéltem, most bizonyos negatívumokkal leszek bátor f ogjalikozrnti- Ezen negatívumuk közölt első helyen szerepel az, hog-y a, kormány mé»' mindig nem törölte el az internálási rendeletet és nem bízta az ilyen, kérdések eldö'ntését a, bíróságra. Ha egy országban a szabadságjogok mind tiszteiéiben tartatnak, önmagában az internálás intézményének olyatén fenntartása. mint ahogy az nálunk van. elégséges arra, hogy a szabadságjogok élvezetét lehetetlenné tegye, és fz állani összes demokratikus rendelkezése^ elpusztíiísi. (Gyurkovits Károly (szd): Hogy lehet ilyent mondani? — Egy hang a függetlenségi pártról: Hogy lehet mást mondani?) A második kérdés, amit hiányolnunk kell, a kegyelmezés kérdése. Alig van szomszédságunkban ország, ahol az elmúlt idők számos büntető ítéletével szemben a kormány ne hozott volna kegyelimi rendeletet. Ezeknek a büntető ítéleteknek a száma, az elítélteknek, a lezártaknak, az internáltaknak a tömege mindig jobban szaporodik. Méltóztassanak elhinni, hogy az államnak csak egy megbékélt •társadalommal lehet előrejutni. Valóban a kigszebb faladat volna, a megkegyelmezés kérdéséveil foglalkoznom, s ha ezt én nem teszem, ennek indoka egyrészről az, hogy nem kívánom a t. Házat tovább foglalkoztatni beszédemmel, de különösen nem teszem ezt azért, mert mély tisztelettel hajlok meg a Magyar Nemzetnek két eikke előtt, amely a, megkegyel mezes kérdésével foglalkozott. E cikkek írója nálamnál valóban avatottabb tollal mutatott rá a megkegyelmezés szükségességére. Vallottam és e cikkek közül az egyik szintén azzal fejezte be a közönséghez intézett mondanivalóját: amit Szent Pál mindig mondott híveinek: kegyeleim és békesség nektek. Egyedül és kizárólag ez a kegyelem és békesség volna alkalmas arra. hosry a magyar demokratikus életet alaposan megerősítse. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt Groh József (nt): Tisztelettel kérem, méltóztassék 10 perccel meghosszabbítani. (Felkiáltások a kormánypártokon: Nem adjuk m&g\ — Felkiáltások az ellenzéken: Meghosz^zabbítjuk!) Elnök; Kérdezem a t. Országgyűlést, megadja a kért meghosszabbítást? (Igen! — Nem!) Akik nem adják meg, szíveskedjenek felállni. (À kormánypárti képviselők felállónak. — Felkiáltások az 'ellenzékről: Ez sem fordult íruáer elő! A kisgazdapárt nagyobb dicsőségére! Szólásszabadság!) Többség! Kérem a képviselő urat, fejezze be beszédét- (FelkiáMsok a függetlenségi pártról: Nem vagyunk határozatképesek! — Pászihory István (f): Kérd a határozatképesség megállapítását! — Felkiáltások a néppártról: Itt a többség! Ellenőr óbát kérünk! Kérjük megolvasni! — Gyurkovits Eároly (.szd) : Visszaélés a szólásszabadsággal ! — Menus lïlésné (szd): Visszaélés! —, Felkiáltások az ellenzéken: A többség megadta!) Álljanak fel azok, akik megadjak. (Az ellenzéki képviselők felállanak. — Felkiáltások az ellenzéken: Többség! — Gyurkovits Károly , (szd): Egyharmad rész! — Közbeszólások a í néppártról: Ugyan! Ugyan! — A folyosóról több kormánypárti képviselő lép a terembe- — ! Felkiáltások a függetlenségi pártról a belépők