Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-16
813 Az országgyűlés 16. ülése 1947. télk kezüket vagy lábukat, vagy a hajtóvadászat alkalmával — tetszik tudni, hajtóvadászat alkalmával — kilőtték a szemüket, és 40 pengő kártérítést megítélt nekik a bíróság, ezek a nyomorult, sokszor betegágyban szén" védők nem tudják érvényesíteni jogaikat az állammal szemben, mert az állam mint jogutód azt mondotta: én nem vagyok felelős a jogelőd 'tartozásaiért. Aki örököl, aki ajándékolt kap, aki üzletet átvesz, felelős a jogelőd tartozásaiért. Az állam ezt a jogszabályt félre" •tette azzal: én nem vagyok felelős. Erkölcsileg az állam csak olyan jogszabályokkal élhet minH amilyeneket polgárainak is előír és amikor máskép cselekszik, vét a jog és erkölcs ellen. Mit tettek e nehéz helyzetben ezek a nyomorultad 1 Bepereltek a volt fölídbirtdkosokat, akiknek semmijük sem volt. Ám ezek elmenteik a kormányhoz és azt mondták, lehetetlenség, hogy tőlük követeljenek valamit, akik egészen tönkrementek és semmijük sincs. Mit lett a kormány! Kibocsátott egy másik rendeletet, hogy a földbirtokosokkal szemben ilyen igényeket érvényesíteni nem lehet. Azoknak a nyomorultaknak, azoknak n tehetetlen öreg embereknek, akik egész életüket beledolgozták a földbe, arra a földre a magyar jog állandó gyakorlata szerint letörölne ti en törvényes zálogjoguk van és mégis ma mindentől elestek, semmijük sincs. Ezeknek a gazdatiszteknek és öreg cselédeiknek, saját maguknak és hozzátartozóiknak annyijuk sincs, hogy a legszükségesebbeket megkaphassák. Ide vezet az, amikor az igazságszolgáltatás jogát a kormány gyakorolja. Hiszen valósággal bosszúért kiált az égbe, hogy az a szemétvesztett nyomorult ember állandóan. csak a fekhelyén hentereg és nem tudja megkapni azt, amit a bíróság megítélt neki, amikor a gazdatisztek gyámoltalan özvegyei a a legnagyobb mértékben nyomorognak. Erre nincs segítség a kormány által inaugurált jogrendszerben. Van azután ennek az ügynek még egy igen érdekes a mellékhajtása. Az imént felsorolt események láttára a népjóléti minisztérium havonkint 40—60 forintig terjedhető Összegeket utalványozott ezeknek a szerencsétleneknek. Mi történt ezekkel a kegydíjakkal! Három hónappal ezelőtt a népjóléti minisztérium ezeket teljesen beszüntette. Odaj utol tunk tehát, hogy a végrehajtó, hatalom meghozza a maga rendelkezéseit és azután egyszerűen félreteszi, mert ez az ő egyéni kormányzati szempontjainak így felel meg. Ezzel szemben mi az a polgár, akinek tulajdonképpen jogai vannak polgártársaival szemben? Semmi egyéb, mint egy báb, aki jogait érvényesíteni egyáltalán nem tudja. Nem lehet jogállamról szó, ahol ilyen állapotok vannak a kormányrendeleiek nyomán. T. Ház! Más részletet fogok még felhozni ebben a zsáneiben- Pár évvel ezelőtt a kormány létesítette az elhagyott javak kormánybiztosságát, amelynek minden városban volt egy külön hivatala. Ez olyan hivrtal volt, amelynek abszolúte semmi szüksége nem mutatkozott, csak azért teremtet'ék, hogy leg-yen még" egy hivatni. Hiszen a magyar törvények szerint, az 1877 :XX. törvénycikk értelmében vannak gyámhatóságaink, ,a tehete 4 leneket, a nyomorultakat a kiskorúakat, az elhagyottakat, az elmenekültek et a törvénynél fogva kö'eles ez évi november hó 5-én, szerdán. 814 a hatóság istápolni. Nos, de ú;i hatóság kellett. Megcsinálták. Sok-sok pénzbe került ez a hatóság és működéséhez nagyon sok szó fér atekin étben, hogy ezekkel a javakkal hogyan gazdálkodtak. Mi volt az eredményi Az. hogy tengernyi jogsérelem és per állt elő az elhagyott javak kormánybiztosságának működéséből, amivel szemben a régi receptet kellett alkalmazni. A kormány kibocsá otta a rendeletet, ho.?y az elhagyott javak kormánybiztosság inak és közegeinek intézkedéséből okozott károkért <az állammal szemben kártérítési oert nem lehet indítani. (Kéri Nándor (nt): Hallatlan!) Tessék csak tekintetbe venni, hány fejezetet soroltam már fel és vájjon biztosak vagyunk-e abban, hogy meddig fog ez menni, meddig fog terjedni ez a jogbizonytalanság, hogy odafenn nyugodt n Tehet cselekedni bármit, különösen azoknak, skik az állam nevében dolgoznak, mert ténykedéseikből kifolyólag fize'ési kötelezettség, kártérítési kötelezettség nem származik. Tgv tehát a felplősséget való"ágtral kikapesoliuk a közéletből, pedig ezen ° fele 1 ős«é"'en k°llenp felétmluje a, becsületes államéletnek. (Kéri Nándor (nt): Ugy van!) Azt hiszem, a legszomorúbb része a magyar közéletnek a kormányhatósági in'ézkedéseknek az elmúlt években életrehívott azon soroz ta, amellyel a közalkalmazottak tekintélyes ré^ziéől a megszerzett nyugdíjat megvonták. Olyan kormányhatósági rendeletet hoztak, amelynek értelmében " nyugdíjelvonó fórumok intézkedéseivel szemben kizártak minden néven nevezhető jogorvoslatot. Azok, akik közszolgálatba lér/ek és éveken ' keresztül dolgoztak, nemcsak dolgoztak, hanem fizették a nyugdíjjárulékukat és olyan szerződés 4- kötöttek az á!l°mm 1. hnry ha ők bizonyos időn keresztül kötelességeiket 'eljesítik. nvup-díihoz lesz io-' guk. Ez bevégzett szerződés. Ebben a bevégzett szerződésben azonban monrlha+ía -minden nyup-Kjvesztett: én nemcsak megajándékozott vaeyok. mer i hiszen ellenértéket is nyújtottam nyugdíjjárulékaimban é- munkámban a/zér f . hogy nvugdíj t k^ook. Ezeknek a jogoknak f) rendeleti elvonása a lehető l^cnagvobb jogtalanság é=! iö-azoáerfalan-sá^- Ez m^^szegéso unaV a szerződésünk, amelvet oz álkmh^talom kötött nolgáraival. Aminmo^v ezt nem ^ffv esetben tettem most is indokoltnak tartom kifejezésre iuttatni, hogv az állam életének oly nnak kell lenni, mint egy egyszerű becsületes polgár életének. Amiként ezt egy becsület tes polgár meg nem e c elekszi. ugyanígy nem lett volna szabad ezt megtennie a kormánynak sem f 1 maga rendele'eivei. Még egy nagyon érdekes dolgot beszélnek most jogászi körökben. Azt beszélik, hogy agy magas közjogi funkcionárius a maga nyugdíjigényét valami módon a törvény rendelkezése, közt a közigazgatási bíróság elé vezérelhette és a közigazgatási birós;ái<r akkép döntött, hogy megítélt ennek a magas közjogi funkcionáriusnak nyugdijat, amely őt szolgálata szerint megillette. Ekkor tör'ént — ez'J kell mondanom — a legnagyobb lehetetlemség, amely már nem a diktatúra, hanem az anarchia első lépcsőfoka, hogy a _ kormány ö, közigazgatási bíróságnak ezt az iiV'te'ief r i"i honorálta és nyugdíjat nem folyósított. (Kéri Nándor (nt): Hallatlan!) Megint visszakérek^ a hármas hatalmi megosztásra, amikor a végrehajtó hatalom bele-