Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-16
795 Az országgyűlés 16. ülése 1947. fél év óta hangoztatjuk a közigazgatási reform szükségességét, elsősorban területi szempontokból, mégpedig azt akarjuk, hogy a régi feudális vármegyék helyett népi vármegyék alakuljanak ki, amelyek figyelembe veszik a települési, gazdaságföldrajzi, közlekedési és "-gyób szempontokat is. De közigazgatási reformot akarunk megvalósítani magukban a hivatalokban is, közigazgatási reformot, amely jó, pontos, fegyelmezett és felelősségteljes tisztviselőkkel dolgozik, akiknél megbecsülik a szaktudást és megbecsülik; a lelkiismeretes, becsületes munkát is. A közigazgatási reformok után elsőrendűen fontos, hogy köztársasági kormányunk, amely megkapja a felhatalmazást, a közigazgatás területén fokozatosan bontsa le azokat a régi feudális törvényeket és rendelkezéseket, amelyek gazdasági életünkben, állami életünkben sorra jelentkeznek. Ha a mezőgazdaság területét nézzük, akár például a kataszteri tiszta jövedelem kérdését, amelyet sürgősen meg keill vizsgálni és újjá kell alakítani, akár birtokpolitikái vagy telepítéspolitikai területekre nézünk, mindenhol szükségesek a gyors és az idők szellemének megfelelő közigazgatási intézkedések. Ugyanígy vagyunk az ipar területén, ugyanígy vagyunk a kisiparnál, a háziiparnál, de ugyanígy jelentkezik gazdasági életünk közigazgatásában például az energiagazdálkodás kérdése, amely az elkövetkező és jobb magyar életiben még nagyobb jelentőségre tesz szert, mint eddig. Ugyanúgy a külkeres:kedelem, a belkereskedelean. a közlekedéspolitika területén és így tovább az állami igazgatás sok területén, mindenütt olyan feladatok állnak az új kormány előtt, amelyeket .a nagy cél érdekében rendeleti úton is sürgősen meg kell oldani. Ha a rendeletek kibocsátásánál tartunkmeg kell említeni azt, hogy a magyar köztársaság kormánya végre a rendeletek nyel vében is a nép kormánya legyen: olyan nyelven fogalmazzák a rendeleteket, hogy azokat az egyszerű emberek is megérthessék. Sok félreértést, sok bajt lehet elkerülni azzal, ha olyan rendeletek látnak napvilágot, amelyeke, az esetleg hat elemivel rendelkező parasztember is tökéletesen megért. Ezek lennének azok a nagy feladatok, amelyekre a magyar köztársaság kormánya vállalkozik. Ezek azok a feladatkörök, amelyek elsősorban a .közigazgatás terén, másodsorban gazdasági téren és államháztartásunk terén nagy feladatokat rónak a kormányra. Ezeket az intézkedéseket, — amint már hangsúlyoztam — csak tervszerűséggel, csak gyors és egységes rendelkezésekkel lehet megtenni. Ennek elvégzéséhez hosszú idő szükséges, hogy valóban eredményt lehessen produkálni. Ezért is indokolt a hathónapi felhatalmazás. Tekintve, hogy a nemzeti parasztpárt a jií'Cigranimjá.ban is és felfogásában is a parlamentáris formához, ragaszkodik és azon az álláspontom van, hogy a törvényhozásnak rar ,v aszkodni'a kel 1 ! a törvényhozó ós a végrehajtó hatalom elválasztásaihoz, amikor hangsúlyozzuk azt, hogy felelőséggel tartozik a kormány és a 1 örvény hozás nemcsak a saját pártjainak, hanem :az egész magyar népnek is, akkor arra az á.Tiáspontra kell helyezkednünk, hogy ezt a rendeleti felhatalmazást — minthogy minden alkotmánVbiztoisítéik, minden gazdasági szükségesség megvan erre a rendeleti f elhatailtmaévi november hó 5-én, szerdán. . 796 zásra — el kell fogadnunk. Éniehát mind párltom, mind a magam nevében a rendeleti felhatálimazási törvényjavaslatot elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Czövek Jenő jegyző: Kabakovits József! Kabaikovits József (pd) : T. Országgyűlés ! E^ törvény javaslat elfogadása — miiként az előadó úrtól. hallottuk —- bizalmi kérdés- Bizalmi -kérdés a,kormány irányában, amelyre a törvényjavaslait a törvényhozás jogkömánek j 'jelentős részét át kívánja ruházni. A polgári demokrata párt azonban mean tekinti ezt kizárólag bizalmi kérdésnek. Ez a törvényjavaslat aikioitmányos életünk és demokráciánk alapvető kérdéseit 1 érinti, (Supka Géza (pd): Ugy van!) ezért ezt a javaslatot szerintünk szigorú tárgyi szempontból kell megítélni, ez pedig a suprema lex sal us rei pubüeae. Hangsúlyozni kívánom, hogy pár,tunk indokolt esetben a kormány iránti keftlő bizalom ihiányábain is és ellenzéki úlláspontumk teljes .fenntartása ellenére is megszavazná a felhatalmazási javaslatot a, kormanyinialk, iha aiszükség és az ország érdeke így kívánná- (Csakhogy az adott esetben* az adott körülrnényak erre ilyen jogos okot nem szolgálitatniHik. Meggyőződésünk a;z, hogy az ország érdeke ma éppen ellenkezőleg' azt kívánja,, hogy a törvényhozás jogkörét ia parlamentáris elveknek megfelelően a nép választott képviselői maguk gyakorolják, mert a múlttal szemben ez volna ia» demokratikus irányváltozás legvilágosabb jele(Supka Géza (pd): Ugy van!) Az 1914. évi világháború óta tudvalevően nagyon elhatalmasodott az a szokás, hogy törvényhozási felhatalmazás alapján rendeleitekkel kormányozzák az országot. Egy ideig indokolta: ezt a háború, amikor érthető volt a kormány kivételes hatalma. Helyénvaló ez a rendkívüli vJszonyok között, ha a kormány kivételes hatalmát a szükséghez mérten gyakorolja és nem. él vissza ezzel a hatalommal. De a békekötés után is mindig találtak valami jogcímet, amivel a kormány kivételes hatalmát meg lehetett hosszabbítani. Ilyen jogcím volt 1924-ben a szanálás, 1931"beu a nagy világkrízis, majd 1989-ben az újabb háború kitörései. A kivételes hataJlom ilyenformán lassankint perpétuálódott, Ezt az abu" zus't az akkori ellenzék, a szociáldemokraták, a kisgazdák, Kassayék, a pártonkívüliek, mint például Apponyi, Sigray stb. és mások is állandóan diffikultáliták. De minden hiába volt, a kivételes hatalom hovatovább rendszerré vált, szinte természetesnek találták a kormány mesterségesen kiterjesztett hatalmát, és a törvényhozás sem érezte, hogy alkotmányos jogköre nem a ir .égi többé, hanem jórészben átszállott a végrehajtó hal alomra. A közvélemény ilyen irányújadakulásában bizonyára része volt annak is, hogy az ellenkező vélejnény nem juthatott kellőképpen szóhoz es megismeréshez. A törvényhozás észrevétlenül sorvadt és lassankint minden hatalom a kormány kezében koncentrálódott. A látszat így azt „mutatta- hogy nem a törvényhozás- hanem a végrehajtó hatalom a fontos. Nincs is nagyon nagy szükség a törvényhozásra, mondották, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között az erőviszonyok eltolódtak) a túlsúly a végrehajtó hatalomhoz került. Azt mondották, hogy így eredménye' sebb a kormányzás. Montesquieu elmélete az
