Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-15

773 Az crszággyiiés 15. illése 1947, Természetes az is, hog-y a kritika olykor jóindulatú, olykor rosszindulattá, olykor helyes, olykor helytelen, és éppen ezért gazdasági életünkkel kapcsolatban eleve le kell szegeznünk egy ténykérdést, ,azt, amely körül meglehetősen sok, nyilván nem mindig rosszindulatú, de nyilván masgyon sokszor ténylegesen rosszindulatú féreértés van, nevezetesein, egyre többen suttognak a drágu'ás kapcsán különböző pénzügyi jellenségekről. T. Országgyűlés, Szegezzük ie, infláció (nincsen, ennek semilyen pénzügyi •ismérve nem tapasztailhiató, drágulás azonban tagadhatatlanul visai, olyan drágulás, amely nem korlátozódik Magyarországra, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a drágulás világjelenség és szerencsére ma már Magyarország sokkal kevésbé vtatn elszigetelt helyzetben, sokkal inkább összefügg kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok révén is Európával és a nagyviilággiail, semhogy elzárkózhatnék, elszigetelt maradhatna a világjelenségektől. Magától értetődő az is, elsősorban a mi számunkra, szocialisták számára magától értetődő» — bármennyire helytelennek és igazságtalannak tartjuk is, de az egész társadalmi rendet helytelennek és igazságtalannak tartjuk, olyannak, amelyből rendszerint helytelen és igazságtalan következmények folynak — mondom, magától lértetődő számunkra az is, hogy ennek a drágulásnak a súlyát legeslegelsősorban- sőt majdnem azt lehet mondani, kizárólag a dolgozó rétegek viselik, dolgozókon " természetesen nem egyedül és kizárólag az ipari munkásságot értve, hanem értve mindazokat, akik munkaerejüket kénytelenek eladni, akik bérmunkát kénytelenek végezni. Ugyanakkor azonban tagadhatatlan jelenség, hogy akadnak rétegek számban meglehetősen szűk, de éppen a viszonyok folytán annál njagyobb feltűnést keltő rétegek, amelyeknek soha olyan jól nem ment, imint most. És ha tisztában vagyunk azzal, hogy gazdasági jelenségek ellen rendőri vonalon nem lehet eredményesen harcolni, ez azonban nem jelenti azt a véleményünket- hogy nem kell rendőri vonalon is harcolni, hiszen ha a büntetés nem is akadályozza meg a bűncselekményt- azonban a megtorlásra akkor is feltétlenül szükség van. Azonban én azt hiszem, hogy ezen a téren, éppen így a drágulás megakadályozása terén» vagy legalább a drágulás megtorlása terén, nem minden alkalommal a legszerencsésebb eljárás tapasztalható. Szerény véleményem szerint elsősorban nem az lenne a feladat, hogy a luxushelyeken tartsanak razziákat, hiszen azt még kibírjuk, és kibírja az ország» ha ember, aki száz forintot áldoznék egy vacsoráért» kénytelen százötvenet fizetni, mert visszaélnek vele, ebből különösebb katasztrófa nem lesz. Ha a luxushelyeken tartanak razziákat, akkor elsősorban a vendégeket razziázzák» ne pedig attól védjék meg, hogy esetleg kizsákmányolják őket. Amilyen könnyen elbírjuk azt, hogy 150 forintot fizet egy vacsoráért az, aki 100-at rászán, éppen olyan nehezen bírjuk el azt» hogy egy hatodrendű kifőzésben egy rossz főzelékért 3 forintot fizessen az, aki csak 2 forintot képes és akinek nem volna szabad többet fizetnie 2 forintnál. Az árellenőrzésnek elsősorban a legszegényebb rétegeket kell megvédenie. Ezek megvédésére kell törekednie. Amit nem bírunk el, az ebben az országban évi november hó 4-én, kedden. 774 elsősorban nem a szegénység, azt meg lehet magyarázni az embereknek» meg lehet magyarázni a széles tömegeknek, hogy egy olyan szörnyű pusztulás után- amelyen ez az ország keresztülment, kevés jószág maradt és mindenkinek kevesebb jut a javakból. Azt azonban nem lehet megmagyarázni a széles tömegeknek, hogy egyeseknek kevés jut a javakból» másoknak pedig összehasonlíthatatlanul több. A kormányprogramm nyilván és kétségtelenül ezen a térem akart bizonyos javulást hozni> ; mikor iw 3000 forintos havi jövedelem-maximum tervét felvetette. Ebben az irányban kétségtelenül csak helyeselhető ez a terv, de a végrehajtásnál vigyázni kell arra, hogy sor kerüljön azokra is, akik az úgynevezett szaharljövedelműek közé tartoznak, mert hiszen könnyen megfogható 3000 forinton felüli fix fizetése nagyon kevés embernek van ebben az országban és ezeknek egy jelentős része olyan speciális mérnök, tudós- és mit tudom még mi, akinél valami ezt mégis indokolja. A hihetetlenül nagy jövedelmek, a nem 3000 forintos. hanem a 10—15—20.000 forintos jövedelmek nem az ilyen könnyen megfogható' bevételek-" bői származnak. Meg kell tehát találni a módot arra, megkell keresni a módot arra, hogv ezeket a jövedelmeket is meg lehessen fogni, hogy ezek a jövedelmek se legyenek mentesek ugyanakkor, amikor az ország lakosságának túlnyomó többsége szükséget szenved. És szólni kell egy másik módszerről is

1amely alkalmas arra, hogy a javakban való nránytalanságo'* megszüntesse. Hia végignézünk Európán, akkor azt tapasztaljuk, hogy nálunk összehaisonlínátatlanul jobb helyzetben levő országokban sokkal kevesebb gazdasági szabadság van, mint minálunk. Szabadgazdálkodás, — mert. hiszen itt-ott van ugyan nálunk néhánv élelmicikkre jegyrendszer, de nagyon jól tudjuk, hogy gyakorlatilag ez nem sokat jelent, _ ilyen "természetű szabad gazdálkodás — majdnem kizárólag Magyarországon van; a győztes Angliában, a mindvégig nemleges Svájcban ennek nyoma sincs. T. Országgyűlés! Tervgazdálkodás és manch esterizmus«> államosítás és gazdasági liberalizmus kissé nehezen egyezítethefó össze, és elsősorban >az efeőrenrlű kozíszükségleti cikkek hiánya, arra kell hogy vezessen bennünket, hogy ezekben a közszükségleti cikkekben a legszigorúbb köpött gazdálkodásit vezesis»ük be. olyan kötött gazdálkodást!, amely »a. legszegényebb rétegek számára iis biztosítja ^a felétlenül szükséges közszük^Weti cikkeket és nem ad belőlük többet a tehetősebbek számára sem» mert teljesen lehetetlen fenn'arltlani olyan állanototi, hoP"

T akinek 15 forintja van, az tízszer annyi kenveret vásárolhasson, mint akinek erre csak 2 forintja van. T- Országgyűlés! A gazdasági életben kétségtelenül a mainál nagyobb tervszerűségre van szükség a külkereskedelemben is- Európában ma bizonyos szempontból kétféle termelés • folyik: közszükségleti cikkek és luxuscikkek termelése minden országban azzal a gondolattal, hogy a közszükségleti cikkeket majd elfogyasztjuk idehaza, a luxuscikkeket pedig exportáljuk. Természetesen ennek csak akkor van valami értelme, ha akad olyan ország, ahova exportálni lehet. Nem Henne túlságosául szerencsés, ha Magyarország lenne ezeknek az európai luxus 49*