Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-12

555 Az országm/nlés 12. ülés® 1947. évi október hó 28-án, kedden, 556 szórakozásból vannak kint!) Ezenfelül van a rendes fizetésük és ami még* külön is jár nekik. Helyeslem, hogy a kormány a külföldre gzökők vagyonát elkobozza és a hároméves terv népjóléti beruházásaira fordítja. Ezzel kapcsolatban azonban azt kell kérnem, hogy minden egyes elkobzási esetet lehetőles: hozzanak nyilvánosságra. (Közbeszólás a néppárton: Babanyecz!) Remélem, hogy a kormány, amikor szökevényekről beszól, nemcsak azokra gondol, akik politikai okokból távoztak az országból, hanem azokra is, akik azért szöknek ki az országból, hogy vagyonukat megmentsék. Az egyik konzulátuson az elmúlt napok egyikén 160-an kértek vizűmot. Egy nap alatt 160-an! Keletre egy sem, mind nyugatra! (Mozgás a néppárt soraiban.) Ez kétségtelen bizonyíték amellett, hogy nem • sporadikus jelenségről van szó, hanem ez már pszichózis, illetőleg betegség, bizonyos társadalmi vagy gazdasági rétegekben. (Köz: öeszólás a néppárton: Üldözési mánia!) Csak olyanok teszik ezt, akik ezt az országot telephelynek, meggazdagodási területnek és nem hazájuknak tekintik. Itt maradnak, amíg nyugodtan lehet vagyont gyűjteni, kíméletlenül, kegyetlenül és embertársaik iránt minden érzés nélkül, de mihelyt ez a lehetőség csökken, vagy éppen kockázattal jár, nyugodtabb éghajlat alá sietnek, ahol biztonságban folytathatják önző tevékenységüketHol vannak ezek a szökevények attól az ipari munkástól, aki az ostrom után éhezve, rongyosan odasietett a munkahelyére és maga hozta rendbe a gépeket és a gyárat, hogy mindennapi kenyerének megkeresesd lehetőségét újra megteremthesse, (Ugy van! Ugy van!) vagy attól a tisztviselőtől, kisiparostól, kiskereskedőtől, aki tudja, mit jelent számára ez a,z ország, amelyen kivül a nagyvilágon nincsen számára hely? (Ugy van! Ugy van! a magyar áemokratapárton.) De különösen hol vannak ezek a magyar paraszttól, (Ugy van! Ugy van! a, kisgazdapárton és az ellenzéken.) aki még akkor is, amikor nem a saját földjét művelte, úgy idegyökerezett ebbe a földbe, hogy a legnagyobb A^iharok is a tölgyet könnyebben tépték ki, mint a legEkisebbet. a leggyengébbet közülük. Mekkora tanulság volt számomra is látni mindazt, ami 1944. októberében történt: menekültek a katonák, a hatóságok, a gazdagok, a földbirtokosok is, de ottmaradt helyén a kisember, akivel szemben pedig sokszor oly mostoha, volt ez a haza, és ott maradt, mint bástya, a paraszt. (Ternay István (md): Fütyültek a golyók és szántott!) Hozzáteszem, ottmaradt lelkipásztorával, mert a pap ottmarad híveivel. (Egy hang a szociáldemokrata/párt, soraiban: Már ahol!) A parasztság lelke összenőtt

f a talajjal, •annak sajátosságaival, növény- és állatvilágával: a parasztság az a gyökérzet, amely mélyen belenyúl a földbe, gyökérzet, amely a talajt termőfölddé formálja. Ez a gyökérzet keményen, szenvedélyesen, makacsul belekapaszkodik ebbe a földbe, ezért a parasztságnak mindenki másnál sokkal erősebb érzése a szülőföld, a saját földjén megvetett otthon, a családhoz való ragaszkodás. S mert mindene a föld, minden más osztálynál erősebb, sóvárgóbb a ragaszkodása vagy a vágyakozása a saját tulajdonú föld után. Ez magyarázza meg a parasztság konzervatívabb hajlandóságát is. A paraszt inkább megőrzi népi hagyományait, ragaszkodóbb templomához, iskolájához s aki ahhoz nyúlni merészel, azt ..ellenségének érzi. , Mostoha volt a parasztság sorsa az évszázadok folyamán. Ezért műveltsége nehezen bontakozhatott ki- Emberi jogi és nemzeti jelentősége szerinti öntudata lassabban fejlődhetett. Felszabadulásának voltak stációi 1836-ban, 1848-ban, de a végleges jobbágyfelszabadulást számukra csak a demokrácia hozta meg 1945-ben, a mostani földreformmal. S most, amikor a svábok kitelepítése folyamatban van, nem hallgathatom el, hogy a régi, magyar jobbágyság, tehát a parasztság óriási többsége elnyomottabb volt az idegenfajú parasztság egy jó részénél is, így a letelepített svábok kedvezményekben részesültek, maguk választhatták ki a legjobb helyeket a folyók és nagyforgaímú utak mentén, városok közelében. Szorgalmuk és szerencséjük szerint művelhették és növelhették birtokukat, szabadon költözhettek oda, ahová akartak- Ugyanakkor a magyar jobbágyok uraik vagyontárgyai voltak, nekik dolgoztak, földet nem szerezhettek, _ uruk birtokának rögéhez voltak kötve. Amikor bekövetkezett az 1848-i nagy jobbágyfelszabadulás, a svábok a legjobb földeken már ^ elhelyezkedtek. Vagyonosak voltak, az önálló gazdálkodás tapasztalataival, gyakorlatával rendelkeztek, óriási előnyben voltak tehát a frissen felszabadult szegény, gyakorlatlan, eladdig jogtalan magyar jobbágysággal szemben. Ezt az óriási hátrányt száz esztendő alatt sem tudta behozni a jobbágyszármazásiú rnagvar paraszti tömeg. Ezért volt általában a különben szorgalmas svábság jobbmódú a magvarnál, holott a magyar paraszt értelmessége, szorgalma, sokoldalúsága és különösen igénytelensége a svábokkal szemben minden összehasonlítást, kibírt. A magyar birtokos parasztságban történelmi okok következményeként nem fejlődhetett ki osztályöntudat és az osztályharcra való hajlandóság. Az osztályharc érzése csupán a földtelen parasztságban vert gyökeret, amire elnyomottsága és sanyarú osztályhelyzete kényszerítette. Tapasztalati tény azonban, hogy ha ez a réteg saját tulajdonú földhöz jut, akkor ő maga- is konzervatív hajlandóságú lesz s ez az érzés, ez az ösztön, ez a "hajlandóság megvan az újgazdákban is és meg fog erősödni abban a pillanatban, amikor teljes mórtékben jogilag is. tényleg is tulajdonosai lesznek a nekik juttatott földnek. A kiegyezést követő évtizedekben a parasztság, . amely az 1848-as eszméknek a legrendíthetetlenebb híve volt, még akkor sem vette programmjába a saját osztályérdekeitEz a nép volt az igazi »populus Kossuthianus«, részben hálából, mert 1848-ban felszabadult, részben mert a nemzeti függetlenség vágya az akkor már három évszázados német elnyomatás miatt legmélyebben a parasztság lelkében vert gyökeret. (Parragi György (md): Ez igaz!) Csak a, múlt század vége felé törtek ki az elnyomott és borzalmas helyzetban lévő földtelen parasztok n agrárszocialis-' ta lázongásai, amiket a Mezőfiek, az Achimok és a Szántó-Kovácsok szerveztek meg. Ami azóta történt, az már beletorkollik a napi politikába. Az új parlamentben a .kommunistapárt