Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-12

Ö49 Ja országgyűlés 12. ülés& 1947. évi október hó 28-an>, kedden. 55Ô fer-párt javára. (Pfeiffer Zoltán (f): Ilyen sem fordult elő már hónapok óta!) Mégis, mi azt állítjuk, hogy ott tévedés történt vagy az összeadásnál vagy a szorzásnál vagy az osztásnál. (Rudas László (kp) : Talán a kivonásban 1) Ök ezt tagadják. Mit tehet egy alkotmányos érzületű párt? Odiavisz! a bíróság elé; ténykérdés, " tessék megállapítani, nekünk van-e igazunk, akik ezt mondjuk, vagy nekik-e akik amazt mondják? Erre azt mondja Vándor Ferenc képviselő úr, hogy a mi ellenzékiségünk abban nyilvánul meg> hogy mi mindjárt az első pillanatban egy másik ellenzéki pártbt — majdnem testvérpártot mondott — (Derültség a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) — hátbatámadunk. (Zaj a függetlenségi párton. — Az elnök csenget.) Miért támadtuk volna hátba? Mi m nyilvánosság előtt, (Zaj.) sőt a bírót-ág előtt akarjuk a magunk igazát .megvédeni. Hol van itt a hátbatámadás'? Hol van itt a politikum, amire szintén alkalmat keresett magának Vándor Ferenc képviselőtársam T És ha már ilyen izgatott Pfeiffer igen t. képviselő társam... (Pfeiffer Zoltán (f): Én olyan nyugodt vagyok! Annyira, megszoktam már ezt!) Nem látszik. (Derültség. — Pfeiffer Zoltán (f): Dehogy nem! Sőt még jókedvű is vagyok!) Az megint mást Az izgalom a/jókedvűséggel összefér. (Derültség. — Kováts László (dn): Szeressétek egymást!) Tehát, ha már így áll a dolog, akkor hadd mondjam el a következőt. Keni én mondóin — a kisgazdapártinak különösen módjában lesz ellenőrizni annak igazát, amit mondok, mert a szegedi főispán a kisgazdapárt tagja — őtőle származik az az információm, hogy a választások alatt nem a Pfeif fer-párt képviselőjelöltjei, — ezt nem mondom, mert ő seni mondta — hanem agitátorai' — ő is így mondta, — (Pfeiffer Zoltán (f): Olyan is volt?) olyan agitációval mentek ki a tanyavilágba... (Révai József (kp): Fasisztával! Nevezze ne-. vén a gyereket! — Pfeiffer Zoltán (f): Adja át Révainak a Sizót, ő ezt jobban tudja előadni! — Derültség-) En a magam igazát, annak védelmét senkire sem bízom, én azt magam vállalom. Nekem nem ikellenek segédcsapatok. (Pfeiffer Zoltán (f): Dehogy nem!)-Tehát azt mondja a szegedi főispán, hogy, ott az agitátorok -— hangsúlyozom nem a képviselőjelöltek (Vásáry József (f): Szép elismerés!) — olyan agitációt fejtettek ki, hogy ha ők bekerülnek, akkor itt 24 órán belül egy távollévő nagyhatalom katonasága fogja megszállni az országot. (Pfeiffer Zoltán (f): Miért nem tette meg a büntető feljelentést? Én ha tudtam volna, a büntető feljelentést mlegtettem volna! — Zaj. — Az elnök csenget. • — Farkas Mihály (kp) : A központjukban adtaik ki ezt az utasítást, ügyvéd úr! —- Pfeiffer Zoltán (f): Ugyan kérem! Hogy lehet ilyet mondani! -*- Farkas Mihály (kp): Most is ebbón a szellemben dolgoznak! — Pfeiffer Zoltán (f): A szerencsi prédikátor megszólalt! — Derültség az ellenzéken.) Elnök: Pfeiffer képviselő urat rendreutasítom! Kérem tartózkodjék a provokáló közbeszólásoktól! (Farkas Mihály (kp): Fasiszta propagandát csinálnak! Amerikai fegyverekkel akarják megváltoztatni Magyarország belpolitikai helyzetét! Hazaárulóik! — Nagy zaj és ellentmondások a függetlenségi párton. — Az elnök csenget. — Pfeiffer Zoltán (f): Ne beszéljen ilyen bolondságot! —- Zaj a kommunistapárton- — Farkas Mihály (kp): Hazaáruló! — Pfeiffer Zoltán (f) helyéről felugorva: a padot verve kiáltja: Rendreutasítani! —Az elnök csenget. — Nagy zaj és felkiáltások a függetlenségi párton: Rendre! Rendreutasítani! — Közbeszólás ugyanonnan: Hogy lehet ilyent modanil! — Egy hang a kommvunisfapártról: így igaz ! — Pfeiffer Zoltán (f ) : Elnök úr, tessék rendreutasítani, ha azt állította, hogy hazaáruló! — Farkas Mihály (kp): Hazaáruló! Mégegyszer! — Pfeiffer Zoltán (f): Szemtelen, csirkefogó, pimasz! — Folytonos nagy zaj. — Szőnyi Tibor (kp) a függetlenségi párt 'felé: Menjenek ki a parlamentből! — Pfeiffer Zoltán (f): Nem maguk küldtek be! A magyar nép küldött be,bennünket és nem önök! — Az elnök többször csenget. — Révai József (kp): Szálasit is megválasztották annak idején! — Pfeiffer Zoltán (f): De kicsoda? — Felkiáltások a kommunistapárton: A fasiszták! Ugyanazok! — Pfeiffer Zoltán (f): Nézzék meg, hogy hol vannak, a fasiszta ajánlók! — Az elnök csenget.) Csendet kérek! (Szőnyi Tibor (kp): Aki külföldi utasításra politizál, . az igenis hazaáruló! — Zaj a függetlenségi párton. — — Vásáry József (f): Szerencsétlen, kinek van köze a külföldhöz? — Szőnyi Tibor (kp): Maguknak!) Csendet kérek! A szó Balogh István képviselő urat illeti! Balogh István (md): Arról van szó tehát, hogy amikor ilyen agitációt fejtenek ki az ő agitátoraik, ugyanakkor a parlament minden pártja -— úgy hiszem — ennek az országnak a szabadságáért és függetlenségéért küzd. Nem tudom tehát megérteni, miért kellett tegnap Vándor Ferenc képviselőtársamnak ilyen támadást intéznie egy tárgyilagos bírói testület előtt ez ellen a párt ellen, amikor politikumról ott ezó sem volt- Azt hiszem, ők is ilyen szempontból akarják magukat distaneiázni. r T. Országgyűlés! A ratifikálás ismételten szóba került a vita folyamán, majdnem minden szónok talált szavakat erről az egész nemzet életére szinte sorsdöntő tényről való megemlékezésre. Én sem tudok ellenállni annak, — éppúgy, mint Erdei Ferenc képviselőtársam sem tudott ellenállni, — hogy vissza ne emlékezzem demokratikus újjáéledésünk kezdetére, az 1944. év végére és 1945. elejére, a debreceni napokra- Visszaemlékszem arra, hogyan alakult meg az ideiglenes nemzeti kormány, hogyan léptek hivatalba a miniszterek éis az államtitkárok, az utóbbiak nem negyvenen és ötvenen, hanem csak tízen: visszaemlékszem arra, hogyan indultunk el hárman Moszkvába a fegyverszüneti egyezmény aláírására, amikor olyan szegények voltunk, hogy a kormány pecsétjét is Moszkvában kellett megcsináltatni. Ha eszembe jut, hogy mit éreztünk, amikor a nagyhatalmak képviselőinek aláírásával újra visszanyertük nemzeti létünk első feltételeit, és ha meggondoljuk, hogy azóta eljutottunk odáig, hogy a fegyverszüneti egyezményből békeszerződés lett, sőt már odáig is, hogy ezt a szerződést a nagyhatalmak ratifikálták, akkor meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt nem egészen három év alatt a nemzet a demokratikus fejlődés útján olyan előrehaladást tett, amely nemcsak minden várakozást, hanem minden képzeletet is felülmúlt. 35* .