Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-11
531 Az országgyűlés 11. ülése 1947. pókban hangzott el éppen arról az osdalról, ahonnan a legfcevésbbé vártuk volna.és aamely oildial tüntetően hangoztaitta azt a sok .segítséget!, amelyet kétségtelenül nyujlttott a magyar parasztságnak^ 75 éves múltja alatt, egypár olyan kijelentés, amely félreértésre ad okot és amely a. magyar parasztságot éppen, ezért mélyem (séirtti, > A magyar parasztság, amely anyagilag és emberileg ia legtöbbet veszített az elmúlt viüágégésben és amely a mi törtáaelmünlknak tanúsága szerint egy fél évszázadon keresztül a szabadságharcok sorozatát vívta szakadatlanul, kizárólag egyedül vívta > — .a zágrábi püspökség parasztjainaik felíkelésétőll Budai Nagy Antalon és Dózisa Györgyöm keresztül egészen Es»e ; Tamás mezítlábasadig —'- mondom, ez ;a magyar parasztság azért vívta a szakadatlan, szabadságharcait, hogy ezen a földön mi, a késiő utódok megérthessük .az egyenlőségiet, a szabadságot, a függetlenséget. Ez, a magyar parasztság a feöszaibadulás utáni rettenetes nehéz helyzetében minden propaganda nélkül fogott neki nemzetmentő munkájának. Nem hirdetett kenyércsatát, nem indult rohammunkára ia búzamezőkre, hanem minden propaganda,, igásállat, vetőmag, szerszám és egyéb lehetőségek nélkül eíiőteremtettle abból az agyongyötört magyar földből azt a mindennapi kenyeret, amely minden magyar ember asztalán az ő jóvoltából ott volt és ott van mai miapig is, akánmillyen szűkösen is. (Ugy van! — Taps a kisgazdapárton és -az ellenzéken.) T. Országgyűlés! Mondom, nem akarok propagandabeszédet tartani, de meg kell értenie mindenkinek, hogy ennek a, sokat szemvedeitít és mindem nehéz idők legsúlyosabb áldozatait vállaló rétegnek érthetően fájnak azok a tervbevett intézkedések, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy azt a látszatot keltsék, biqgy a magyar paraszlteágot talán mostoha gyermekként kezelték. Teljes mértékben átérteni és átérzem azokat a nehézségeket, amelyekkel például közellátásügyi kormányzatuiník küzd. Megérteni azt, hogy rajtunik ikivül álló okok is — amilyenek a jégverés, az aszály és meg kell mondanom! azt is, hogy nem utolsó sorban a mezőgazdaságnak m ostobáin való'kezelése, azután a javító anyagok hiánya, a művelés hiányában, elsorvadt, kiuzsojlázott és, kisoványodott földeik gyengébb termőereje — mind hozzájárultak a termés szűkös voltához. Meg* kell azonban azt is mondanom, hogy amikor azt látjuk, hogy a munkáspártok hivatalos tényezői és lapjai maguk is elismerik az ipari termelés vonalán mutatkozó deficiteket, és az államháztartás — nagyon helyesen — vállalja ezeket a deficiteket, hogy a magyar ipart átsegítse a nehézség-ekem akkor elkerülhetetlenül szükségesnek látom, hogy a pártok vezetői, a felelős politikusok és szakemberek leüljenek és megkeressék a bajoknak, a hibáknak az eredendő okait és igyekezzenek egészségesebben, egyenletesebben megosztani a terheket, és igyekezzenek olyan gazdaságpolitikát teremteni, amely a terhek egyenlő elosztását lehetővé tesziLehetetlen és tarthatatlan az az állapot' hogy amikor az ipari termelés vonalán jelentkező deficitet teljes egészében vállalja az államháztartás és rajta, keresztül mi dolgozó parasztok és polgárok is, ugyanakkor^a természeti é# egyéb okokból előálló mezőgazdáéi október hó 24-én, pénteken. 532 sági deficit teljes egészében a magyar parasztság vállait terhelje, annak a magyar parasztságnak a vállait, amely amúgy is igen nehéz és súlyos körülmények között él. Ezért kívánta pártunk, hogy a kormányprogramba felvétessenek a mezőgazdasági termelés fokozását és támogatását közvetlenül célzó hitelek és egyéb beruházási műveletek is. Meg kell mondanom azt is. hogy igen sokszor nemcsak a hiányok, hanem az érthetetlen^ módon jelentkező árdifferenciák is nehezítik • a termelő és ugyanakkor a fogyasztó helyzetét is- Érthetetlen előttem például az, hogy amikor a szabolcsi és szatmári termelőtől 45 fillérért, és csak pár hét óta 61 fillérért vásárolták meg a burgonyát, akkor ugyanez a burgonya a budapesti ^piacon 2.40-es^ és 3 forintos áron kerül eladásra, sőt a hatóság által kiadott burgonya is 1.60 forintos áron kerül piacra. Lehetetlen, hogy az adminisztráció, a rezsi és egyebek majdnem a kétszeresét tegyék ki a termelői árnak. Lehetetlen az, hogy aki kora tavasztól késő őszig csaladjával, jószágjával, szerszámjával és mindenével^ reggeltől késő estig dolgozott, az az értékesítési árnak csupán egyharmadát kapja meg. Meg kell itt említenem azt is, hogy a szabolcsi és szatmári vasúti állomásokon vagonszámra egybehányva áll a # burgonya, (Szabó Árpád földművelésügyi miniszter: Nem tudod, hogy miért?) — de igen, megmondom azt is — kitéve annak a veszélynek, amely október végén igen könnyen bekövetkezhet, hogy egy hirtelen jövő fagy részben vagy teljesen tönkreteszi ezt a burgonyamennyiséget. A miniszter úr azt kérdezte, nem tudom-e* hogy miért. Nem tudom elfogadni az államvasutak vezetőinek azt a védekezését, hogy olyan katasztrofális vízhiány van. amire példa még nem volt, hogy a vasúti mozdonyok a közbeeső állomásokon nem tudják felvenni a vizet. Szerintem az élelmezési probléma annyira fontos, hogy ha másképpen nem lehet, akkor minden egyes vonathoz három, négy vagy öt tartálykocsit kell hozzácsatolni, de gondoskodni kell arról, hogy ez a szállítás folyamatosan folyjék és kár bennünket ne érjen. (Helyeslés a kisgazdavárton és az ellenzék soraiban-) Ugyanitt kell rámutatnom arra is, hogy i éppen a burgonyafronton igen súlyos sérelem érte a magyar mezőgazdákat- Az történt ugyanis, hogy azok a gazdák, akik olyan vidéken laknak, amelynek talaja* burgonyatermelésre alkalmatlan, vagy akik olyan szereir t esetlenül jártak, hogy burgonyájuk az időjárás és egyéb károk következtében elpusztult, nincs rá ©set, hogy burgonyát tudjanak más vidéken vásárolni. Szállítási igazolványt nem kaphatnak, a MOSzK által felvásárolt burgo-. nyából nem részesülhetnek és így előáll az a furcsa helyzet, hogy a termelő vetőburgonyához sem tüd jutni az esetben, ha sajátmiagának nem termett vagy azon a vidéken nem termett burgonya. Remélem és hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megfelelő magoldást fog keresni arra, (Szabó Árpád földmívelésügyi miniszter: Es meg is fogom találni!) '— köszönettel vesszük, — hogy ezek az anomáliák megszűnjenek. Nem kívánunk t. Országgyűlés, kiváltságot és nem kívánunk kiváltágos elbánást, csupán azt kívánjuk, hogy mint .egyenjogú állampolgárok egyenlő elbánásban részesül"
