Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

437 Az országgyűlés 10. ülése 1917. tehát a niunkásbíráinkban meglévő ösztön — lehet igazságos akarat és ösztön, meggyőző dés, r belső érzelem — ez az ítélkezésnél elhomályosítja az értelmet. (Rudas László (kp) : De a parlamenti beszédeknél is. — Egy hang az ellenzéken : Már ahol van értelem! — A szónok Rudas László felé fordul:) Önnek, aki szellemi vezére a kommunistapártnak, tudnia kell, hogy amiket én itt most mondok ... (Rudas László (kp) : Ez az ön belső meggyőződése...) Nem, ez az értelem! Ez az igazságnak a hangja, mert akkor, amikor az uzsorabíróságok ítélkezni fognak, emberi sorsokat döntenek el. (Zajos felkiáltások a kommw nistiapárti soraiból: Ne feketézzenek! — Egy hang a komnumistapárton: Bocsánatot kérek, nem emberi sorsról van szó, feketézőkről van szó!) Képviselő úr, a rablógyilkos is ember, a feketéző is ember- (FelkiálMisok a kommunista pártról: De gazember! Utolsó giazembeirek! — Kováts László (dn) a kommunistapárt felé: És ha a pártiban van benn, akkor mi lesz vele!) Ha pedig az önök által támasztott helyzetben azt látom, hogy a feketéző nem ember, akkor ezt a javaslatot vonjuk vissza* állítsuk fel az akasztófákat és statáriáüsan akasszuk fel őket mind! Vagy ember, vagy nem ember! (Zaj a kommmmstupápbon. — Kováts László (dn): Ne fenyegetődzeneik! Elég volt már az ökölből, nem félünk mi attól! — Egy hang akonímkinistapárton: Szaván fo! gom fogni, képviselő úr!j Meggyőződésem, hogy minden egye« munkásbíró, aki bekerül az uzsorabíróságokba bíróként, el van telve attól az erős akarattól» hogy igazságos ítéletet hozzon. (Zaj-) De kérdem, ki védi meg a vádlottakat az érzelmek által, az ösztönök által és pártszempontok által előidézett öntudatlan! igazságtalanság ellen? (Nagy Károly (kp): Öntudatlan!1)_Nem elég tehát a laikus bíró jószándéka, jóakarata, hogy Ő igazságos ítéletet hozzon, ha eh homályosítja az észt, az értelmet,, a logikát — amely kell az. ítélethozatalhoz — az érze' lem, az ösztön és a pártpolitika. Akkor felakasztják, vagy tíz-húszévet kap az illető és fellebbezni nem lehet. Kérdem t. Ország gyűlés, ki teszi ezt jóvá? (Zajos felkiáltások a kommuniMapárton: Ne feketézzenek! — Folytonos zaj. — Döbrentei Károlyné (kp): Maga még biztosan nem volt éhes. képviselő ur

! — Egy hang az ellenzékről: Szegény, le van fogyva! — Derültség,) , Ha ez a törvényjavaslat — tegyük fel — tudna a magyar munkásságnak rögtön krumplit, lisztet, fát, zsírt adni, rögtön megszavaznánk valamennyien egytől-egyig, ebben egyek vagyunk. (Zaj a kommunisfgpáfíton. — Egy hang a kommunistapártról: Ha az ügyvédek súlyos ezreseket kereshetnének ilyen tárgyaláson!) Akkor miért csinálnak ilyen törvényjavaslatokat, hogy az ügyvédek kereshessenek? (Zaj \a\ kommunisMpáritonú) ''Csupa ellentmondás, amit Önök mondanak. (Zaj a kommunistawárton- — Parragi György ímd): Justizmordok lesznek! — Lévay .Zoltán (nid): Az ügyvédnek könnyebb dolga van a laikus bírósággal, megnyugtatom önöket. Szakbírákat nehezebb meggyőzni!) A bírói függetlenségről is kell a törvényjavaslattal kapcsolatban pár szót mondanom. Meggyőződésem a kifejtettek alapján, hogy ez a javaslat a bírói belső és külső függetlenséget egyaránt veszélyezteti, ami a magyar demokráciának igazságszolgáltatását hivatott alapjaiban megrendíteni és a bizalmat iránta évi október hó 23-án, csütörtökön. 438 megszüntetni. (Egy hang a kisgazdapárton: Ezt akarják? — Lévay Zoltán (md): Ha már felakasztottak valakit, utólag majd jóváteszik! — Nagy Károly (kp): Hej, de sokat felakasztattak a Horthy-rendszer alatt! — Apró Antal (kp): Egy szóra sem nyitotta meg a száját a Horthy-rendszer alatt, lapult egész végig!) Ugy tatom, képviselőtársam az elmúlt harminc esztendő alatt aludt. (Dékány András (kp): Hányadik párthoz tartozik? Arról beszéljen!) Nem az a kérdés, hanem, hogy mit cselekedtem. (Zaj.) Ajánlom a képviselő úrnak, hogy menjen be a parlament könyvtárába és vegye elő a munkáimat. Olvassa át azokat és akkor a képviselő úr nem tesz ilyen megjegyzéseket. (Apró Antal (kp): A parasztokat hányszor adta el a kormánynak?) Egyszer sem. Kedves Apró képviselő úr, engedjen meg, apró szavait nem értettem jól. (Derültség az ellenzékről. — Apró Antal (kp): Nagyon helyes! De ismerem én az ön múltját a megyéből!) Ha ön eladásról beszél, akkor egyebütt keresse, hogy kik adták el a parasztokat. Másutt keresse. (Apró Antal (kp): Jó helyre mondtam, maga találva érzi magát! Jöjjön velem Csanádba, majd beszélgetünk!) Képviselő úr, ön tudatlanságból mondja ezt. (Nagy Károly (kp): Békésmegyében is ismerjük! — Eay hang - kommunista párt oldaláról: Ismerjük Csanádból! Ö beszél a parasztok nevében! — Apró Antal (kp): Jöjjön oda, mondja ott!) T. Országgyűlés! A bírói függetlenség kérdésében a kormánynak érdekes álláspontja van. Azt mondja, hogy a bírónak a jogrendet, jogrendszerünket kell védenie, még" pedig a demokratikus jogrendet a demokratikus jogrendszert kell védenie. Emlékeztetem a régebbi képviselő urakat arra, hogy gróf Bethlen István ugyanezt mondotta a feudális jogrendszer védelmével kapcsolatban a magyar bíráknak, hogy ti Törekyek a feudális jogrendet vagytok hivatottak képviselni. (Rudas László (kp): Persze, azok még itt vannak és még mindig azt védik!) De például Ries miniszter úr szerint is a múlt rezsimben mintegy ötven bíró lehetett Törekyvel együtt, aki a feudális jogrendet védte. (Zaj.) Mondjuk volt hatvan darab. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Na. n,a\) A számok mm fontosak, azonban most mi a demokráciában ugyanazt a hibát akarjuk elkövetni, mint a reakció, (Egy hang a kommunistapárt soraiból: Vagyis védeni a demokráciát!) vagyis, hogy a bíró a jogrendet védje ós ne az igazságot? (Rudas László (kp): Mi az igazság? — Egy hang a néppárt oldaláról: Pilátus iis ezt kérdezte!). A bíró — isimételten le kívánom szögezni — nem a jogrendnek, tehát nem a demokratikus, vagy reakciós jogrendnek a szolgája, nem a jogrend képviselője, nem a jogrend védője, hanem a bíró a közösség és az egyén között állva, egyedül az emberiesség, a méltányosság, az igazság szolgája. (Nagy Károly (kp): Ezt meni is vitatja senki! — Rudas László (kp): De vitatja! Nem igaz! Nem igaz! A bíró a jogrendet védi! Az nem filozófus, aki az igazságon töri ^ a fejét!) A bíró a törvények képviselője és védője, a lehetőség legszélesebb határáig. Az ügyész a jogrend képviselője, az ügyész a jogrend szolgája. Annak parancsolhat az igazságügyminiszter úr, a fölött rendelkeízhetik, die a, bíró föliötit sohasem. Ezért szeretném, ha most, amikor demo-