Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

429 As, országgyűlés 10. ülése 1U7. évi október hó 23'án, csütörtökön. 430 sák velük a javaslatot, hogy az keresztül- I mehessen. (Marosán György (szd): Az ilyen demagógiából lett a fasizmus! Hitler is ilyen demagógiával jutott uralomra! — Zaj- —- Az elnök csenget. — Justus Pál (szd) : Ezt így hívják a szótárban is!) Én végre is megértem azt, hogy eddig a grófok, a bárók, a hereegek, a feudálisok mondták, hogy demagógia volt, amikor a földmunkásság érdekében harcoltam. Most önök a velem együtt született demagógok mondják velem szemben, hogy. ez demagógia! Abszurdum! (Marosán György (szd): Egy szerencsénk van, hogy magában sem egy osztály, sem egy nép nem nyilatkozik meg! .— Zaj.) T. Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat — amint hallottuk is és láttuk a felhördülést különböző körökbein — akarva* nem akarva úgy tünteti fel a munkásságot, mintha azok most már beállváii munkásbíráknak, emberevők lennének- Mint valami mumust akarják beállítani a munkásságot» de ebben bűnös a kormánynak ez a javaslata is. A magyar munkástól és a magyar munkásságtól nincs mit félnie a nemzetnek. (Köböl József (kp): Csak a feketézőknek, de azoknak van!) Képviselőtársam, most csak annyit mondok ön. nek> az vessen követ a feketézőkre, aki maga vagy hozzátartozója, akár vétel útján, akár más módon kényszerhelyzetben nem feketézett. (Ügy van! Úgy van! — Taps as ellenzéken. — Zaj. — Marosán György (szd): Ez azt jelentihogy a parlamentben mindenki feketézett?) Én ezt nem mondtam, t. képviselőtársaim. (Marosán György (szd): De ez, amit maga mond) ezt célozza! Tessék egy kicsit disztingválni, inert lehet, hogy vannak itt feketézők a parlamentben! de tessék megmondani, hogy kicsoda. — Köböl József (ikp): Egy kicsit mutasson hátra!) Akinek nem inge, ne vegye magára. (Marosán György (szd) : Nem veszem magamra, hanem a módjára célozok' ahogy ezt mondta, — Döbrentei Károlyné (kp): Védi a feketézőket, ez itt a lényeg!) A munkás maga éppen olyan ember- mint a másíoglalkozásúak. .(Marosán György (szd): Legalábl a munkásokról beszéljen tisztességesen! — Zaj. — Az elnök csenget.) Kár volt ebben a törvényjavaslatban olyan élesen szembeállítani az ipari munkásságot a többi rétegekkel- (Justus Pál (szd): Mi köze van ehhez? — Döbrentei Kárólyné (kp): Kinek a nevében beszél? — Zaj. — Az elnök csenget. — Földes Mihály (kp): Ne itt védje a feketézőkeit, hanem a bíróság előtt! — Zaj. — Az- elnök csenget.) En itt a munkásokat védem annak a látszatnak: támasztásával szemben, hogy a munkásság a többi társadalmi osztályokkal szemben felhasználható Damokles-kardként, vagy mumusként. Önöknek ezt meg kellene köszönniök nekem, nem pedig kiabálniok velem szemben, mert önök nem védték meg a munkásságot a saját javaslatukkal szemben; tehát nekem kell itt, megvédenem. (Ratkó Anna (kp): Maga védi?—Döbrentei Károlyné (kp) : Magára bízzuk a munkásság védelmét? — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Kecs" kére a káposztát!) El akarom v-eamn ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban az élét a dolgoknak, hogy senki ne féljen azért, mert a 'munkásokból lesznek a bírák. (Köböl József (kp): De igenis féljen'!) Szóval képviselőtár sara.' ön a nrunkásbíráskndást mumusnak akarja beállítani? (Ratkó Anna (kv)} Nem! Igazságos bíráskodást akarunk! — Zaj. — Az elnök csenget.) Akkor tessék megmondani itt mindiárt a miniszterének, vegye ki az indokolásból azt, hogy a munkás-bírák a büntetőtörvények alapján az anyagi igazság és_ a méltányosság legmesszebbmenő szempontjai alapján fognak dönteni- (Zaj. — Marosán György közbeszál.) Ön, képviselő úr, nem monopol isla, hogy kisajátítsa magárnak a main. kásságot. Tanulja, meg. (Nagy László (md): Horthy csendőrei is üldözték! — Orbán László (kp): Ezt maguk már eleget kiabálták a Horthy-időkben! — Marosán György (szd) gúnyosan: Meglátszik a maga arcán, hogy magát Horthy hogyan üldözte. Ne prédikáljanak a munkások nevében. — Nagy László (ind): Mi tette szükségessé ezíb ia tÖrvényjaívas-, latot? Megmond ja az indokolás: »Kötelességünk a büntetőjogi megtorlás hatásosságának fokozását - keresztülvinni.« Ez az első indok. A másiodik az, hogy a büntetési tételeik a bünr rteiőjoigi

v védelem túlfeszítése nélkül már nem súlyosbíthatok. Harmadsorban az eddigi uzsorabírósági ítéleteket a táblához meg lehetett fellebbezni, ott pedig i szakbírák döntöttek, a laikus ülnököknek szavuk nem igen volt és ez ntm volt így megfelelő. (Ries István igazságügy miniszter: Ha gróf volt a vádlott, akkor '15 évről 6 hónapra szállították le a büntetését. Ez történt!) Miniszter úr, én nem kifogásolom i a hatásosság' fokozását, én nem vagyok ellene a szigorításnak. Majd rátérek erre a kérdésre is. Vizsgáljuk meg azonban értelmes emberekhez illően ezt az egész kérdést, vájjon hogyan áll? A javaslat lényege tehát az, hogy az uzsoratörvéiiyek büntetési téttelei megmaradnak, de ta bírák szlemélyében és foglalkozási minőségében történik változás, amennyiben most már a régi három laikus ülnök és két szakbíró helyett négy testimunfcás bíró lesz és egy szakbíró. A lényeges változás, melyre látom, hogy _ a törvényjavaslat a legnagyobb súlyt helyezi, az, hogy fellebbezésnek a munr kásbíróság uzsoratanácsának ítélete ellen helye nem lesz. hanem hallatós ítélet esetében statátriális bírósággá alakul át, skegyelmi tanáccsá alakulván át, felterjeszti az iratokat a miniszter úrhoz:, i Ez a lényege ennek az egész törvényjavaslatnak. (Földes Mihály (kp): Nem! Ennek az a lényege, hogy a feketézőket ki 'akarjuk irtani ! (Értelmes embereik módjára beszél jüntk!) Képviselőtársaim, én nem tudom, hogy ön mennyire ismerős ezekben a kérdésekben. (Földes Mihály (kp): Nem fontos! Nyugodjon meg!) Azért, mondom, hogy nem tudom. Ön jobban tudja, hogy ön mit (tud, mint éim. Én csak azt tudom mondani önnek, hogy tha végigvizsgálja az egész kriminológiát viissz'aimeimőleg 60—100 esztendőre, akkor meg1 találja azt, hogy & megtorlások-, a bűncselekmények okait nem szüntetik meg. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Kenyér kell! Zsír kell! A feketézőiknek halálbüntetés kell! — Zaj.) Nem a demokráciák specialitása a halálbüntetés, alkalmazták azt már a múltban is. Mégis elkövettek olyan bűncselekményeket, ameilyekért halálbüntetés jár. Ne okoskodjunk, ne akarjuk ráfogni erre a, szegény kis törvényjavaslatra, hogy az most megszüntetli az árdrágítást és a feketézést. (Nagy László Kmd): Igaza van! Ez a lényeg!) Sőt, képviselő úr, többet mondok önnek. (Földes Mihály (kp) : Nézfete, beszéljünk őszintén. Maga egyedül áll tíz millióval szemben! — Nagy László (md): Majd ő beszéljen Őszintén!)