Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-9
• 365 Az országgyűlés 9. ülése 1947. én mást értek, mwnlt önöík> (Kemény Györgyné (kp): Pedig ön tud latinul!) márpedig a legtöbbet vitatott fogalmak éppeln latin, sőt görög fogalmak és szavak, úgyhogy neim árt az eszmék és fogalmak tisztázása szempontjából, ha ezeknek a szavaknak alapjelentésére visszamegyünk. Legyen szabad nekem csak egy-két mondatot felolvasnom és tapasztalni fogják, hogy minden érőszakoltság nélküli, úgyszólván minden második szavam kénytelen-kelletlen latin vagy görög eredetű, mert hiszen ezek iá szavak, ezek a fogalmak röpködnek ma íáf leve" gőben (olvassa): »Demokráciánk rövid fejlődésére hadd mutassak rá. (Zaj a kommunista-párt oldalán.) A totális háború befejeztével a pacifikált viszonyok között demokráciánk radikális szociális reformok megvalósít törekszik. A földreformmal ugyan már felszámoltuk a feudalizmust, az arisztokrácia és a feudális klérus háttérbe szorult és a plutokrácia még ma is virágzik. (Derültség.) Márpedig például ha kommunistáink többé-kevésbbé nacionalista alapra helyezkedtek is. a marxi theoria alapján ellenzői maradtak a liberális k*apr iliajlizmusnak. Később azonban meg 'kellett küzdenünk az inflációval, és ezzel nincs min" den elintézve, mert még mindig hátra marad a küzdelem a korrupció, a nepotizmus és a protekcionizmus ellen.« (Derültség és taps az ellenzéken.) Ugyebár, nem árt tisztázni ezeket a fogalmiakat! (Felkiáltások a ko mmimüsta párton: Bizony! Bizony! — Dögei Imre (kp): Hóman tanítványa! — Zaj a kommunistapárton. —- Halljuk! Halljuk! a népvárt soraiban.) A demokráciában tapasztalható eszmei és fogalmi zűrzavarok tiszitázástai melllett (Dög<ű Imre (kp) — az* ellenzékre mutatva: De csuk azon az oldalon!) ícgyen szabad rámutatnom még egy másik szempontra is. (Nagy Károly (kp): Ott. azon az chlalon vannak a zavarok s. demokrácia körül!) Amiit mondtam, t. képviselőtársam, az mindenkinek szól, mert taiz egész Háznak beszélek. Legyen szabad tehát egy másik szem" pontra is' felhívnom a figyelmet, és ez a sajátos magyar műveltség szempontja. (Prieszol József (kp): Hát azt az előbb gyönyörűen mutatta be!) Ebben a sajátos magyar műveltségben sohasem nélkülözhetjük a latin elemeket, mert ea a sajátos magyar kultúra immár 900 év óta, amióta beléptünk az európai népek közösségébe, át meg át van itatva a la tinitáss al. Szent István, amikor választania kellett, a latin kereszténységet választotta, pedig akkor már kialakulóban volt egy speciális görög kereszténység is. (Dögei Imre (kp) : A végén nem is leszünk magyarok!) A latinitás renaissance-ának a hullámai locsolták a mar gyár kultúrát Mátyás király idejében. (Nagy Károly (kp): Nem is tudunk magyarul beszélni! — Egy hang a névpárton: Arról nem tehet az ellenzék, ha nem tudunk magyarul!) A reformációban nálunk a latin formák érvényesültek a leghathatósabban: az olasz eredetű unitariann« és a francia eredetű kálvinizmus. A XVIII. századvégi irodalmi fellendülésünk a francia felvilágosodásból táplálkozott. De legeslegújabb irodalmi f ellen düléí-ünk vezérei is kik voltak? A Parist járó Ady Endre és a neoklasszikus, a latin-görögös műveltségű Babits Mihály. (Zaj a kommunistapárton: — Eg)/ hang a néppárt olda.. Ián: Adyt is támadják! Babits is rossz, Ady évi ok óber hó 22-én, szerdán. 366 is rossz!) Ha a sajátos magyar műveltség szempontjai az önök számára nem elég meggyőzőek, külföldi példára is hivatkozhatom. (Egy hang a kommunistapárton: Tanítsa meg azt az oldalt! — Felkiáltás a néppárt oldalán: Ezek már tudják!) Ha a kultuszminiszter úr nemcsak kéjutazésra. hanem tanulmányútra ment el például Moszkvába, akkor ott módjában lesz tapasztalni, hosy újabban a Szovjetunióban is egy nagyon erős latinmelletti klasszikus hajlandóságú irányzat kerekedett felül. Engem azonban ea csak mellékesen érdekel. Nekem a fontos az. hogy a sajátos*, speciális magyar műveltség nem nélkülözheti a latin elemeket és a latin szellemet. Éppen ezért az, aki bármilyen rendelkezéssel csorbítja a latin tanítást — (Kigyullad, a klotiirlámpa.) pár mondattal befejezem — nemcsak a nyugati műveltség kapcsoló. szálait szakítja el, hanem a sajátos műveltség gyökérszálait is tépdesi, tehát kultúraellenes és nemzetellenes. (Zöld Sándor (kp): Többit a Pódiumkabaréban! — Felkiáltások a függetlenségi párton Zöld Sándor (kp) felé: Turulvezér! — Az elnök csenget.) Ezzel a váddal én nem akarom illetni a kultuszminiszter urat és feltételezem, hogy kényszerítő körülmények hatására, talán a tanerő hiánya vagy bármi egyéb ok miatt adta ki ezt a rendelkezést. Beszédidőm lejárt, ezért röviden csak arra kérem, igyekezzék ez«ekne\ a kénvszerítő körülmény éknek elim' ,r ía iájára, nehogv azután egy esetleg elkövetkező felszólalásomat azzal legyek kénytelen befejezni, amivel Cicero kezdte öatilina elleni beszédét: Quo usque tandem abutere patienta nostra«: meddig élsz még vissza türelmünkkel? (Élénk derültség és nagy taps az ellenzéken.) Elnök: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák. Következik Pothornik József kénviselő úr interpellációja az összkormányhoz a nagyvagyonoknak az országból való kicsempészé" sének megakadályozása tárgyában. Kérem jegyző képviselőtársnőnket, szívesveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hajdú Ernőné jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy amíg a 'munkásság hatalmas erőfeszítéseket tesz a hároméves terv megvalósítása érdekében, addig egyesek nagy vagyonokat csempésznek ki külföldre. Mit kivan tenni a kormány a nagyvagyonok kicsempészésének megakadályozása érdekében!« Elnök: Pothorniík" József képviselő urat illeti a szó: Pothornik József (kp): T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Míg Magyarország felszabadulása óta a munkásság az első perctől a mai napig a legnehezebb munkát végezte; míg a munkásság megteszitett erővel, sokszor nélkülözve_ végzi ezt a termékeny és építő munkát, addig azok, akiknek a szempontjából a demokrácia nem vált be, akiknek a számára a felszabadulás nem felszabadulást jelentett, (Egy hang a néppárton: Ugyan ne beszéljen!) hanem azt a kérdőjelet hozta, hogy megmarad-e^ vagy mi lesz 'a vagyonával, amelyet a munkásság termelékenységéből összeharácsolt, tehát amíg a'a egyik oldalon megy a termelés', megy a fejlődés, a másik oldalon ezek a léhűtők a
