Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-9
325 Az országgyűlés 9. ülése 1947. kötelességéinek tekintjük, hogy felvilágosítást nyújtson az állami erdőgazdíáukodás főeredményeiről, az állami erdőségek állagáról, a kitermelt famennyiségről, annak felhasználásáról és az állami erdőgazdálkodás tervéről, általában a faellált'ás problémájáról, ment a szórványosan rendelkezésemre álló adatok igen aggasztó képet mutatnak- (Gróh József (nt): Az erdészeit már az (előző költségvetési évben 8 milliós hiánnyal volt előirányozva! — Az elnök csenget.) T. Országgyűlés! Nagyon aggasztóak azok az adatok is, amelyek a munkapiac helyzetét ábrázolják. A munkanélküliek száma havi át" lagban 1938-ban 17-796, 1946-ban 22.266, de 1947 január hónapban már 53.754 és 1947 júniusában 81.584 volt- A munkanélküliek száma tehát egyeitlein esztendő lalatt a négyszeresére nőtt 1 , éspedig az újjáépítés ütemének remélt meggyorsulása idején, a háromévesi éerv bevezetését közvetlenül megelőzően. A munkanélküliségnek ez az aggasztó szaporodása nemcsak arra vall, hogy országunk munkaerő-kihasználásában súlyos visszaesés mutatkozik, — ami természetesen nagy gazdasági kárban is kifejezést talál — hanem a szociális feszültség növelésére is alkalmas a munkanélküliségnek ilyen ütemű emelkedése. (Egy hang a kommunistapárton: Mégis a spekulánsok mellett szavazlak!) A mi véleményünk szerint az állam minden polgáránlak elkobozhatatlan joga van a megélhetést biztosíiíó munkához, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: A feketézőknek isi) vagy pedig ahhoz, hogy a vágyom jövedelemből, vagy a munkajövedelemből élő társadalom feleslegéből a munkanélküli az élete fenntartásához szükségeseket mindaddig megkapja, amíg a társadalom az ő számára valaminő megélhetést biztosító munkált) adni nem tud(Taps a néppárt oldalán.) A munka ugyanis nemcsak társadalmi kötelességr— sőt erkölcsi kötelesség — hanem emberi és polgári jog is, éspedig azért, mert a munka joga elválaszthatatlan az élethez és a megélhetéshez való állapvető Itieirmészetjogtól. (Ugy van! Ugy van! a néppárt oldalán-) A társadalomnak minden dolgozni akaró és dolgozni képes tagja természetjogon követelheti alttól a társadalomtól, amelyben él, hogy vagy a létfenntartását biztosító munkához, vagy (a létét biztosító feltételekhez juttassa hozzá. Mi semmiféle olyan gazdasági vagy állami közérdeket el neun ismerünk, amely a dolgozni képes és dolgozni akaró embertol ezt a természetjogot elveszi- Az állam, egyik létigazoló kötelességének tartjuk, hogy munka fejében vagy valaminő más módon a dolgozni akaró és dolgozni képes ember számára a létfenntartás feltételeit biztosítsa. Egy olyan társadalomban, amelynek tagjait önhibájukon kívül beálló munkanélküliség következtében éhhalál, a testi épséget kikezdő ruhátlanság» téli, fagy vagy nyomor fénye" geti, senkinek sincs joga fényűzést biztosító feleslegekhez. (Taps az ellnzéken. — Zaj a kommunisttíipérton. — A szónok a kommunisiapért felé fordul): Neim, helyeslik! (Egy hang a kommunistapárton: Meg is valósítjuk! Maguk meg ellene szavaznak! Erről van szó! — Egy hang a kommunistapárt sorai" bál: így beszélnek, de semmit soha nesm tettek! — Egy másik hang a kommunistapártról: De ne fogják vissza a kezünket! Tettekben támogassanak! — Ujabb közbeszólás a kommu" évi ok óber hó 22-én, szrdán. 326 nistapárton: De a munkásbíróság ellen szavaznak!) Sőt, senkinek sincs joga a fölösleget visszatartani, hanem a fölöslegek gyűjtése ia munkanélküliek eltartására vagy a munkához juttatottakra való fordítása az állam szoros kötelessége- (Egy hang a kommunistapárton: Miért védik meg a spekulációt?) Hogyha valaki egy olyan társadalomban, amelynek tagjait önhibájukon kívül és munkanélküliség folytán fenyegeti a nyomor, fölöslegét megtartja, a természetjog színe előtt közönséges tolvajnak minősül. (Igaz! Ugy van! a néppárton. — Zaj a konimunistapdVton. — Egy hang ugyanott: Kár, hogy nem tíz évvel ezelőtt hirdették ezt!) Éppen ezért ma a munkanélküliség enyhítése, illetve a munkanélkülieket fenyegető éhség elhárítása céljából a kormánynak a legszigorúbb intézkedésektől sem szabad viszszariadni. (Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapártról. — Egy hang a kommunistapárton: Mégis ellene szavaztak a inunkásbíróságnak! — Felkiáltások a néppártról: Cteztály bíróság! Pártbíróság! — Folytonos zaj. — Az elnök csenget-) A munkanélküliség enyhítésére elsősorban a közmunkák lennének alkalmasak. (Zaj a kommunistapárton. — Közbeszólás ugyanott: Más a szó és más a cselekedet!) Csodálkozásra késztet, hogy a rohamosan növekvő munkanélküliség idején, amikor a munkáshiány a képzelet birodalmába tartozik, a kézműipar területén a kormány olyan politikát folytat, amely a kézműipari termelést sokszor inkább bénítja, mint előmozdítja, (Ügy van! Ügy van! a Néppárton.) A kézműipar a vállalkozás és az iparűzés szabadságának értelmetlen korlátozásai között fejti ki a tevékenységét, olyan korlátozások között, amelyek demokratikus országokban teljesen isim éretlenek- Semmi szükségét sem látjuk annak, hogy minden közérdek ellenére továbbra is fenntartsák a fasiszta és félfasiszta rendszerek által megteremtett iparjogi korlátozásokat. (Egy hang a kommünt st apart on: A GyOSz-nál beszéljen így!) Ehhez a GyOSz-nak semmi köze. (Ligeti László (kp): De magának igen!) Szegy élje magát, képviselő úr! (Zaj!) Semmi szükségét sem látjuk annak, hogy imiindjen közérdek ellenére ezeket az # intézkedéseket továbbra is fenntartsák. Az ipairigazolváayok kiadásánál az önállósulni kívánó iparoisnak hónapokig az ipairi közigazgatás sorvasztó tortúráin kell átmennie, nem ritkán drága ki járókat kell igénybe vennie és pártösszeköttetések után kell szaladgálnia. Nemcsak a ikülkereskedelem terén, hanem az iparjjo^ terén is nem egy közgazdasági vetkőztető és útonálló grasiszál, aki arcpirító módon kérkedik azzal, hogy valaminő árucikket csak rajta keresztül lehet kivinni vagy behozni, (Felkiáltások az ellenzéken: így van!) illetve valami iparigazolványt rajta keresztül bizonyosan és röviden meg lehet szerezni. (Úgy van! Úgy van! — Tapsxiz ellenzéken.)^ Az értelmetlen korlátozások ^tenyésztik ki ezeket a közgazdasági vetkőztetőket Az iparjog! terén meg kell tehát szüntetnünk a célszerűtlen és észszerűtlen, az iparűzést akadályozó, a kisemberek vállalkozási szellemét megbénító és a függetlenségre vágyó iparosainkat .különböző pártpolitikai befolyásokkal körülhálózo korlátozásokat, amelyek fenn tartásának nemcsak az iparosok, hanem az ipar, a termelés, 21*
