Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

321 Az országgyűlés 9. ülése 1947. minden igazságtalan joghátránnyal szemben megvédje és kapcsolatban a köztiszviselői minősítés titkosságának megszüntetésével, köztisztviselői karunknak visszaadná a tehetség, a tisztesség, a szorgalom és a szakértelem karrierteremtő és létbizonyosságot nyújtó erejébe vetett hitét. (Taps a néppárton.) T. Országgyűlés ! Államháztartásunk helyzetét lényegesen befolyásolják azok a kötelezettségek, amelyeknek teljesítésével a békeszerződés értelmében a Magyaroirszággal hadban állt országoknak tartozunk. Noha a leg-' utolsó költségvetés tájékoztatást nyújtott arról, hogy a koirmány minő összegebet kíván fordítani e folyó kötelezettségek teljesítésére, mégis indokoltnak vélném, 'hal íaz országgyűlés és a közvélemény most már pontos felvilár gosítást kapna arról, hogy a háború követ

: keztében jóvátétel vagy .egyéb címen reánk háruló nemzetközi kötelezettségeknek milyen mértékben, milyen szolgáltatások formájában és milyen r forint-összegben tettünk eleget. A megszállás és a szövetséges ellenőrzés megszűnése indokolja, hogy a kormány az országgyűlést és a nemzetet felvilágosítsa, hogy írnár ezideig is minő anyagi kötelezettségekkel, illetőleg * ítéljesítésekkeá járt a tegnapi bűnös rendszerek hadüzenetsorozata. 'Legkésőbb a költségvetés ^ benyújtásakor kellene a kormánynak módot találnia arra* hogy az országgyűlésnek tiszta képet adjon a megszállás, a szövetséges ellenőrzés és a már teljesített jóvátételi költségeiről, mégpedig nemeisak összegszerűen, hanem a szolgáltatások mikéntje és értékelése szerint is. (Helyeslés és taps az ellenieken.) Erre már csak azért is szükség van, hogy a nemzet ne feledje el, hogy yiak és bűnös vezetői, akik a háború szakadékába vezették, minő^ merényleteit követtek el országunk és népünk érdekei ellenT. Országgyűlés! Államháztartásunkat súlyosan terheli az állami és az államosított üzemek deficitje is. Az 1946 augusztusa és 1947 júliusa között eltelt egy esztendő alatt a régebben legalább részben aktív eredménnyel dolgozó állami vagy államosított üzemek bevallott deficitje 109.2 millió forintra rúgott. Ezenfelül azonban bevételeik között szerepel egy lényegében szintén t deficit jellegű tétel: a 111.7 millió forintra rúgó bankhitel-tartozás, tehát deficitjük az említett esztendőben 220.9 millió forintot tett ki- Ez azonban^még nem a teljes deficit, mert hiányzik belőle a MÁSz és a NIK deficitje,, aimely ia MÁSz-nál 92.2 millió, a NIK-nél pedig 88 millió forintot tett ki, amit állami bevételekből kellett

1 fedezni. (Hódy György (f): A be nem fizetett adók!) Ez együtt már 401.1 millió forint. Ehhez a deficithez azonban még hozzá kell adunk az államilag irányított külkereskedelmi politikának is egyik eredményét, az árkiegyenlítő-alap egyensúlyának biztosítása céljából az (adóbevételekből felhasznált 202.2 miilió forintot, úgyhogy az állami üzemek, az államosított üzemek, az állami kezeilésbe vett vállalatok és az árkiegyenlítő-alap deficitje összesen 603-3 millió forintra rúg. (Felkiáltások a néppárt és a függetlenségi párt oldalán: Gyönyörű! — Zaj.) Ez a >több. mint félmilliárd forintos deficit, amely nem tudom, hogy lazóta miképpen alakult az egész államháztartás kiadásainak 11%-át teszi ki. Ennek láttán is vigaszt tudnék meríteni abból ha a deficit emelkedése az állami vállalatoknál e vállalatok munkásainak eletszínORSZÁOGYŰLÜST NAPLÓ I. évi október hó 22-én, ,<z ráán. 322 vonalemelkedésével volna párhuzamos. (Ügy van! Úgy van! az ellenzéken.) A számadat óikból azonban az derül ki, hogy ezek a vállalatok nem tudnia mi okból, egészen furcsa és érthetetlen szociálpolitikát folytatnak- A NDK vállalatainál például egy félesztendő alattfc a gyárvezetők, igazgatók, tisztviselők száma 22%-kal emelkedett. (Pászthory István (f): Nő a vízfej! — Felkiáltások a függetlenségi párt oldalán: A B-lista idején!) amikor a munkások száma csupán 14%-kal nőtt, (Vásáry István (f): A B-lista nem. azt a célt szolgálta! — Zaj.) jeléül annak,, hogy a NIK idősebb testvérét, az államigazgatást abban igyekszik utánozni, amiben az is törpének bizonyult: a bürokrácia elvízfejűsítésében. Szociálpolitikai szempontból az államosított vállalatok gazdálkodása bizonyos megvilágítást nyer akkor, ha alkalmazottaiknak, tisztviselőiknek r és munkásaiknak forintkeresetét az 1938. évi pengőkeresethez hasonlítjuk és egybevetjük a gyárigazgatók és a munkások illetiményeinek arányát. (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken.) Ez az államosított gyárigazgatóknál 437.5 indexszámú emelkedést mutat 1938-hoz képest, (Zaj az ellenzéken.) tehát 88-5-del nagyobbat, mint a két pénznemnek a paritása. A munkásoknál viszont — a természetbeni juttatásokat is beszámítva — csak 242.6 indexszámú emelkedés mutatkozik (Zaj az ellenzéken- — Pászthory István (f): Vájjon milyen pártiak? Ezt mondják el Csepelen, meg másutt! Mondják el ezt a népnek! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Demagógia! — Pásztor Tamás (f): Ez az igazság! — Pászthory István (f): A számok nem hazudnak! — Birkás Imre (kp): De ön igen! — Zaj.) 106.4-del kevesebb, mint az 1938. évi paritás. Ez magyarul azt jelentené, hogy a munkások életszínvonala itt alászállott, a gyárigazgatók életszínvonala pedig megnőtt. (Zaj az ellenzéken.) Mi határozottan tiltakozunk az államosított üzemekben bárminő okból olyan politika folytatása ellen, amely a gyárvezetők életszín" vonalát felemeli akkor, amikor a munkások életszívonalát alacsonyan kénytelen tartani. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps az ellenzéken!* — Döbrentei Károlyné (kp): Erre való a munkás bíróság! — Szőnyi Tibor (kp) közbeszól. — Egy hang a néppárt oldalán: Ön is igazgató? — Szabó Piroska (kp): Miért nem szavazták meg a munkásbíróságot? — Pászthory István (f): Fáj az igazság, ugye? — Zaj. — Az elnök csenget. — Pászthory Istvfa'in (f): Ez nem tetszik maguknak! Ez az elevenükre talált! — Hódy György (f): Nagyobb darab kenyér a vezérigazgatónak! — Szabó Piroska (kp): Ez fáj maguknak: a munkásve^ zérigazgatók, mi? — Pászthory István (f): Fáj az igazság! — Zaj.) Bizonyária semmi tárgyi akadálya nincs annak, hogy a kormány ezt az igazságtalan különbséget a munkások és a gyárvezetők között az államosított üzemekben megszüntesse (Ligeti László (kp): Máshol nemi) és legalább a már államosított üzemekben szigorúan szerezzen érvényt a szociális "igazságosság követelményeinek. _ (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Fáj az államosítás, mi? — Kováts László (dn): A kegyelmes elvtársak fájnak, nem az államosítás! — (Derültség. — Nagy taps a néppárt oldalán. — Ligeti László (kp): Az fáj, hogy munkások is lehetnek igazgatók! Az fáj!) Feltételezem t. túloldal, hogy önök egyetértenek velünk eb21