Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

311 Az orszáfjgyülés 9. ülése 194?, évi ok aber hó 22-én, ?z rdán. 312 rendkívül jelen t őségtel jes lábbeli-gyártásunk fejlődése. Típuscipőkből augusztusban 323.000 párt állítottunk elő, szeptemberben 366.000-et Szabad áruban 30—30.000 pár készült el és a mértékutáni gyártás számára is augusztusban ug^arai még nem, de szeptemberben már módunkban volt 40.000 pár cipő számára anyagot kiadni. így tehát összegezve, a lábbeli-gyártás eredménye augusztusban 353.000 párt, szeptemberben pedig 436.000 párt tesz ki. Legyen szabad ezzel kapcsolatban megjegyeznem, hogy Magyarország cipőgyártási kapacitása békeidőben sem érte el azt az egészen minimális standardot, hogy í'ejenkint egy pár cipővel tudtuk volna a magyar népet kiszolgálni. Ezt az eredményt, sajnos, mi sem fogjuk tudni még a hároméves terv során eléírni. Papíripari termelésünk iaz augusztusi 3519 tonnáról szeptemberben 4268 tonnára emelkedett. A gumiiparban autó abroncsköpenyt augusztusban 4221* és szeptemberiben 5152 darabot gyártottunk, tömlőt pedig 6187-tel szemben 6679-et. Kerékpái^abrcnesköpeinyt augusztusban 91.953 ós szeptemberben 91.490 darabot gyártottunk, a tömlőgyártást pedig 133000-ről 178.000-ire fokoztuk. A különféle műszaki gumiáruk gyártása 92.000 kg-ról 119.000 kg-ra emelkedett. t r Az üveggyárit ás tereu ugyancsak erneikeoes mutatkozik: az augusztusi 80.000 négyzetméterrel szemben 'szeptemberben 100.000 négyzetmétert állítottak elő. Ehhez azonban hozzá keU fűzni, hogy a zagyvapátfalvai üveggyár csak október 5-én lépett újból üzembe s ez majd az üveggyártás eredményének erős fokozását jelenti. Ha ehhez minit irányszámot még fisyeieaiibe vesszük a vagoukiállítást, ami minden gazdaságii statisztikának, minden gazdasági kutatásnak az alapja, ebben a tekintetben is fejlődést hátunk. Augusztusban a MÁV 118.977 vagont állított ki, szeptemberben pedig 129-829 vagont; az augusztusi maximum 4900, a szeptemberi 5400 vagon naponta. Tehát az ipari termelés minden területén élénk ás erős gazdasága tevékenységgel találkozunk és az ipari termeilés emelkedése reményt nyújt arra, amit számszerűen áttekinteni két hónap eredményéből még nem lehet, hogy a ihároiméves terv első tervévének termelési előirányzatát el fogjuk érni. Nem fogjuk elérni minden szakaszban, de globálisan összevéve az egészet, kétségkívüli el fogjuk érni. A mezőgazdasági termelés felett komolyan vehető láttelkintés ebbern az időpontíb) n még nincs, nem, is lehet, de itt is erős 'léptekben halad a fejlődés. A cukorgyártás szeptemberben már 80.544 mázsát ért el, a sörgyártás 24.248 hektoliter, növényi olajat 15-500 mázsát állítottunk elő szeptember 13-ától október ll-.is. a konzervgyártás pedig 26% maliió forint értékben 72.000 mázsára ugrott szeptember havában. Ebben a hónapban 3925 hektoliter szeszt, valamint 3566 hektoliter bort és gyümölcspárlatot gyártottak gyáraink. Mindezzel szemben figyelembe kell venni azt. hogy az erős tempóban fejlődő ipari termelés mellett a mezőgazdasági és az élelmezési árak jogios gonddal kell, hogy eltöftsék a,z egész országgyűlést és az országot. > Az élelmezési költségek szorzószáma — a hivatalos statisztika szerint, olyan sitatisztüka szerint, amely természetesen figyelembe veszi nemcsak a hivatalos áriakat, hanem a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen cikkek mellett kialakuló szabadpiaci árakat is—-m« már elérte a 7-et az 1938

v évi pengőköltségekkel szemben. A ruházkodási költségek szorzószáma is 7-9, viszont a lakbér 1.2 s az egyéb költségek 3-1 szorzószámmal jelennek meg, úgyhogy az áilasros megélhetési költségek forintban 1947 október elején 5.6 szorzó számmal állapíthatók meg. Ha ezzel szemben figyelemmel kísérjük az átlagos munkabéreket és fizetéseket, akkor italán éirdekkel bír még az a megállapítás, hogy a gyáripari munkások bérének átlagos szorzószáma az augusztusi 15%-os béremelés ' után kereken 4, a 7~es élelmezési költségszorzószáninial és a 7.9-es ruházkodási köilitségiszorzószámmal szemben. Az átlagos reálbér tehát ma az 1938. éyi átlagos bérnívó 71%-a A közalkalmazottaké csak 43%, a, magántisztviselőknél pedig a reál jövedelem 54 ég 63% között mozog. Összevetve mindezeket az adatokat, amelyeket volt szerencsém a t- Országgyűlés előitt ismertetni, azt lehet tehát megállapítani,, hogy az ország gazdasági fejlődésének képe körülbelül megfelel annak a képnek, amely kinajzolódoiít előttünk a hároméves terv megalkotása és törvénybeiktatása akalmából. Nem elhanyiaigolható tényező természetesen az a kár, amely az ország gazdaságát ta; súlyos aszály követkéz-, tében.érte és amely, sajnos, még ma is tovább hat. Az országgyűlés tagjai bizonyára ismerik azokat a vetés jelentéseket, amelyeket a földmi velésügyi minisztérium mostanában is publikált és amelyek mutatják, hogy mennyiire élni áradtunk az idén az előirányzott vetésterület mögött; eső hiányában eddig nem voltunk késpeseka mezőgazdaságban azokat az, eredményeket elérni, amelyekre pedig szükség lenne- Kétségtelen, hogy a következő esztendő sem lesz gondmentes ebbői] a szempontból még akkor sem, ha a legközelebbi hetek bizonyos enyhülést és segítséget nyújtanak ás számunkra. De mindezeken túlmenően meg- leihet állapi tani, hogy ,

a

,z ország gazdasági fejlődése nem kedvezőtlen, hogy a stabilizációt az államiháztartás szigorú kézbentartása biztosította eddig és «biztosítani képes továbbra is, továbbá, hogy a bevételek és a- kiadások« alakulása és emellett az ország:: gazdaságának fejlődése általánosságban megnyugtató képet ad akkor is. ha egyes részleteivel szemben a, szükséges gondosságon túlmenő figyelemmel kell néznünk az esetleg itt-ott jelentkező bajokat és hiányokat. Ipari téren ilyen bajok és hiányosságok természetesen adódnak és ez kiegészíti a költségvetési beszámolót is- Adódnak az általános forgótőkehiány következtében. Az ipar általános forgótőkehiánya országos jelenség, amelynek sok komponense van. Kétségtelen, hogy az az előbb már említett körülmény, amely az ország hiteléletétől többszáz millió forintot spekulációs célokra von el és nem engedi azokat az összegeket a termelés csatornáiba, magában véve már jelentős tényezője a forgó- . tőkehiánynak. A bankbetétek nem fejlődtek olyan mértékben, amilyen mértékben ezt indokolta volna a bankjegyforgalom magassága és a gazdasági tevékenység elért foka. A bankbetétek nem kielégítő fejlődése hozta magával azt is, hogy a bankok csak kis mértékben képesek hiteleket nyújtani és » hitelnyújtás súlypontja eddjej & Nemzeti Bank emissziós keretein nyugodott* A kormánynak elhatározása, hogy a misz" sziós kereteknek további bővítését nem engedi hitelnyújtás céljára, s elhatározása az^hogy a stabilizáció fenntartása érdekében még szi! gorúbban kezeli, még inkább ellenőrzi a hi-