Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-7
28: Az országgyűlés 7. ülése Í9Í7. évi október hó 10-én, perieken. 286 ságnak nem, mi akkor vállaltuk, bogy amikor a r szerkesztőségünkkel szemben felvonultattak gépfegyvereket és huszárokat (ügy van! a néppárton.) és a kaput rendőrök állták el. — régebbi munkáspárti barátaim fognak erre emlékezni — mi a kávéházon keresztül mégis felmentünk a szerkesztőségbe, hogy teljesítsük kötelességünket és hirdessük az emberi jogok azonosságát, minden osztálykülönbség nélkül. (ügy van! ügy vem! — Taps az ellenzéken. — Zaj a kommunistapárton. — Szabó Imre (kp): Most meg ott ül! így változik meg az ember! Akkor még fiatal és radikális volt! A korral jár a konzervatívizmus!) Igen t. barátaim a munkáspárt oldaláról, bizonyára tudják, hogy én itt. ebben a Házban együtt tudtam békésen dolgozni Kunfival. Garamival, Bokányival. (Egy hang a kommunistamárton: Kunfi és Bokányi nem volt ebben a Házban!) Bocsánatot kérek: a Nemzeti Tanácsnak velem együtt voltak tagjai. Nem értem, milyen munkáspárti képviselő lehet, aki ezt nem tudja. (Pászthory István (f): Még akkor szopott ő! — Közbekiáltás a kommunistapárton: Pfeifferéknek nagyon tetszik, amit mond! — Ráth András (f): Értelmes beszéd, mindenkinek kellene, hogy tessék! — Közbekiáltás a kommunistapártom,: Nem érti meg maga az értelmes beszédet! — Derültség a függetlenségi párton. — Az elnök csenget. — Ráth András (f): Szegény!) IMS őszén, ezen a szomorú, véres őszön, _ én és a magam barátai — polgárembereik — jártuk az utcákat a Mária Terézia-laktanyától és a klinikáktól kezdve végig a körutakon, és kerestük a kapuk alatt az összevert és véresre husángolt munkásokat, — Budán ugyancsak — el tudnám mondani pontosan és részletesen, hol mindenütt szedtük össze és /ittuk őket Erdélyi Sándor polgárbarátom akadémiautcai lakásába. Hébelt Ede igen t. barátom erről bőségesen szolgálhat tanúsággal. Az internálásoknak az idején, amikor a román katonaság itt sorra internálta a legkitűnőbb embereket kommunizmus^ címén, annyi meg annyi más ember között példának okáért Braun Róbertet magam személyesen hoztam ki. azt a Braun Róbertet, akinek Éva lánya mindannyiunk számára mártiremléket jelent, mert itt halt meg a nyilas pribékek csapásai alatt. Aztán, 1921 után — ha szótnézek a padok között, jónéhányan fognak erre emlékezni — polgárember létemre sorra jártam a szakszervezeteket» amelyek akkor a munkásságnak egyetlen megnyilvánulási lehetőségei voltak: a kulturális munka révén. A vasasok, nyomda szók, fások, mind sorra, emlékezhetnek, hogy — természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül — egyik helyről a másikra mentem és elmondottam, hogy én ugyan polgár vagyok, de az emberi jogok teljességét követelem, tehát az önök számára is éppúgy követelem az emberi kultúra teljességét, azért vagyok itt, hogy tanítsak, hogy hirdessem, hogy megmondjam, mit jelentett a magam szakmájában, a történelem során az az út, amely az emberi jogok követelésében teljesedik ki. Miután ezeket elmondottam, remélem, talán nem veszik rossznéven, ha azt kell mondanom, hogy azt a kettős panaceát, amelyet a kormányprogram is és a munkáspártok programja is képvisel, én elvi szempontból nem tudom magamévá tenni. A kettősárrendszert, amely különbséget tesz ember és .ember» állampolgár és állampolgár között, nem t u dom magamévá tenni és meni tudom magamévá terana a dolgozók bíróságának a gondolatát (Tups az ellenzék soraiban. — Zaj a kommunista- és szociáldemokratapárt oldalán-) Lehetséges, hogy ezért engem túloldali képviselőtársaim talán majd Don Quijote-izmusisai vádolnak» (Egy hung a kommunistapárt soraiban: Joggal!) — ez már megtörénhetett — lehetséges, hogy öreg liberálisnak vagy nem tüdőm minek neveznek, (Hajdú Gyula államtitkár (kp): Ez túlzás!) mindennek ellenére is állom és vállalom, hogy az .a társadalom* a'melyért én küzdök, hadiad ottabb társadalomi, mint az, amelyért önök küzdenek. (Taps az ellenzék soraiban.) Önök osztályuralmon alapuló társadalmi formát követelnek, anieily a történelmi matfelrializgnus értelmében az eddigi osz'tálytársadalommak bizonyos visszájára f ordítása ; de az a társadalom, (amelyért én harcolok: az osztálynélküli »társadalom, az emberi egyenlőség társadalma» sokkail' haladottabb. (Taps az ellenzéken- — Egy hang a kommunistapárt soraiban: A jobboldalnak az os z'tá ly t ár sadalma, ! ) T. Országgyűlés! Én nem jobb- és baloldalnak beszélek!, nem ez a hivatasomii. Én nem mint pártpolitikus beszélek ebben a percbein, olyan értelemben, hoigy jobb- vagy baloldal, — természetesen _ a magam pártját képviseleim itt* — de képviselek mindenekfölött egy emberi gomr dolatot. Lehe1tsé|ge|s> hogy ez a pillanatnyi politikai helyzetben talán nem népszerű, de egészen bizonyos, hogy örök emberi gondolat és egészen bizonyos, hogy a magyar nép jövője függ attól, vájjon az emberi szabadságjogokat csakugyan teljesen meg tudjukre valósítani. (Taps az ellenzéken.) Még egyszer ismétlem, azt hiszem, teljesein irreleváns az, amit be kell jelentenem, hogy mi nagyrészben ugyaim elfogadjuk a kormányprogramot» de mivel éppen a kifejtett elvi álláspontuinjkmáil fogva nincs módunkban a kormányprograímot magunkévá, tennünk, és mivel nem sokat fog-nyomni a latban az én kis pántomnak a szava, (Felkiáltások a kommuistapárt oldalán'. Az igaz!) azt kell mondanom, gondolják meg, hogy ta lelkiiskneret szava iniajgyon halkj azt nem lehet számok szerint mérlegelni. (Ügy van! Úgy van! az ellenzéken-) A lelkiismeret szavát képviseljük mi, egy örök magyar és örök emberi történelem nevében-. Nagyon kérem, hallgassák meg ezt a szót és amennyiben pártpolitikai elvi álláspontjuk — amelyet mindenkor tisztelek, mert mindem tiszteletreméltó elvi álláspontot tisztelek — megengedi, itüszteljék a mi álláspontunkat is. (Helyeslés és taps az ellenzéken-) Elnök: A kormányprogram, feletti vitához több szónok nincs feliratkozva* ezért! a vitát lezárom. (Szenner József (f): Előbb meg [kell kérdezni, hogy nincs-eí valaki, aki feli akar szólalni-) Kérem, meigkérdeztem, nincs senki feliratkozva! (Szenner József (f): Az elnöknek a házszabályok] szerint meg kell kérdeznie! — Zaj és közbekiáltások a parasztpárton. — Szenner József (f) a parasztpárt felé: Ez ntelm Kassai ügyi _ Zaj.) Kérem, kíván valaki felszólalni 1 (Nem!) Senki nem kíván felszólalni, ezért a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. T . , . T. Országgyűlés! Napirendünk anyagával
