Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-6
219 Az országgyűlés ê. illése Í94?'.október hó 9-én, csütörtökön. 220 Én csak azt szeretném tudni, ki ,a dolgozó , a túloldal felfogása szerint. Dolgozó az, aki S a. követ töri, dolgozó az, aki az ekét tártjai Hát nem dolgozó, t. képviselőtársam, az, a szerencsétlen kishivatalnok,, aki reggeltől délig és sokszor estig dolgozik! (Kiss Károly (kp): Senki sem mondotta, hogy ez nem dolgozó!) Éh hivatásomból kifolyólag akárhányszor láttam- hogy fagyponton aluli hideg szobában tisztességesen teljesítették ezek a szerencsétlen kishivatalnokok a kötelességüket, (Ráth András (f) : Éhbérért!) fújták a körmüket, hogy az aktát el tudják intézni. (Vándor Ferenc (f): Csak ha balfelé haladó...) A »miniszterelnök úr is és maga Révai képviselőtársam is drákói szigorokat emlegetnek. Rendben van, tisztában vannak-e azonban ennek a drákói szigornak a következményeiven Az árakat nem rendőrökkel lehet letörni, t. képviselő urak. (Közbekiáltás « magyar demokratapárfon: De nem ám!) Az^ árakat termeléssel és talán. Isten segedelmével — itt van az Isten, aki nem; volt benne a programban — lehet letörni. Az árakat a kereslet és kínálat szigorú törvényei határozzák meg, hiszen már maga Marx is kijelentette, hogy a gazdasági törvények szigorúsága áthidalhatatlan- (Vándor Ferenc (f): Hol vaunak ők Marxtól 1 ? — Derültség.) Barankovics képviselőtársam az evangéliumi szocializmusra hivatkozott. Őszintén megvallva, el tudok képzelni egy evangéliumi szocializmust, de nem a mai korszakban. Az talán majd akkor -lehet, amikor, mint már Madách megírta, az utolsó fókák és az utolsó eszkimók lesznek. Sajnos, az emberi természet nem nagyon hajlandó az evangéliumi szocializmusra. Ezekkel a gazdasági kérdésekkel szembe kell nézni- (Egy hang a szoeiáldemokraitapárton: A keresztény kurzussal!) Ezeket képviselőtársaim, nem lehet tüneti kezeléssel elkenni, mint a parasztasszony a vérbetegséget, aki azt hiszi, hogy ha zöld lapulevelet tesz az orrára, akkor már nincsen semmi baj. A gazdasági kérdések könyörtelenek. Ezeket nem lehet drákói szigorral letörni» mert — méltóztattak talán saját bőrükön tapasztalni — abban a pillanatban, amikor egy árut maximál. nak, eltűnik a piacról. Ha azonban a jó Isten bölcsesége úgy hozza magával, hogy áru bőségesen kerül piacra, akkor nem kell maximálni, még maximális 'áron alul is kapható. (Zaj.) Nem lehet ebben az országban kétféle társadalmi osztályt teremteni: őrzőket és őrzötteket- (ügy van! Ugy van! — Taps a magyar demokratapárton. — Parragi György (md) : Ki vigyáz az őrzőkre!) Mert ha ezt fogjuk megvalósítani, akkor nem fogunk itt egyebet találni, mint szuronyos embereket és azokat, akiket becsuknak. A hároméves terv megvalósítása r körül, amelyet mi teljes szívvel és lélekkel támogatunk és örülnénk, ha nem hároméves, hanem egyéves terv lehetne belőle, sok baj van. Elsősorban az, hogv a tőkegyűjtés, a betétképződés a bankoknál tökéletesein megállt. Aki ma egy takarékpénztár, egy bank pénztártermébe bemegy, szörnyülködve látja meg azt iá kongást, amely az előző időkkel tökéletesen ellentétben áll. Kivitelünk a forint irílmagas értékelése folytán a miniimuimra szállt alá. Meiern, szemben van egy műasztalos. aki állandóan szállított ki műbútorokat. Csodálkozva mentem hozzá> mert tele volt a raktára és megkérdeztem, hogy miért akadt meg az ex" port! Azt mondja, uram, egy darab bútort nem tudunk kivinni, elvitték előlünk a csehek és az olaszok- az exportot, mert olyan magasra van a forint értékelve, hogy ezzel a világpiacon konkurrálni nem lehet. (Mónus Illésné (szd) : Egy kis fa, egy kis erdő .. •.) > A magyar árunak a világpiaci árakon felül való előteremtése azután még nagyon károsan nyilatkozik meg a hadikárttérítések, a jóvátétel kérdéséb en is. (Úgy van! a magyar demokratapárton.) Ha ezt számítjuk, ezen az alapon legalább a háromszorosát kell fizetni annak, • amire voltaképpen az előzetes szerződés kötelezett bennünket. (Parragi György (md): Ez nem fájt senkinek! Ezt lenyelik!) A megállapított mezőgazdasági és ipari árak irreálisak, nem fedik a valóságos tényeket. A miniszterelnök úr új árkalkulációt Ígért, de nem mondotta meg azokat a módozatokat, hogyan fogják azt majd elkészíteni. 'A Szakszervezeti Tanács kimutatása szerint például az iparcikkek előállítási árában egyes cikkeknél 40, más cikkeknél 60%"kai szerepelnek a súlyos adók, adminisztrációs költségek *és egyéb szociális szükségletek, amelyek voltaképpen nem szükségesek. Különösen az adminisztrációs költségek azok, amelyeket vígan mellőzni lehet. ^ A _ miniszterelnök úr az államháztartás kiadásairól szólva, az adókulcs emelését'helyezte kilátásba. En még emlékszem rá, fiatal képviselő voltam, amikor Wekerle, a híres pénzügyminiszter az adó ja vaslatokat terjesztette be ^ és azzal indokolta azokat, hogy nálunk azért nem ismerik az adómorált, mert magas az adókulcs. Angliában számtalan esetben megtörténik, hogy névtelen adófizetők küldik be a, maguk adóját azért, mert lelkiismeretük azt diktálja, hogy azt meg kell fizetni az államnak. (Mónus Illésné (szd): De ott is magas a kulcs!) Magyarországon nem sok ilyen névtelen adófizető található, annál kevésbbé, mert hiszen olyan magas adókulcsok mellett, amelyek most meg vannak állapítva, ilyen önzetlen hazafiak nem is igen adódhatnak. Mármost, ha az adókulcsot még magasabbra emeljük, az tökéletes ellenhatást, fog kiváltani, majd meg méltóztatnak látni, hogy az adókulcs felemelése mennyire fogja növelni az államházitartás deficitjeit. Itt van a NlKmek és a MÁSz-nak a deficitje is. Ennek orvoslását is kilátásba helyezte a miniszterelnök úr. (Vándor Ferenc (f): Ke vesebb titkárnőt kell alkalmazni!) Nagyon helyes. Én csak azt szeretném, ha ismertették volna azokat a módszereket, amelyeket a miniszterelnök úr a deficit eltüntetésére akar alkalmazni. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetem talán éppen a túloldalt az angol példáraamelyre Révai képviselő úr is olyan szívesen hivatkozott. Az angol termelésnél például^ az angol ipar, az angol munkások abból a téves feltevésből indultak ki, hogy mi győztes állam vagyunk, tehát nekünk jogunk van többet keresni és kevesebbet dolgozni. És inie, a Labour Party talán éppen ennél a körülménynél fogva a legnagyobb zavarokba jutott. Tessék most elképzelni azt, hova fog majd vezetni, ha ugyanez az elmélet a magyar munkásság, a magyar ipari termelés körében is keresztülmegy. Révai képviselő úr a munkafegyelemre, az egyéni mukateljesítésre hivatkozott és annak fokozását kívánta, tökéletesen egyetértek vele, de csak abban az esetben, ha az a munkás munkateljesítményének tökéletes egyenértékét fogja megkapni. Ebben a kormányt mi teljes mér-
