Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-136

177 A nemzetgyűlés ÍM ülése 1947, nek öllenére nem vagyunk hajlandók elragadtatva lenni! — Zaj (t kisgazda és a szabadságpárt oldalam.) Nein is kell. Legyen szabad azonban valamit megetmilítenem. Károlyi Mihályt nem lehet azzal vádolni, hogy reakciós. Károlyi Mihályt, a második magyar demokrácia hősét meni lehet tétovasággal sem, gyanúsítani. Nagyon jól emlékszem, nagyoui imponáló volt részemre, hogy a inikor ebben a teremben ünnepélyesen fogadtuk őt, akkor Károlyi Mihály, aki egy életen keresztül harcolt a reakcióval, a mágnásokkal és a dzsentrikkel, ő, gróf Károlyi Mihály, a nagybirtokos, a hitbizományos — mégis' volt benne annyi emberi és férfias felemelkedettség .— megemlékeziett nagy ellen fel érőd. Pedig ha a reakciót mérni lehet, ha egy politikusnak a népre való befolyását meg lehet mérni, akkor Tisza Istvánnak sokkal nagyobb he" folyása volt a magyar reakcióra, mint amiilyen befolyása volt Teleki Pálnak az 1919-től elindult Hortby-féle érára. Mégis Károlyi Mihály azt mondta: meg kell emlékeznem nagy ellenfelemről, a-magyar reakció vezéréről, gróf Tisza Istvánról, aki férfi volt, aki belátta politika játnak csődjét; menekülhetett volna, de nem (menekült el, mert az ő meggyőződése, férfiassága és felfogása szerint vezekelnie

1 kellett mmndazért. ami 1914-től 1918-ig a magyarságot érte. Ha-Károlyi Mihály ezt kiállítja, ha Ka/ rolyi Mihály ezt megengedheti magának, — mi nem akarunk tolakodni, de akkor talán mii is megemlíthetjük a magyar parlamentben nem Teleki feldícséréséve'l, hanem a tények lerögzíősével (Parragi György (pk): Ugyvan!), hogy a magyar békeesélyek fokozását valószínűleg elősegíthette volna, ha közli a koalíció kormánya, 'hogy a reakciós jTeieki Pál, aki 1919-től haláláig', 1941-ig szolgált egy olyan rendszert, amely anakronizimus volt Európában, s elütött attól a demokráciától, amelynek képviselőitől kérünk mi különb, jobb, tisztességesebb és méltányosabb békét, még ez a Teleki Pál i$> megrettent politikájának következményeitől és azzal a pisztolylövéssel azt akarta kifejezni, hogy nem ezt kívánta, nem ezt gondolta és nemi ezt remélte., Ezért t Justus képviselőtársam, ilyen emelkedett pillanatokban legyünk egy kissé objektívek. Én ismerem az ön irodalmi működését, ismereimi az ön politikai magatartását és kérem, higyje el, hogy a vélemény különbségek ellenére míimdenki éppen úgy becsüli önt ezekben a -sorokban, mint saját parijában. (Justus Pál (szd) nevetve: Köszönöm szépem!) De vizsgáljuk meg most, t. Nemzetgyűlés, hogy 1939-ben, amikor már itt tornyosult Európa ege fölött egy szörnyű rém, amikor már attól kellett tartanunk, hogy mindnyájan . Hitler népének segédinépei, cselédei, rabszolgál leszünk, ki állította meg ezt a hadjárat ott Talán az angolszászok, akik 1939-től 1941-ig csak odáig tudtak eljutni, ihogy .a Dünkirchenbői az addig hősiesen helyt állott angol hadsereget imiotorcsónakon hős katonák módjára viselkedő fiatal gyerekek és lányok, civilek mentették meg, mert Anglia nem volt felkészülve a háborúra? Vagy talán m egmeii tette-e a francia haderő? Nem az mentette meg. t. Nemzetgyűlés* Talán nem ildomtalan, ha nekem akit reakciósnak szoktak titulálni azok az urak, (Hegymegi Kiss Pál (msz): A Turulvezérek!) akikkel a szorongattatás óráiban naX E M Z ET< • V 0 LÉS I NAPLÓ VII f. évi június hó 27-én, pénteken. 178 gyón sokszor együtt voltam, sőt tőlük olyan megbízatásokat kaptam, . amelyeket Horváth Márton igen t, képviselőtársam talán nem ismer, de letagadott, talán neimi lesz ildomtalan, ha n ekeim kell megemlítenem'!, hogy a náci^r musnak, Hitler 'szellemének az egész világra való kiterjedését nem egy nagyszerű angolszász felkészültség, amely csak 1941-ben és 1942ben döbbent rá az eseményekre, nem is az amerikai szervezettség és az amerikai gyárak remek futószalagjain gyártott gépek, tankok és repülőgépek állították meg. Megállította az a 200 orosz hadosztály, amely Európa keleti határain ^fegyverrel ,

a kezében figyelte és várta az eseményeket. Ha történelmi párhuzamot kell vonnunk a politikusok és népek magatartása felett, akkor kétségtelenül mleg kell állapítanunk, hogy Hitlernek az egész világon, csak egy éber ellenfele volt, Sztálin. Egy éber ellenfele volt, aki világosan és tisztán látta, mi fog bekövetkezni, öt nem tévesztette meg a lefegyverzés meséje, nem tévesztette meg az a bibliai hangulat, amely olykor-olykor a szigetországból eláranilott egész Európába. Fogyatékos eszközeivel nem betont állított szembe ,

a német tankokkal, hanem fegyvert és katonát s ha nekünk valakit becsülnünk kell az elmúlt évtizedből, mint kimagasló történelmi egyéniséget, a nagy Lucifer, Hitler ímellett, .meg kell mondjuk, hogy egyetlenegy férfi volt a talpán, aki nemi akkor vette észre 1939-ben, amikor már füstölgött a héz, hogy gyújtogató van a porta körül, hanem amikor az orosz rendiszer a legnagyobb nehézségekkel küzdött, amikor valóban nem arról volt szó, 'hogy »yaj vagy ágyúi«, hanem arról, hogy »kenyérhéj-e vagy ágyúi«. És készítették az ágyút és készítették a fegyvert. Ilyenkor, amikor vizsgáljuk a történeimi eseményeket, természetesen örömmel kell megemlékezzünk arról a nagy előrelátásról, amely lyel Churchill rendelkezett, csak neki neimi álltak rendelkezésére a megfelelő eszközök, a megfelelő matéria, A kér*dést egyedül Sztálin oldotta meg. Sztálin látta. Ihogy mi fog bekövetkezni. Sztálin már készítette fel a népét. Néha nem is fegyvert adott nekik, hanem ~ egy olyan hagy elhatározást, egy olyan kemény akaratot, amelyet nekünk polgáriaknak, a világnézeti különbség ellenére is, meg kell becsülnünk. Ezen keresztül érti is meg például a magyar parasztság a Szovjetunió eszméjét. Én sok népgyűlósien vettem részt és a Szabad Néppel ellentétben, pártpolitikai szenvedélytől fűtött ellenfeleimmel ellentétben hirdettem a magyar-orosz barátságot. (Orbán László (kp) közbeszól.) Igen lt. ^képviselőtársam, ha .végighallgat, talán bocsánatot kér. Hirdettem! az orosz—magyar barátságot, (Parragi György (pk): Monopolizálni akarják!) mert nagyon ostoba politikusnak és nagyon gyenge . magyarnak tartom azt, aki elmenekül az illúziók fellegvárába. (Parragi György (pk): Ügy vau!) Akármelyik rétegéhez tartozik is valaki ennek a nemzetgyűlésnek, tisztában kell lennie azzal, hogy mit jelentett részünkre Sztálinnak, Vorosilov marsallnak és az orosz hadseregnek ébersége és felkészültsége. Nem akarok ízléstelen lenni, de nagyon csodálkozom, hogy éppen ezekben a napokban, amikor arról van szó, hogy néhány nagy orosz államférfinak, katonának és hadvezérnek köszönheti a magyar nép, a munkásság épiigy, 12