Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
53 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. szik otthon, hogy a vereslég a legrosszabb esetben az 1918-as megcsonkítás ismétlése lesz és hogy a magyar lakosság minden bántódás nélkül iaz elszakított terü T eteken ugyanúgy megmaradhat, aminii az 1918-ban történt. Sajnos, erre kevés ia remény, mert mint minden téren, Horthyék itt is mérhetetlen, jóvá nem tehető károkat okoztak , a magyar ügynek. Egyre több olyan hivatalos hang emelkedik, amely azt követeli, hogy az elszakítandó területekről ki kell • telepíteni minden magyart. Lakosságcseréről hallatni, ïami a gyakorlatban annyit jelentene, hogy mondjuk, a Felvidékről minden magyarnak el kellene távoznia és helyükbe visszatérhetnének a szarvasi, kiskunhalasi szlovákok. Kivezető út cs'ak egy van : azonnal és gyökea^ sem szakítani azzal & rendszerrel, amely ide vitte az országot.« Igen, a háború elején mi voltunk azok. akik felhívtuk a nemzet közvéleményének figyelmlét erre a fenveeetésre. amelyet szlovákiai magyar testvéreink ma a bőrü J kön éreznek-^ Nem azért mondtam el azonban 'mindezt, hogy tüntessek azzal, hogy mi ezt láttuk. (Felkiáltások a pártonkívüliek soraiban: Hanem?) Nem azért mondom el ezeket. hogy most azt élvezzem, hogy a kommunistáknak igazuk volt. Azért mondom el, hogy nagyobb politikai hitelünk legyen, hogy nagyobb súlyuk legyein azoknak a megállapításoknak, amelyek a mai helyzetben éppen úgy a nemzet igazi érdekeit fejezik ki, mint ahogy a múltban kifejezték. Nem álltunk meg annál, hogy Kasszandra-jóslatokkal» pesszimista és sötét színekkel fessük azt a szomorú jövőt, amely Magyarországot fenyegeti, hanem mindén lehetőséggel, minden erőnkkel harcoltunk azért, hogy megfordítsuk azt a sorsot, amely Magyarországot fenyegeti. Rajtunk kívülálló erők, a magyar nép ellenségeinek ereje — és ebbe beleértem a belső ellenségek .erejét is^ — megakadályozták akkor azt, hogy ezt valóra válthassuk, de egy pillanatig nem álltunk meg a felszabadulás után sem, hogy ezt & magyar sorsot megfordítsuk és nem fogunk most sem megállani. A felszabadulás utáni időből is hadd hivatkozzam néhány igen komoly, nagy erőfeszítésre, amelyet ennek a helyzetnek megváltoztatásáért vívtunk. Máibeszéltem arról, hogy különösen a környező államok bizalmatlansága volt az, amely rossz békével fenyegetett minket. Magától értetődik, hogy ha át akartuk alakítani ezt a helyzetet és a bizalmatlanságot bizalommá akartuk változtatni, . akkor elsősorban azokkal, az erőkkel kellett megbirkóznunk» amelyek a multat képviselték és ezeknek a magyar tömegekre gyakorolt befolyását kellett gyengítenünk, megsemmisítenünk. Ilyen vonatkozásban, legközvetlenebbül a béke kérdésében igen komoly veszély volt az a soviniszta hullám, amelyet egyesek személyi vagy pártérdekből továbbra is próbáltak feltámasztani és amelynek a taraján megpróbáltak betörni a magyar politikai életbe és megpróbáltak ott tömegeket szerezni. Ezzel a soviniszta hullámmal ' szemben mi foglaltunk állást, bármilyen népszerűtlen volt is ez, s ezzel értük el. hogy akadtak olyanok, akik úgy állítottak be minket 1945-ben és 1946-ban, mintha mi — ezt a szót ugyan nem mondták ki — hűtlenek lettünk volna a magyar érdekekhez és nem egyszer titokban, suttogva a hazaárulás vádja is elhangzott veévi június hó 25-én, szerdán. 54 lünk szemben. Mindez csak azért, mert a sovinizmussal szemben foglaltunk állast, mert mi tettük világossá, hogy a környező népek bizalmatlanságát megszüntetni és a magyar de* mokráciát jobb útra terelni csak úgy lehet, ha valóban kiirtjuk mindazokat a maradványokat, amelyeket a Horthy-rendszer irredenta és revizionista mozgalmai .hagytak maguk után és amelyek indokolt bizalmatlanságra hangolnak körülöttünk minden demokratikus népet. Az egyik ok ez a küzdelem volt. A másik ok pedig az, hogy végre a való helyzet felismerésére kellett nevelni a nemzetet. Végre látni kellett azt, hogy hol van Magyarország igazi helye. Látni kellett azt, hogy nem elég, ha iá nemzetgyűlésen, a sajtóban, vagy á vidéki gyűléseken egyszerűen pálcát törünk Horthyék fe'ett és azt állítjuk, hogy az a bűn. amely történt, egyedül és kizárólag őket terheli, hanem szükség van arra is, hogy egy olyan politikai fordulatot tudjunk felmutatni , a magyar közvéleményben is. amely az elsősorban ítélkezésre kész szomszédainkat ked-í vezőbb belátásra bírjaEz volt egyik komoly és) nagy erőfeszítés sünk: iá sovinizmus elleni harc. De voltak más erőfeszítéseink is. Ilyen küzdelmek folytak le 1945 és 1946 folyamán, először akkor, amikor a választások idején a nemzetgyűlés összeállítása kapcsán ostromoltuk a közvéleményt- A s;iker itt inkább a reakcióé volt. ezt be kell vlallani. 1946 és 1947 folyamán az úgynevezett egymásutáni válságok nem voMiak egyebek, mint a mi mindig meg-megújuló rohamaink. Ezeket a harcokat nemcsak, mint a kommnnistapárt vívtuk, hanem a baloldali pártokkal és általában a demokratikus erőkkel együtt • vettünk részit ezekben ta rohamokban a reakció visszavetéséreMagyiatrország mai nehéz és szomorúi sorsát a békeszerződéseket illetően az idézte elő, hogy ennek á rohamunknak, ennek a demokratikus támadásnak, amely nem egyszer úgy festett, mint a támiadó reakcióval szemben folytatott defenzíva, eredményei nem mutatkoztak. Nem mutatkoztak megfelelően a békeszerződés tárgyalása idején és nem mutatkoztak ; megfelelően a békeszerződés megkötése idején semAz eredmények csak most kezdenek mutatkozni, amikor már csupán azért jöhetünk össze, hogy szentesítjük és jóváhagyjuk azt r. szigorú és kemény ítéletet, amely talán nem is a miaii Magyarország ellen hangziib el. A mai Magyarország alatt a ma, az ezekben a hetekben alakuló Magyarországot értem. Ez az ítélettviszon't iá tegnapelőtt Magyarországával, a Horithyék Magyarországával és a tegnap Magyarországával, Nagy Ferenc Magyarországával szemben hangzott el. • v . Rá kell itt térnem egy kérdésre, amely elég fontos, Elhangzott fâz az állítás, hogy az a szer : ződés, amelyet most kell aláírni, a trianoni szerződésnél is súlyosabb. Egyik-másik feltéttélre ez látszólag igaz is. Ha elgondoljuk — ami mindannyiunknak fájdalmas —. hogy ha kis itierületet is, de még ia trianoni határainkon belüli területből is át kellelbt engedni, ha (elgondoljuk azt a helyzeitet és. sorsolt, amelyben a szlovákiai magyarság még ma is él, akikor úgy látszik» mintha igaz volna az állítás, hogy a mostani szerződés a itírianoninál is súlyosabb. Mégis azt mondom, hogy ezt a mostani békeszerződést nem lehet összehasonlítani a trianoni szerződéssel. 4*
