Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-146

513 A nemzetgyűlés 146. ütése 1947. célja egy a baloldali pártokra nézve az 1945. évinél kedvezőbb választási eredmény biztosítása ; de egyúttal arra a következtetésre is kell jutnom, hogy ezt tiszta választással íelérni nem lehet, (ügy van! ügy van! a pártonkívülieknél.) Minthogy pedig a szőnyegen forgó javaslat (Rudas László (kp) : Ez nagy germanizmus!) több intézkedésével módot nyújt az erőszakos választásra, a . javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a párton' kívülieknél.) Egy arab közmondás azt mondja, hogy helyes számítás az emberek butaságára építeni, de nagy hiba, ha Wesen hülyéknek tartójuk őket. (Derültség ,

a pártonkívülieknél.) Én ezt a közmondást a tárgyalás alatt álló javaslatra akklént alkalmaznám, hogy helyes számítás az emberek gyávaságára építeni, de nagy hiba, ha gyávának és megfélemlíthetőnek tartunk egy egész nemzetet. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps' a pártonkívülieknél. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra (következik? Pásztor Imre jegyző: Slachta Margit! Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! (Mozgás a kommunistar>árton. — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Mi lesz a bottal?) Távol áll tőlem, hogy jogi fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert nem vagyok jogász. Annal ikevésbbé akaróim ezt tenni, mert az előttem szólott szakemberek nagyszerűen kifejtették az előttünk fiekvő törvény ja vas Lat jogi szempontból való gyöngeségét. Mégis csak épnen megnevezve, szeretnlém összefoglalni és elénk állítani azt, hogy mennyire jogellenes, antidemokratikus és szeszélyes, mennyire hiányos ez a törvényjavaslat és mennyire nélkü^zi az őszinteséget. Ha azt nézem, hogy kétféle mértéket alkalmaz és hogy az egyik rész -előírja, az ajánlást, ami az erőszak miatt lehetetlen, amit már mutatóban nagyszerűen alkalmaztak <a Sulyokpárttal szemben; ha elgondolom, hogy kik lesznek megfosztva a szavazati jogtól — az internáltak, a legtöbbször alap nélkül inter inaltak, a B-listázottak egy része, a [nyugdíjukban megrövidítettek, azok. akiktől a nyugdíjat megvonták, akiket állásukból kitettek, az özvegyek, akdik régen meghalt férjük után csökkentett nyugdíjat kapnak, továbbá annak az ötven egyesületnek a vezetősége, valamint egyes régi pártok képviselői, sőt képviselőjelöltjei ~ és ha ehhez hozzáveszem azt, hogy ezenfelül még az ajánlások hitelesítés«, nem is illeték- és díjmentes, akkor azt kell kérdeznem, hogy miután minden jogalkotás, minden törvény a demokrácia százszoros hangoztatásával jö,ü létre, tulajdonképpen mit ért a t. Nemzetgyűlés demokrácián? (Spitálszky Károly (szd): Slachta, a szeszélyes!) Mi demokrácián azt értjük, — és ez a keresztény demokrácia — hogy az ország minden polgárának a jogát elismerjük, (Török Júlia (szd): A gyilkosokét is?) mindenkinek igazságot szolgáltatunk. S mit ért ez alatt a í« baloldal, amelynek alkotása akar lenni ez a törvényjavslat? Érti azt, hogy a saját osztálybelinek, a saját pártbelinek legyen joga quantum satis, a többiek pedig megnyirbáh jogokkal, vagy teljesen jogfosztottan álljanak itt, Ez a ma előttünk fekvő törvényjavaslat nem kevesebbel, mint párezer évvel esik vissza a jogtörténetben, Athén városáig, amelyet példakép szoktunk felállítani, mint valami NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ VIII. évi július hó 23-án, szerdán. 514 nagyszerű demokráciát, ahol azonban a rabszolgák és a jognélküliek vastag rétege felett egy vékony arisztokrácia élvezte a jogokat. (Pászthory István (msz): Kommunista arisztokrácia!) Ez a régi, idejét mult

a demokratikus elgondolás felel meg ennek a törvénynek; de ez 'nem a mienk, ez nem a mi gondolatunk, mert a mi gondolatunk az, amikor azt mondjuk, hogy a demokrácia mindenki jogát elismeri. Ezt a demokráciát a földre azonban a kereszténység hozta és csak a kereszténység tudja megtartani és megvalósítani. Amikor ugyanis alkalmazni akarjuk ezeket a szép demokratikus jelszavakat és azt mondjuk, hogy jogot, méltányosságot és igazságot adunk mindenkinek, akkor azt vesszük észre, hogy aikd ezt másoknak szánja és ígéri, -magát is_ korlátozza jogaiban. Amikor ugyanis én elismerem mások jogát, tulajdonjogát stb., akkor nem lehetek korlátlan és mástól nem. vehetem el a tulajdonát, mást nem szoríthatok ki a jogaiból. Vagyis a demokrácia mindenki számára korlátozást jelent. El kell ismernünk, hogy a. kiinduláskor — gondolom és hiszem — sok őszinte jószándék volt ezt. illetően a t. baloldalnál, amikoir azon-? ban a gyaikorlati kivi telne kerüH a sor, állások, előnyök, hatalom, dicsőség, érdek, szenvedélyek, sőt a bosszú érvényesítése érdíefkében az a demokratikus elv mind vékonyabbá zsugorodott, míg végre célbafutott ebben a most előttünk fekvő törvényjavaslatban. (Spitálszky Károly (szd): Slachta botozza a demokráciát!) T. Nemzetgyűlés! Többször hangoztattam, — legutóbbi felszólalásom alkalmával is — hogy legnagyobb bűne ennek a parlanientnek a nemzettel szemben, hogy államéietünket erőszakkal .lesodorta a keresztény, világnézet alapjáról. (Igaz! Úgy van! a pártonkívülieknél.) Ez jogi vonalon az ilyen jogalkotások-, ban mutatkozik meg. (Közbeszólás a kommunisíMpártról: Maga ne beszéljen a kereszténységről, hanem a 25 botról! — Zaj.) Kereszténységünk értelmében az ember nem abszolút jogalkotó, nem abszolút törvényhozó. Nem ; tehet be mindent a törvénybe; amit akar, nem mondhatja ki törvényben, hogy lopni jó, igaztalannak lenni jó, mástól eltulajdonítani jó. Mindennek az ellenkezője van meg a Tízparancsolatban és azt kell az összes törvényekben érvényesíteni, akkor fog megvalósulni a természetjog, amelyet az 1946. évi I. te. bevezetésében ígéret biztosított a nemzetnek. A Tízparancsolat a természetjog kinyilatkoztatása. A természetjognak, vagyis a Tízparancsolatnak a törvényalkotásban való érvényesítése nélkül nem marad fenn tartósan társadalomi, mert visszavonhatatlanul be kell következnie mindenki harcának mindenki ellen, be kell következnie az osztálydiktaturának a másik féllel szemben. Állítom, hogy a jelem, törvényjavaslat az 1946-os ígéreteknek jogi szempontból való teljes megcsúfolása. Kodifikálni úgy, hogy az áldásos legyen, csakis azt lehet, ami á természetjoggal összhangzásban van. T. Nemzetgyűlés! Az ostrom óta sok keserűség halmozódott fel azoknak a lelkében, aíkik nem Hágták megvalósulva a méltányosságot és az igazságosságot. Nem akarok hoszszan szólná (Spitálszky Károly (szd): Ez a szerencse!) és talán utoljára szólok most,.-. (Spitálszky Károly (szd): Reméljük! — De33