Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-145

487 A nemzetgyűlés 145, ülése 194', Most pedig tegyünk egy kis összehasonlítást a szociáldennotkratapart akkori és a kisgiazdapárt mai helyzete között Idézőjel... (Derültség és felkiáltások a kommunistavárt oldalán: Meg-mt idézőjel? Halljuk z idézőjele!) Azért mondom 'be., kérem, hogy ne tudjanak, közbeszólni, hogy ez az én reakciós mjaggyőződésem. (Olvassa) »A^ vezető erők hiánya és a 'belső fegyelmetlenség végül súlyos megpróbáltatások elé állították a pártot» Az új tömegek, amelyeknek nagy része a forradalom előtt ellenséges indulatú ideológiával volt telítve a (Szociáldemokrácia iráni, most nehezein tudott beilleszkedni a párti'egyelem korlátaiba. Ezek a forradalom előtt konzervatív hajlanidtóiságú és minden szabad véleménynyilvánítástól megfoszítotit. rétegek a felszabadulás után a legkövetelődzőbbek, a legradikálisabbak voltak ég semmiféle tekintettel nem voltak a forradalom nehéz heil- és kül" politikai helyzetére: Készséges uszályhordozói lettek annak a jelszavas demagógiának, amely a komimuuistapáriti megalakulásával úririá lett a kritikátlan tömegeken. Ezekután szinte magától következik, hogy látták 1918-han a szociáldemokrata vezetők a kommunistákat«. 1918-ról van szó, t. Nemzetgyűlés és nem a mai állapotokról. (Tovább olvassa): »November 16-án néhány hitvével) Budapestre érkezett! orosz hadifogságból Kun Béla. Budapestre érve, érintkezésbe ^ lépett a munkásmozgalom néhány régi áidőkit(ől fogva személyi oikoklból elégedetlen eimherével, iakik a szociálidemokratapártot valamilyen sérelem miatt hűtlenül elhagyták vagy pedig a pártból kizáratitak. Ezekkel megalakította a (kommunistapártot. Kun Béla, Vágó Bélia, Szántó Béla, Biemnann, Kelen, Hevesi, Rudas — mind egy szálig intellek tuel — lettek az új »munikáspáirt« vezérei, A külső tevékenység mellett sokkai veszedelmesebb és a magyar munkásosztályra nézve végzeteseblb agitlációval mérgezte meg Kun a munkásmozgalmat. A telekvásárlás addig ismeretien fogalmát honosította meg. A szakmai bizalmi férfiak, a gyárak befolyásosabb munkás vezetői közül néhányan rendszeres szubvencióit -kaptak és egyszerre lelkes bolsevikok váltlak belőlük. A kaszárnyák fiatal, tapaisztalaltjlan katonái közül sokan rendsze* res fizetést húztak. Ezzel megteremítiődött a kommunistapárt fegyveres, ereje. Később már egésa szervezeteket vásároltak meg. Minden újonnan alakult foaxadalomellenes szervezet — a leszerelt tiszteké, iá leszerelt katonáké, az altiszteké, és a többi — készséges anyagi támogatást talált a kommunistapáirtiban, ha teljesítette Kumék feltételeit: kíméletlen harc a forradalmi szociáldemokrácia ellen. A telekvásárlás természetesem sikerrel járt Számosam csatlakoztak a kommunistapáritihoz., sajnos olyanok m, akik a szociáldemokratapárt keretén belül a kommunistapárt irányítása melle ti" szolgálták a kommunisták céljait. A koinríupció miellett iflegyverük: a. féktelen, még a külföldii kommuniiötapártok történetében is példátlan demagógia, minden szocialista öntudattal ellenkező jelszavas politika és a szociáldemokrácia elften indított; példátlan rágalmazó hadjárat volt.« »A szociáldemokraták a demagógia Delszópolitika és rágalom ellen a meggyőzés erejével igyekeznek hadakozni. Ez még jobban felbátorítja a demokrácia védelme alatt hangoskodó kommunistapártot és . újabb rágalmak özönével és a harcmodor példátlan féktelensé'. évi július hó 22-én, kedden. 488 gével igyekeznek új híveket szerezni. Rendk'íyül mozgékonyak. A rendelkezésükre álló anyagi eszközök segítségével mindenhova befurakodnak. Elhelyezik mindenütt sejtjeiket. Tömegeik még nincsenek ugyan, de lelkileg megfertőzik a munkások tekintélyes rétegét. A szervezett, osztálytudatos munkások ellen felvonultatta a szervezetlen, az osztály öntudattal ellentétben cselekvő tömegeket. A munkában lévők ellen kijátszotta a munkanélkülieket, a rokkantakat és a bénákat. A munkásmozgalom legerősebb alapjával, a fegyelemmel szembeszegezte a szakszervezeti és pártfegyelmetlenséget; a forradalmi áldozatkészség kigúnyolása és sárbatiprása mellett a tömegeket az örökös elégedetlenségre, a forradalom ellen való lazításra tüzelte, az ellenforradalommal hadakozó forradalmat minden ténykedésében hátbatámadta és így — ha akaratlanul is — az ellenforradalom céljait szolgálta. Példátlan még a kommunistapártokban is az a felelőtlen demagógia, rágalmazás, szocialistaellenes agitáció, az egyéni terror propagálása, amely magyar kommunistapárt sajtójában és gyűlésein az uralkodó hang volt.« »A magyar tömegek kész prédái voltak a hangos, lármás, demagóg, kommunista agitációnak és radikalizmusuk nem a munkásosztály érdekeit szolgálta, hanem a vak tömegszenvedélyekre spekulált. A lélekvásárlás is megtette a maga hatását. Azonfelül a kommunisták hihetetlen mozgékonyak voltak és ami még ennél is több sikert jelentett: ők mint támadók léptek fel. Agresszívek voltak, úgyhogy a nagynak, hatalmasnak látszó saocláldemokratapárt lassankint defenzívába szorul.« T. Nemzetgyűlés! így látták 1918-ban az októberi forradalom idején a szociáldemokraták a kommunistákat, és hogy hogyan látják ma a polgári vonalon álló kisgazdapárti politikusok vagy pártonkívüliek a kommunistákat, azt rábízom az egyénekre, rábízom különkülön mindenkire. Azt hiszem, sokaknak véleménye egyezni fog az enyémmel. T. Nemzetgyűlés! Nem érdektelen egy hajdani kommunista röplapot elolvasni a szociáldemokratapártról, arról -a szociáldemokratapártról, amely az októberi forradalom dicsőséges zászlóvivője volt. íme az idézet (olvassa): »A burzsoázia lakája. — A kormányszocialisták szőröstül-bőröstül eladták Magyarország proletariátusát. Bordélyházzá alacsonyították Budapest munkástanácsát. Ezek a gyáva pimaszok, akik dideregve tették le az esküt a ki- ' rúgott császárnak, amikor -már forrongott Budapest népe, ezek a hitvány megalkuvók, akik nem mertek soha szembeszállni a munkásság kizsákmány óléival, mta újból a burzsoázia pri" békjeinek szerepére vállalkoznak.« (Egy hang a pártonkívüliek csoportjában: Micsoda ízlés! -- Ácsa y László (pk): Ezt most írták vagy akkor?) Fölösleges idéznem egy mai röplapot, vagy egy Szabad Nép, Szabad Föld, vagy hozzá hasonló sajtóterméket. Ha csak egyet olvas az ember, a hangot nem tudja elfelejteni. Csakhogy míg a röplapok és lapok hangja j 918- ban a szociáldemokratákat bunkózta, ma a kisgazdapártot bunkózzák. S most nézzük meg, hogy 1918-ban, az októberi forradalom idején mit akart és hogy au