Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-145

481 A nemzetgyűlés m. ülése 1947." évi július hó 22-én, kedden. 482 Ezt tettük, t. Nemzetgyűlés és tesszük a jövőben is és azt hisszük, hogy ennek érdekében ez a novella jobb szolgálatokat tesz, mint az eredeti törvény. Hogy jó is-e ez a novella, azt nem is a választási eredmény, hanem az új parlament fogja megmutatni. Pártom és a magam nevében a törvényjavaslatot elfogadom. (Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt soraiban.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli Pásztor Imre jegyző: Kondor Imre! Kondor Imre (pp): T. Nemzetgyűlés! Hogy a polrtikai helyzet Magyarországon valóban választásra érett, azt nemcsak ilyen objektív jelenségekből lehet kiolvasni, amelyek indokolják, hogy ez a nemzetgyűlés, amely; itt 1945-ben összejött, tulajdonképpen — hiába vonta kétségbe annakidején Slachta Margit t. képviselőtársam — elsőrendű feladatának azt kellett, hogy tekintse, hogy itt alkotmányváltoztatást hozzon létre, és ezt el is végezte. Á másik ilyen súlyos feladat, amelyet el kellett végeznie, a békeszerződés becikkelyezése, ide irandó fel mindjárt, a fontos alkotmányjogi rendelkezés mellé. A nemzetgyűlés ezeket a feladatokat mind befejezte. Természetes, hogy a kormányzatnak ezeknek a feladatoknak elvégzése után egy csomó új célja, új programja van, és senki sem tarthatja demokratikusnak a kormányzatunkat akkor, ha a fejlődés folyamán nem igyekszik megint a demokrácia értelmében, a demokratikus választási gyakorlat szerint összhangba hozni a népet, a szavazó tömegeket a kormányzattal. Erre pedig a kormányzatnak nincs más módja, mint az, hogy valóban újra gyerünk a nép elé, amit itt már sokszor többen jelszóként hangoztattak éppen annak a pártnak oldaláról és részéről, akik most visszariadtak a választástól. Ennek most itt van az ideje. Ha egyébből nem is, abból, hogy még itt a parlamentben is az egyes pártok szónokai reménységüket mondják el ezzel a választással kapcsolatban, azt látjuk, hogy minden párt úgy képzeli a dolgot, hogy növekedett súlyban, tekintélyben a közvéleményben. Hogy a koalíció továbbra is harmonikusan működjék, amennyiben lehetséges, és ez a fajta túlságos önbizalom nehogy megbontsa valahogy ennek a koalíciónak úgy, ahogy kialakult egyensúlyát, már ezért is feltétlenül oda kell menni a nép elé: gyerünk vizsgáljuk meg =az urnák tartalmát, merjük fel megint saját értékünket, hogy azután objektíve mérlegelve magunkat, az eredmények szerint követeljünk befolyást akár a közvéleményben, akár pedig a kormányzásban. Hogy ez az új választójogi javaslat miben tér el az — úgylátszik, — mindenki által egyhangúan dicsért 1945-ös választójogi törvénytől, ezt a pártok szónokai már fejtegették és rámutattak arra, hogy egyáltalán nem lényegbevágó, nem a választási elvekbe vágó módosításokat tartalmaz ez az új novelláris javaslat, hanem egy kicsit — hogy úgymondjam — hangsúlyozottabban emeli ki azt az alapelvet, amelyet már 1945-ben is eléggé hangsúlyoztunk, legfeljebb nem tudtuk körülírni, megfogalmazni, hogy tudniillik a demokrácia nem számíthat és nem is számít azoknak a támogatására és a kormányzásban való részvételére, akik az elmúlt antidemokratikus kormányzási rendszerben túlságosan is posszibilis emberek voltak. Ezért a mostani demokráciát szemrehányással illetni éppen a magukat jó demokratáknak nevező mostani képviselőknek van legkevesebb joguk. Reicher igen t. képviselőtársam azt mondotta, fél attól, hogy a demokrácia a választási kampányban és a választójogi törvényben is a múlthoz nyúlt vissza fegyverért. Hiszen nem lenne baj, ha cs:ak így értette volna, mert a demokratikus hadsereg is, amíg modernebb fegyvereket nem találnak ki, ugyanazt a Mannlichert kell, hogy használja, mint amelyiket használt a fasiszta kormányzat\ Igazán nem tudom, hogyan lehetne technikri vonalon akár a kormányzati ténykedésekéit is megkülönböztetni. Nemcsak erről van azonban szó. Azok, akik- fegyverzet tekintetében ennyire kiélezetten érzik itt a múlt jelentkezését, nem gondolnak arra, hogy mi,nem akarunk a múlthoz visszanyúlni fegyverekért a demokrácia megvédésére, ellenben azt ig'azán nem szeretnők, ha képviselőkért kellene visszanyúlni a múlthoz. Reicher képviselőtá úr felszólalásában például Sulyok Dezső képviselőtársunk védelmében éppen a sajátmaga elveivel ellenkezően azt mondotta, hogy a múlt fegyvertára rossz, ellenben a múlt emberanyaga, hogy így mondjam: a múlt kormányzás egész képviselőtára jó lesz a demokráciának, adjunk ennek új iegyverzetet, hogy megint működhessék! Egy ellenzéki álláspont ilyen inkonzekvens védellme azt hiszem, felment engem attól, hogy túlságosan sokáig próbáljak foglalkozni vele és megcáfoljam Reicher képviselőtársamnak a javaslat ellen felsorakoztatott érveit. Természetes az, amit Earagó László képviselőtársam hangsúlyozott, hogy ilyen megegyezéses alapon kell egy koalíciós kormányzással ilyen fontos javaslatot törvényerőre emelni. Ebben nincs semmi szokatlan. Magyarországon tulajdonképpen még nem normalizálódott az élet annyira, mint a történelmi fejlődésnek bizonyos klasszikusnak nevezhető korszakában, amikor tudniillik élesen elválik egymástól a kormányzás és az ellenzéki politika. Magyarországon az elmúlt két esztendő alatt és még ma is a kormányzás is politizálódott egy kicsit. Ezzel azt akarom mondani, hogy a kormányon belül is mindig folyt bizonyos politikai vita is, ami természetesen normális körülmények között, mindig a kormányzat és az ellenzék között folyik. Most egy olyan választójogi törvény módosításával kellett előjönni, hogy a kormányzaton belül, a kormányzatot alkotó pártokon belül ezt a bizonyos politikai vitát ki tudjuk küszöbölni. Erre csak azt mondom: természetes, hogy a kormányzásért felelősséget vállaló pártok nem lehettek tekintettel a most már hivatalossá vált ellenzék érdekeire akkor, amikor ezeket a módosításokat alkották. Nem lehettek azokra tekintettel, mert természetes, hogy éppen elég koncessziót kellett tenniök egymás kedvéért is. Az új választójogi javaslat módosításai, amel|rek az 1945. évi választójogi törvény alapjait nem változtatják meg, de bizonyos részleteit mégis módosítják, azt KEMZETt! YŰLÉSI NAPLÓ VIII. ;n