Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-145

455 A nemzetgyűlés 145 ülése 1947. egy lépéssel haladfiat a közjogi stabilizáció, tehát a vég-leges közjogi állapot felé, javaslom és kérem, hogy a t. Nemzetgyűlés a törvényjavaslatot az egyesített bizottságok által előterjesztett, előttünk fekvő módosított szöveggel az általános és részletes vita alapjául fogadja el és a vita bezárása után emelje törvényerőre. Ezek után,' t. Nemzetgyűlés, csupán annak tudomásulvételét kérem, hogy a vita, során elhangzandó beszédekre vonatkozó válaszaidat a vita befejezése után egyszerre -fogom megadni. EEnÖk : Reicher Endre képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Reicher Endre (pk): T. Nemzetgyűlés! 1945 őszlén az európai államok közül Magyar, ország volt az első, amely az alkotmányosság úítjára tért és a választókhoz fordult annak eldöntése végett, hogy a maguk politikai életéit milyen forrmában kívánják élni. Ma már tudjuk, hogy ez a sietség a két munkáspárt súlyos tárgyi tévedésén és az erőviszonyok helytelen kiértékelésén alapult. Abban a_ téves tudatban voltak ugyanis, hogy egy hibás rezsimitiől való elfordulás, egy húszonötéves szerencsétlen kormányzástól való elundorodás sokkal élesebb és határozottabb elf ordulást fog jelenteni a »tömegekben és így elsöprő győzelemre számítottak. En, aki annakidején a központi választási bizoittságban működtem, amely centrálisain irányította az ország válasizítlását, tmiég jól emlékszem azokra a magabiztos munkáspárti nyilatkozatokra, amelyek a munkáspártok győzelmét legalább 70 százaIákban jelölték meg. A választás eredménye azonban a polgári gondolatot juittattla »diadalra!. Egyet éli 'kell ismernünk: Magyarországon még olyan tiszta, dieniokratikus, minden szempontból kifogástalan választást nem bonyolítottak le, mint amilyen az 1945. évi választás volt. (Juhász István (szd): Es még kifogásolja?) Ez a választás nemcsak befelé jelentett sokat, hanem példaképül is szolgálnatott; bármely demokratikus állaimnak. Es meg kell állapítanunk még egyet. Meg kell állapítanunk azt, hogy a Szövetséges ElLenőrző Bizottság, amely akkor itt a feltétlen katonai .hatalmat gyakorolta, a választás során példát mutatott arra. hogyan lehet a katonai hatalomnak a birtokában is teljesen érdektelennek mutatkozni egy politikai mérkőzés során. A. választások tisztasága ísok tekintetben abban a koalíciós készségben nyeri magyarázatát, amely akkoir még megvolt ia pártokban és amely azóta fokróljfokra. romlott. Romlott azért, ment a munkáspárttok, amelyek a választási unnák előtt nem tudták elérni azt az eredményt, amelyeit, elérni kívántak, később a választási erediményitől függetlenítve^ próbálták imlegfezerezni a maguk (hatalmi túlsúlyát. A választás előtt a "pártok egy koalíciós nyilatkozatot, 'deklarációit adtak ki, . amely deklaráció lényegében meghatározta azokat a féltételeket, amelyek mellett belemleintek az együttes választásba. Ennek ,a deklarációnak főbb pontjai a következők voltak: Elsősorban megállapítja a dckllamácáó, amely 1945 október 25-tén jelent imletg, hogy a pártok — a négy nagy párt -— egy kapcsolt listával akart elindulni. Tudjuk azjtl, hogy a listakapcsolás a kisgazdapárti tömegek leghevesebb ellenállásán akadt meg. Elmondja a deklaráció, hogy ennek ellenére évi július hó 22-én, kedden. 456 megpróbálják ' összehozni a négy pártot egy közös, választásba és egy közös programmban lerögzítették azt, hogy bármilyen eredménynyel végződjék is a választás, . koalícióban fognak együtt maradni, mert csak az ország dolgozóit egy tömegbe foglalva tudják a kívánt eredményt elérni. »Ennek a kormánynak feladata lesz •-— mondja a deklaráció — biztosítani ia dolgozó nép számára a kenyeret és a legfontosabb, az élethez nélkülözhetetlen élelmiszereiket és iparcikkeket, Kíméletlen eréllyel letörni a feketézőket, az árdrágítókat, az élelimiszeresempészeket, a spekulánsokat, mindazokat, akik a nép szerencsétlenségét és nyomorát saját meggazdagodásukra használják ki. Megfékezni a pénz további romlását, államosítani a föld méhének kincseit, vala-i -mint az eirőműtelepeket, hogy biztosítsuk iparunk számára a legfontosabb alapanyagokat és ezeknek leggazdaságosabb felhasználását a nemzeti javára. Vaskézzel végigvinni a harcot a reakció ellen, megszilárdítani a rendet, a fegyelmet, a közbiztonságot, az egész országban . biztosítani a kormány rendeleteinek és utasításaAnlak gyors és pontos végrebajtását* kíméletlen megtorlást atkaltmazva azok ellen, akik a helyi és egyéni érdekeket fölébe helyezik az ország érdekeinek. E pro grammot, amely & Magyar Nemzeti Függetlenségi Front követelményeit tartalmazza, minden becsületes demokratikus hazafi magáénak vallhatja« — mondja a nyilatkozat. Aláírta ezt ,a kiáltványt a Független Kisgazda Párt nevében Tilcfy Zoltán, Nagy Ferenc, a Kommunista Pánti nevében Rákosi Mátyás, Rajk László, a Szociáldemokrata Párt nevében Szakasits Árpád. Kéthly Anna, a Nemzeti Parasztpárt nevében Veres Péter és Kovács Imre. T. Nemzetgyűlés! Ez a kiáltvány egy szerződés volt, szerződés a koalíciós pártok között, hogy milyen programmal mennek neki a választásnak, de szerződés volt a pártok és a nemzet között is, hogy a nemzet milylen programmal hajlandó bizalmával megajándékozni a koaliciós pártokat. Ma már meg kell állapítanunk azt, hogy ehhez a szerződéshez következetesen hű csak a kisgazdapárt maradt. A munkáspártok, a legrövidebb időn belül eltértek ettől a szerződéstől és következetesen a túl" hajtásra törekedtek. Nem tartozik ennek a hozzászólásnak keretébe annak megállapítása, hogy időrendben és tervszerű következetességgel hogyan következtek egymásra az események és a követelések, amelyek túl akartak menni ezen a koaliciós szerződésen. Egy azonban tény: a kisgazdapárt, amely ezzel a szerződéssel ment bele a választásba, amely ezzel a szerződéssel vállalta a koalíciót, ennek az agressziónak hatása alatt. fokozatosan védelembe szorult, mert az egyik oldalon érvényesülő agresszióval szemben hatott rá a másik oldalról a maga tömegeinek nyomása, amely ennek a szerződésnek betartására akarta kényszeríteni. (Pfeiffer Zoltán (pk): Ugy van!) A kisgazdapárt vezetőiben nem volt meg az erő ahhoz — és talán most az okot felesleges volna kutatni —, hogy ragaszkodjék ennek a szerződésnek betartásához és a fokozatos hátrálás következtében olybá tűnt fel, mintha csak fékezni akarna egy természetes^ fejlődést, holott ezt a szerződést betartania azért kellett volna, mert ennek a szerződésnek birtokában és ennek tudatában kapta meg a szavazatok többségét. (Ugy van! Ugy van! a pártonkivü-