Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-141
411 r A nemzetgyűlés líí. ülése 1947. mint például Sopron városának levéltárosa, aki az állami levéltárakban is mintaszerűen látná el feladatát A VII. fejezet a megyei városokra és közr ségekre nézve nem mondja ki kötelezoleg a levéltárak fenntartását, de megengedi. A nagyobb terjedelmű anyagihoz levéltárnokot. kell alíkalmaizini, kóseblb anyagnál más tisztviselő is elláthatja a levéltári teendőket'. Megszüntetésfüik után ,a leváltár anyaga innen is a kerületi levéltárban helyezhető el. A VIII. fejezet a múzeumokban őrzött iratgyűjtemények ügyét, az úgynevezett múzeuini levéltárakat • szabályozza. A IX. fejezet továbbra is- elismeri az egyházaknak és vallásfelekezeteknek azt & jógáit 1 , hogy levéltáraikat saját, hatáskörükön belül kezeljék, de azzal a feltétellel, hogy szabályzatukat a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatják. A múlt tapasztalatai szerint ugyanis ezek a közületek, az egyíházak mindenkor gondosan megőrizték iratanyagukat és levéltáraikat a célnak megfelelően is. kezelték. Igen fontos a törvényjavaslat, X. fejezete, amely a magánlevéltárak ügyét szabályozza. Ezek közül a f onitosabbakat az Országos Le vértárügyi Tanács javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter közérdekű levéltárnak' nyilváníthatja. Ez a legradikálisabb < intézkedés, amely a magánjogba is belenyúlik, de a közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy erre nagy szükség van, annál is inkálbb,.mert a levéltári tudományos anyagunk erősen megcsappant! a háborús események folytán. Ezeket a levéltárakat az állam nem veszi el jelenlegi tulajdonosaiktól, sőt kimondja a törvényjavaslat, hogy ezeket támogatás lehetősége mellett a tulajdonos köteles fenntartani, de a tulaj- \ donjogi szabad rendelkezés ezzel az anyaggal a tulajdonos iszámára megszűnik., (Zuj. — Az elnök csenget.) Az anyagot el nemi idegenítr heti, fel nem oszthatja és nem selejtezhet, sőt ha a levéltárat 'fennmaradásában valamilyen veszély fenyegeti, s a veszély elhárításáról a tulajdonos nem tud gondoskodni vagy nem gondoskodik, az Országos Levéltárügyi Tanács javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyiminiszter elrendelheti a leváltár anyagának Ikö'zlevóltáríban való elhelyezéséti Az ilyen magánlevéltárakban a kutatás természetesen ugyanolyan feltételek mellett történik, mint, a közlevéltárakban. A kutatást a tulajdonos csak akkor tagadhatja^ meg, ha a tárgyul szolgáló iratok nyilvánosságra hozatala az ő jogos érdekeit sérti. Az ilyen levél; tárakra az államnak opciója, illetőleg vételi joga van, kivéve, ha az átruházási egészen közeli rokon javára történik. A XI. fejezet egy irégváritl rendelkezést tartalmaz: megszabja a levéltári tisztviselők szakképzettségét, nevezetesen bölesészetkari történettudományi doktorátusihoz, egyéves levéltári gyakorlathoz és utána következő szakvizsgához köti. A régi alkalmazottakat nem óhajtja a töirvény ilyen szakvizsga alá vetni, ami öreg alkalmazottaknál érthető emberi szempont. A megyei, városi és községi levéltárnoknak latin érettségivel kell bírnia, valamint hat havi gyakorlat után letett kezelő-szakvizsgával. A XII. fejezet felállítja a levéltáraik országos felügyelőjének hivatalát. Ennek személyzetét teljesen az Országos Levéltár adja. Felügyeletig joga az összes közlevéltárakra kiterjed, kivéve a káptalani és konventi levéltáraid július hó l-én, pénteken. 412 kat, melyek felett a felügyeletet egy olyan felügyelő gyakorolja, akit a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter nevez ki Magyarország prímásának jelölése alapján. Az egyházi levéltáriak felügyeletét az egyház által megbízott felügyelők látják el az országos levéltári főfelügyelő közreműködésével. A főfelügyelő mellett országos felügyelők is működnek és a fejezet 42. §-a közelebbről meghatározza a fel,ügyeleti àatasjkbïrt. így ő tesiz jajvasilatöt a veszélyben levő anyag megmentésére és évi jelentést készít a vallás- és közoktatásügyi miniszter részére, stb. ; A XII. fejezet felállítja még az Országos Levéltárügyi Tanácsot, amelynek nem túlságosan^ nagy szerepköre van, de mégis fontosnak látszik annyiban, hogy a levéltári ügyekben a főfelügyelő hivatal mellett a tudományos konszenzust, a közvéleményt képviseli. A törvényjavaslat elgondolása szerint csak két „ esetben van szerepe.* javaslatokat tesz a szak- miniszter részére levéltárügyi elvi kérdésekben és ugyanezt teszi akkor, ha magánlevéltáraknaik közérdekű levéltárrá minősítéséről van szó. A törvényjavaslat megállapítja, hogy kik a Levéltárügyi Tanács tagjai. Végül a XIV: fejezet vegyes rendelkezései a levéltárak anyagainak! elidegemítÖiL, (megoson* kítói és csempészei ellen hoznak büntető rendelíkezéseket. .Aki tudja, milyen lelkiismeretlen látogatói vannak a közgyűjteményeknek, az méltányolja ezeket a rendelkezéseket. Vannaik notórius okmánycsonkítók, tolvajok, akik ellen eddig alig volt büntetőjogi rendelkezés. Sőt jó volna hasonló intézkedéseket alkalmazni közkönyvtárainkra is. T. (Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat elfogadása a tudományos világban nagy megnyugvást fog kelfeni, mert semmiféle irányú és semmiféle szellemű történetírás nem nélkülözheti — ha az igazság megállapítására törekszik '— az írásos -emlékek gyűjteményeit. (Helyeslés. — Hegymegi Kiss Pá!l (msz): Szót kérek !) Elnök: Éppen fel akartam tenni a kérdést, kíván-e valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni. : Hegymegi Kiss Pál képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál .(msz): T. Nemzetgyűlés! Ez ^a témakör nagyon nehezen illik bele »a. mai időkbe, de mindenestre rendezni kell a levéltár-ügyet. Ismerem a javaslatot régebbről is, hiszen annakidején tisztvisélőkoromban ezzel a kérdéssel magam is foglalkoztam. De nem is ez a fontos, hanem inkább annak megállapítása, hogy ne csak megtoroljuk a levéltárakkal Ikaposoilatosi bűncselekményeket, hiar nem gondoskodjunk arról is, hogíy az az elveszett és óriási értékű levéltári anyag, amely a legutóbbi időben veszett el, valamiképp felkutattassék és amit csak 'tehet, belőle megmentsünk. (Helyeslés a szabadságpárton.) Ezt indítványozom ezzel a. javaslattal kapcsolatban. De másfelől, t. Nemzetgyűlés, én az autonómia híve vagyok, ennélfogva én azt a Kerjesztes-Eischeriféllle rendszert, hogy az '»autonómiát állaimosítsruk, a magam részéről helyénvalónak nem tartom. (Nagy Vince (msz) : Ügy van! Ügy van!) Ez ellen nekem kifogásom van. Ha méltózttatnak a magyar történelmet tanulmányozni, megállapíthatják, hogy a legnehezebb elnyomatás korában is a levéltámo-
