Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-138

339 A nemzetgyűlés 138. ülése 1947. szavaimat, é& a iörvény javaslatihoz a legteljesebb mértékben ho'zízájárulok, annak a meggyőződésemnek is kifejezést adok, hogy a törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelően még a legelfogultabb és bármely pártállást képviselő magyarnak is éreznie kell, hogy ezeknek az orosz hő&»Öknek kegyelettel és tisztelettel tartozik. A törvényjavaslatot tehát a magam és pártöm nevében elfogadom. (Taps.) Elnök: Szólásra következük) a kijeliöltl szónokok közül? Pásztor Imre jegyző: Kondor Imre! Kondor Imre (pp): T. Nemzetgyűlés! Amikor a magyiair nép először- gyülekezett össze, hogy a felállított szovjet katonai emlékműveknél adózzék hálájával és tiszteletével, akkor minden elfogulatlan szemlélő láthatta azt, hogy ÖJ magyar nép lelkesedése egyáltalán nem volt irányított: a magyar nép egyszerre tudta kifejezni 'háláját és ünnepelni ia maga felszabadítását és felszabadulását; is. Még folyt a háború, amikor például Debrecenben először gyűltünk össze 1945 májusrl-én! az első szovjet emlékmű leleplezésénél. Tapasztalhatta mindenki, aki ott megjelent, hogy a -magyar nép igenis, ezekben az emlékművekben egyszerre latija a hősöknek mindie- kijáró tiszteletemlékművet és egyszerre látja és tisateli aaijáffc szabadságának jelképeit is. Valahogy itt Magyarországon először jelent meg ezeknél az emlékműveknél a szabadság olyan formákban, ahogyan eddig talán nem ïè volt! itt; tudniillik ennek a szabadságnak határozottan volt valami nemzetközi jellege. Amikor most a szovjet katonai emlékművek gondozása tárgyában beterjesztett javaslatot a nemzetgyűlés tárgyalja és mi azt elfogadjuk és ezíael biztosítjuk a.z ezeknek az emlékműveknek és a hősi temetőknek kijáró tiszteletet, akkor ki kell emelnem azt, hogy ez a fajta nemzetköziség >a mi nemzetünk legsajátosabb nemzeti ügye is. E nemzetköziségről, amely ilyen úton, a háború vér zivatarában jutott el hozzánk, meg kell állapítanunk ebből efh alkalomból, hogy ez a nemzetköziség a maga győzelme útján mindenütt, az eddigi, esetleg több évszázados nemzeti elnyomásokban élő és letiport nemzetek helyébe felszabadított és szabadságuknak örülni, a'zért' harcolni tudó népeket hozott létre. Ennek jelentőségét akarom itt hangsúlyozni most, hogy igenis egy olyan nemzetköziségről, egy olyan nemzetközi eszmének ünnepléséről is s'ztó Van, . amely nemzetköziség mindenütt; ahová elér,-' felszabadított népeket hoz létre, szemben aazal a rövid, vakondperspektívájú nemzeti érzésből származó szemlélettel, amely a nemzeti érzést eddig a reakciónak foglalta le, amely a nemzeti jelszavakat mindezideig arra használta fel, hogy megtévessze a népeket a maguk eredeti érdekei és céljai tekintetében. (Az elnöki széket 12 óra 40 perckor Kossa István foglalja el.) s Igenis arról van szó, hogy az egyetemes nemzetközi szabadsiájg ügyébe, amelynek szolgálatában ezek a hősök a mi ioldönkün miértünk is meghaltak, be tudjuk kapcsolni a mi nemzetünk szabadságát is. Ezért kell nekünk ezeket az emlékműveket sajátunknak tekintenünk és különös 'gondozás tárgyává tennünk. Egészen különleges, sajátságos belpolitikai indokolása van annak, hogy ezt még küé

vi. július hó 2-áit, szerdán. 340 lön törvényben is le kell szögeznünk. Tisztában kell lienünik ugyanis azzal, hogy ha teljes joggal beszélünk is mi a magyar nép nevében, amikor hálánkat és tiszteletünket hangoztatijuk a szabadságért itt! meighalt sziovjet hősök iránt é& amikor a gondozásról és tiszteletről beszélünk, amellyel a jövőben adózni kívánunk és fogunk ezeknek az emlékműveknek, igenis Magyarországon, a jelenlegi politikai helyzetben még szükség van ennek törvényes biztosítására is. Ezért tartom én ezt a tör vény jtavaslatot időszerűnek és 'fogadom el a magam és pártom nevében. (Taps.) Elnök: Szólásra következik a iküjelölt szónokok közül? Pásztor Imre jegyző: Drózdy Győző! Drózdy Győző (msz): T. Ház! Arra tanított az édesanyám, hogy halottak napján, ha olyan temetőbe megyünk ki, ahol nem fekszenek hozzánk tartozók, keressünk ki egy jeltelen, elhagyott sirt, azt vegyük gondozásunkba és azon a napon gyújtsuk meg az emlékezés fee" gyeletes gyertyáit az ott nyugvó hantjai felett. Mennyivel nagyobb kötelesség ez a magyar ember számára akkor, amikor olyanok iránt kell a kegyelet és a hála adóját lerónia, akiknek adósai vagyunk, akiknek komoly hálával tartozunk. A magyar népet ezeresztendős szenvedés emléke 'fűzte német szomszédjához. Szinte egy ezeréves per zárult le a' mostani történelem folyamán. Ebből az ezeréves' elnyomatásból szabadított fel bennünket az a diadalmas Vörös Hadsereg, amely súlyos áldozatokat hozott azért, hogy a magyar nép, a magyar nemzet felszabaduljon a német csizma alól. Midőn idegen hatalom szállt meg bennünket és innét kotródni nem akart, ia szovjet hadsereg nagy áldozatok árán jött el- hozzánk, hogy elkergesse azt az idegent és visszaadja ennek a nemzetnek a szabadságát. De ettől függetlenül is az orosz nép à magyar történelem során többször bebizonyí" tóttá, hogy irántunk rokonszenvvel viseltetik. Nem akarok azokra a

N történelmi példákra hivatkozni, amelyeket az előadó úr és előttem szólott t. képviselőtársaim már felhoztak!, de legyen szabad ebből az alkalomból felelevenítenem az 1848-as magyar történelem egyik nevezetes epizódját annak bizonyítására, hogy az orosz nemzet velünk szemben akkor is rendkívül lojális és lovagias volt. A világosi fegyverletétellel kapcsolatos eseményekre gondolok. Amikor Világoson megtörtént a fegyverletétel, Rüdiger orosz tábornok maga elé hivatta Görgeyt é

s felajánlotta neki, hogy ha meg akarja menteni a magyar szabadiságharc tábornokainak és elfogott hőseinek életét, . akkor vezesse őket a Nagyváriadon székelő Paskievics orosz fővezér elé. Nem akarok most foglalkozni azzal a ^ történelmi kérdéssel, hogy 'miért nem történt ez meg. de bizonyos, hogy ha az orosz tábornok lovagias ajánlatát elfogadták volna, talán nem éri Magyarországot: az a szörnyűséges csapás, amelyet az »aradi tizenhárom« nevével tart számon a magyar történelem. Az 1849-es háborúból sem maradt a magyar nemzet szívében olyan különösen keserű emlék, amely talán arról szóit volna, hogy az akkori orosz hadak itt kegyetlenkedtek volna, vagy báríni olyan vétket követtek volna el a, 1 magyar nemzet ellen, amelynek emlékét a ma*