Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-137

277 A nemzetgyűlés 137. ülése 1917 levegőn akarnánk virágzásra serkenteni a gazdasági életet. Az élet természetes'rendjének, az élet törvényelinek az felel smeg, — és ez, higgyék el, minden papír ostor vénynél nagyobb erejű —• ha .a negatívuimok sorozata helyett pozitív, tevőleges módon nyulunk hozzá a, gaz­dasági világhoz, a termelő munkai feltételeit segítéssel, nem pedig) tilalmakkal és büntetések^ kel próbáljuk előmozdítani. Miután úgy látom, bogy! a törvényjavas­lat hangzatos cjime mögött hiányzlik a minden jó és igazságos törvény első feltétele: az er­kölcsi alap, a közjó igaz szolgálata, (Prieszol József (kp): Benne van, csak a képviselő úr tagadja!) és az erre való őszinte szándék, miután úgy látom, hogy a törvény nem a ha­ladást kívánja szolgálni a nemzet javára és a nép érdekében, hanem a legbrutálisabb rendőr­szocializmus magnál chartája akairi lenni, a magaimi részéről a javaslatot nem fogadom el (Taps a szabadságpárton és ai pártonkívüliek soraiban) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Vörös Vince jegyző: Piaftrik János! Piatrik János (kg): T. Nemzetgyűlés! En dis örömmel üdvözlöm a bároméves tervet. Ép­pen ideje, bogy egy ilyen rettenetes háború és rombolás után végre megszületett a komoly terv. (Nagyiván János (msz): De hol van? iNem látjuk, hogy megszületett! — Pfeiffer Zoltán (pk): Titokban született! — Közbe­kiáltás a kommunistapárton: Meg fogják látni! — Egy hang a pártonkívülieknél: Itt a piros» bol a piros?) 14 »A háború befejezése óta már huszonhat hónap telt el. Ez alatt az idő alatt az ipari újjáépítés vonalán eredményeket ért el a kor­mány, ellenben a, mezőgazdasági vonalon az újjáépítés tekintetében fejlődés alig mutatko­zik, sőt napról-napra hanyatlást látunk azért, mert évről-évre kevesebb a termés fa kiosztott földeken. Mi'az oka annak, hogy a mezőgaz­dasági termelés évről-évre csökkenőben van? Ennek főoka az, hogy a földhözjuttatottak miarha nélkül küszködnek és nyomorognak. Ezen a, bajon azonnal segíteni kell. Az állam­nak az lett volna az első kötelessége, hogy az új gazdákat, akik a legjobban rá vannak utalva* legalább egy-egy tehénnel segítse meg, mert enélkül nincs és nem lesz többtermelés. (Ügy van! Ügy van! a íkis gazdapárton.) Mindenki előtt ismeretes, hogy a földbir­tokreform kapcsán megszűntek la nagybirto­kok és ezeket a kisemberek között osztották szét. Ezeknek a kisembereknek legalább 90 szá­zaléka most is olyan, akinek nincs állatállo­mánya, ami nélkül pedig gazdálkodni nem le­het, (pgy vom! U kisgazdapárton.) Közülük legalább 50 százalék olyan, akinek földje hét év óta nem kapott trágyát, sem pedig idejében nem tudja megszántani és bevetni földjét. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mindig kevesebb lesz a termés, sőt ezeknek a gazdáknak na­gyobb százaléka a saját szükségletét sem bírja megtermelni. A vetőmagról még beszélni sem lehet, ősszel és tavasszal vetőmagot igényel! iaz ilyen gazda és ezt a legtöbb esetben felhasz­nálja kenyérnek vagy sokszor eladja, sőt még a szántási kölcsönt is háztartási céljaira hasz­nálja fel, mert nyomorban sínylődik- Ezt a gazdálkodást tehát így tovább folytatni nem lehet, mert ha ez így megy tovább, akkor az újgazdák a szántási kölesönt sem bírják vissza­fizetni. Ezért a legsürgősebben meg kell segí­évi július hó 1-én, kedden. 278 teni az újgazdákat, hogy ezzel a termelést is fokozziuk. Nagyon szomorú dqlog, hôgy még: ma is akadnak emberek, akik a hároméves terv el­len foglalnak állást, holott terv nélkül még egy kis házikót sem lehet felépíteni. (Közbe­kiáltás a pártonkivülieknél: Ez igaz! — Egy hang a kommunista/párton Acsay László (pk) felé: Az építész úr tudja jól, mégsem akarja elhinni!) En már az 1946. év január hónapjá­ban kezdeményeztem és kidolgoztam egy me­zőgazdasági tervet. Ezt a képviselői értekezlet elé vittem s kértem, hogy hallgassák meg ter­vemet és elgondolásomat. (Közbeszólás a pár­tonkivülieknél: Ezt kellett volna beterjesz­teni!) Sajnos, ez a terv mindenütt süket fü­lekre talált, pedig nem személyes hiúság ve­zetett és nem ragaszkodtam ahhoz, hogy a ke­resztülvitelében szerepem legyen. (Kovats László (pk): Ezt elhisszük! — Zaj.) Nagyon téved, kedves képviselőtársam. (Közbeszólás a szabadságpárton: Halljuk! Halljuk! Csak ne bántsa a kisgazdapártot!) Nem akartam érvényesülni és akamokos­kodni, hanem csak segíteni akartam paraszt véreimen és a többi éhező népen azzal, amit láttam és tapasztaltam. (Zaj.) Azt akartam, v hogy szülessék meg a mezőgazdasági újjáépí­tés programja egységes elgondolás alapján, hogy tervszerűen illeszkedjenek egymásba az intézkedések, (Kováts László (pk); Legfőbb ideje volna!) nehogy előforduljon az, hogy amit a jobbkezünkkel építünk, azt a balkezünk­kel lerontsuk. Én csak szakembereiket kértem, hogy «zok dolgozzák ki a tervezetemet, a részletekben csak megindítója akartam lenni ennek a tervnek, hogy azután mint egyszerű munkás működhessek közre. 1946 január hó­napban a képviselői csoport egy esti ülésén ismertetni akartam mezőgazdasági tervemet Akkor jelen volt Nagy Ferenc volt miniszter­elnök és Bárányos Károly miniszter úr is. Többször kértem szót, hogy tervemet ismertes­sem- mire Nagy Ferenc azt válaszolta, hogy hallgassak és ráütött az aszitalra. (Élénk de­rültség a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban. — Egy hang a szabadságpárton: Miért nem lépett ki?) Egy pár hét elmultával a képviselői csoport ülésén ismét azt kéntlem, hogy hallgassák meg tervemet, mire Nagy Ferenc ismét azt mondta: »Ha többet tudsz mint én, úgy vedd át a miniszterelnökséget.« (Pfeiffer Zoltán (pk) : Ebben maradtak? r — Lévay Zoltán (msz): Miért nem vette át?) Ebbe nem itudtam belenyugodni, mert szüksé­gét láttam a kérdés megoldásának. A kenyér problémáját megoldatlannak láttam. Tervezete­met átadtam Nagy Ferencnek, aki elrendelte, hogy tervemet Eácz Jenő tanulmányozza. (Zaj.) Kácz Jenő nagyon jónak látíta terveze­temet és így utasítást kapott, Nagy Ferenctől, hogy menjen át Bárányosi. miniszter úrhoz és tárgyalják meg tervem kivitelét. Sajnos, nem történt semmi, az volt* a válasz, hogy tervem kivihetétlen. (Közbeszólás a szabadságpárt of* dalán: Ez a reakció!'— Pfeiffer Zoltán (pk): Kácz Jenlőés Nagy Ferenc!— Pfeiffer Zoltán felé:) Ha én foglak zavarni téged» amikor te beszélsz, ki fogsz szaladni! Ha én kezdek za­varni, akkor te ki fogsz szaladni, mint a- nyúl a bokorból! (Közbek áltások: Kire mondja ezt?) Akármelyiketekre mondom ezt (Élénk derülfr ség és taps a szabadságpárt és a w,rtonkívüliek oldalán.) Ennél az oknál fogva tehát tervem sikertelen maradt. (Levay Zoltán (msz): Szo­18*

Next

/
Thumbnails
Contents