Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-137
277 A nemzetgyűlés 137. ülése 1917 levegőn akarnánk virágzásra serkenteni a gazdasági életet. Az élet természetes'rendjének, az élet törvényelinek az felel smeg, — és ez, higgyék el, minden papír ostor vénynél nagyobb erejű —• ha .a negatívuimok sorozata helyett pozitív, tevőleges módon nyulunk hozzá a, gazdasági világhoz, a termelő munkai feltételeit segítéssel, nem pedig) tilalmakkal és büntetések^ kel próbáljuk előmozdítani. Miután úgy látom, bogy! a törvényjavaslat hangzatos cjime mögött hiányzlik a minden jó és igazságos törvény első feltétele: az erkölcsi alap, a közjó igaz szolgálata, (Prieszol József (kp): Benne van, csak a képviselő úr tagadja!) és az erre való őszinte szándék, miután úgy látom, hogy a törvény nem a haladást kívánja szolgálni a nemzet javára és a nép érdekében, hanem a legbrutálisabb rendőrszocializmus magnál chartája akairi lenni, a magaimi részéről a javaslatot nem fogadom el (Taps a szabadságpárton és ai pártonkívüliek soraiban) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Vörös Vince jegyző: Piaftrik János! Piatrik János (kg): T. Nemzetgyűlés! En dis örömmel üdvözlöm a bároméves tervet. Éppen ideje, bogy egy ilyen rettenetes háború és rombolás után végre megszületett a komoly terv. (Nagyiván János (msz): De hol van? iNem látjuk, hogy megszületett! — Pfeiffer Zoltán (pk): Titokban született! — Közbekiáltás a kommunistapárton: Meg fogják látni! — Egy hang a pártonkívülieknél: Itt a piros» bol a piros?) 14 »A háború befejezése óta már huszonhat hónap telt el. Ez alatt az idő alatt az ipari újjáépítés vonalán eredményeket ért el a kormány, ellenben a, mezőgazdasági vonalon az újjáépítés tekintetében fejlődés alig mutatkozik, sőt napról-napra hanyatlást látunk azért, mert évről-évre kevesebb a termés fa kiosztott földeken. Mi'az oka annak, hogy a mezőgazdasági termelés évről-évre csökkenőben van? Ennek főoka az, hogy a földhözjuttatottak miarha nélkül küszködnek és nyomorognak. Ezen a, bajon azonnal segíteni kell. Az államnak az lett volna az első kötelessége, hogy az új gazdákat, akik a legjobban rá vannak utalva* legalább egy-egy tehénnel segítse meg, mert enélkül nincs és nem lesz többtermelés. (Ügy van! Ügy van! a íkis gazdapárton.) Mindenki előtt ismeretes, hogy a földbirtokreform kapcsán megszűntek la nagybirtokok és ezeket a kisemberek között osztották szét. Ezeknek a kisembereknek legalább 90 százaléka most is olyan, akinek nincs állatállománya, ami nélkül pedig gazdálkodni nem lehet, (pgy vom! U kisgazdapárton.) Közülük legalább 50 százalék olyan, akinek földje hét év óta nem kapott trágyát, sem pedig idejében nem tudja megszántani és bevetni földjét. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mindig kevesebb lesz a termés, sőt ezeknek a gazdáknak nagyobb százaléka a saját szükségletét sem bírja megtermelni. A vetőmagról még beszélni sem lehet, ősszel és tavasszal vetőmagot igényel! iaz ilyen gazda és ezt a legtöbb esetben felhasználja kenyérnek vagy sokszor eladja, sőt még a szántási kölcsönt is háztartási céljaira használja fel, mert nyomorban sínylődik- Ezt a gazdálkodást tehát így tovább folytatni nem lehet, mert ha ez így megy tovább, akkor az újgazdák a szántási kölesönt sem bírják visszafizetni. Ezért a legsürgősebben meg kell segíévi július hó 1-én, kedden. 278 teni az újgazdákat, hogy ezzel a termelést is fokozziuk. Nagyon szomorú dqlog, hôgy még: ma is akadnak emberek, akik a hároméves terv ellen foglalnak állást, holott terv nélkül még egy kis házikót sem lehet felépíteni. (Közbekiáltás a pártonkivülieknél: Ez igaz! — Egy hang a kommunista/párton Acsay László (pk) felé: Az építész úr tudja jól, mégsem akarja elhinni!) En már az 1946. év január hónapjában kezdeményeztem és kidolgoztam egy mezőgazdasági tervet. Ezt a képviselői értekezlet elé vittem s kértem, hogy hallgassák meg tervemet és elgondolásomat. (Közbeszólás a pártonkivülieknél: Ezt kellett volna beterjeszteni!) Sajnos, ez a terv mindenütt süket fülekre talált, pedig nem személyes hiúság vezetett és nem ragaszkodtam ahhoz, hogy a keresztülvitelében szerepem legyen. (Kovats László (pk): Ezt elhisszük! — Zaj.) Nagyon téved, kedves képviselőtársam. (Közbeszólás a szabadságpárton: Halljuk! Halljuk! Csak ne bántsa a kisgazdapártot!) Nem akartam érvényesülni és akamokoskodni, hanem csak segíteni akartam paraszt véreimen és a többi éhező népen azzal, amit láttam és tapasztaltam. (Zaj.) Azt akartam, v hogy szülessék meg a mezőgazdasági újjáépítés programja egységes elgondolás alapján, hogy tervszerűen illeszkedjenek egymásba az intézkedések, (Kováts László (pk); Legfőbb ideje volna!) nehogy előforduljon az, hogy amit a jobbkezünkkel építünk, azt a balkezünkkel lerontsuk. Én csak szakembereiket kértem, hogy «zok dolgozzák ki a tervezetemet, a részletekben csak megindítója akartam lenni ennek a tervnek, hogy azután mint egyszerű munkás működhessek közre. 1946 január hónapban a képviselői csoport egy esti ülésén ismertetni akartam mezőgazdasági tervemet Akkor jelen volt Nagy Ferenc volt miniszterelnök és Bárányos Károly miniszter úr is. Többször kértem szót, hogy tervemet ismertessem- mire Nagy Ferenc azt válaszolta, hogy hallgassak és ráütött az aszitalra. (Élénk derültség a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban. — Egy hang a szabadságpárton: Miért nem lépett ki?) Egy pár hét elmultával a képviselői csoport ülésén ismét azt kéntlem, hogy hallgassák meg tervemet, mire Nagy Ferenc ismét azt mondta: »Ha többet tudsz mint én, úgy vedd át a miniszterelnökséget.« (Pfeiffer Zoltán (pk) : Ebben maradtak? r — Lévay Zoltán (msz): Miért nem vette át?) Ebbe nem itudtam belenyugodni, mert szükségét láttam a kérdés megoldásának. A kenyér problémáját megoldatlannak láttam. Tervezetemet átadtam Nagy Ferencnek, aki elrendelte, hogy tervemet Eácz Jenő tanulmányozza. (Zaj.) Kácz Jenő nagyon jónak látíta tervezetemet és így utasítást kapott, Nagy Ferenctől, hogy menjen át Bárányosi. miniszter úrhoz és tárgyalják meg tervem kivitelét. Sajnos, nem történt semmi, az volt* a válasz, hogy tervem kivihetétlen. (Közbeszólás a szabadságpárt of* dalán: Ez a reakció!'— Pfeiffer Zoltán (pk): Kácz Jenlőés Nagy Ferenc!— Pfeiffer Zoltán felé:) Ha én foglak zavarni téged» amikor te beszélsz, ki fogsz szaladni! Ha én kezdek zavarni, akkor te ki fogsz szaladni, mint a- nyúl a bokorból! (Közbek áltások: Kire mondja ezt?) Akármelyiketekre mondom ezt (Élénk derülfr ség és taps a szabadságpárt és a w,rtonkívüliek oldalán.) Ennél az oknál fogva tehát tervem sikertelen maradt. (Levay Zoltán (msz): Szo18*