Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

127 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. való megfosztás azonban nem a gyanúra és nem is a nyomozati eredményekre támaszkodik csupán, haneml maga az érdekelt dönti el a maga sorsát, az ő magatairtásán alapul a me'g-' f osztás kimondása^ Ha ugyanis nem jön haza, akkor ezzel a magatartásával bizonyára e!ég alapot nyújt ahhoz, hogy megfosszák állampolgárságától. (Szélig Imre (szd): Szegény Vértesy, nem jön haza!) Ne akarják tehát a képviselő urak jobban védeni az érdekelteket, mint ahogyan maid ők akarják magukat védeni, ők a maguk érdekeit megvédhetik azzal, hogy hazajönnek és akkor ez a konzekvencia elmúlik a fejük felől. Egyik közbeszóló megemlítette, hogy a bűnösség kérdését tulajdonképpen eldönti már az állampolgárságtól való megfosztás, Nem! Itt is tévedés van. A bűnösség kérdését már szintéi eleve eldönti mz érdekeltnek az a magattartása, hogy nem jön hazai. Ez elég bizonyság arra; hogy bűnös, mert ha ő érzi magát bűnösnek, akkor miért akarom én tisztára mosni? Hegymegi Kis« Pál igen t. képviselőtársam felemlítette Bi sürgősség kérdését. A sürgősségnek én általában nem vagyok nagy híve. de a sürgősséget indokolják állami életünk kezdeti viszonyai, kezdeti körülményei. Érthető tehát, — és ezt az indokot el fogják fogadni a szabadságpárt oldalán ülő képviselő urak is — hogy ezek kényszerítenek bennünket sokszor arra, hogy soronkívül hozassunk jte'tő alá törvényjavaslatokat. De abban a véleményben osztozom, hogy ezzel a lehetőséggel asinján kell bánnunk. Megnyugtatóan az igen t. képviselő urakat, hogy a kormány mindi}; komolyan felveti magában a felelősség kérdését, mielőtt a sürgősséget kéri és javasolja. (Némethy Jenő (msz): Tényeket,kérünk!) Éppen jó, hogy közbe niéltó'/.t.iítoit szólni. Méltóztatnak talán tudni: összeesküvésről is van szó néhány hónap óta ebben az országban. A miniszteri indokolás már arra alludál, hogy ez u törvény íizok ellen szükséges, akik a magyar demokratikus állanmmd és köztársaság ellen külföldön aknamunkát folytatnak. Én csodálkozom azon, hogy az ellenző képviselők majdnem kivétel nélkül úgy szólaltak itt fel, mintha normális állami életet élnénk. (Némethy Jenő (msz): Az állami élet folyik! A/ állami é'et csak normális! Mélyen, t...*. (Vásáry József (msz): ...Elvtársak! — Zaj és derültség a szahadsáfipáTt oldalán. — Reicher Endre ípkl: TVznnyos elvekben társaik vagyunk!) képviselő urak, remélem, mindnyájan demokraták vagyunk és ennyiben talán helytálló ez a megszólítás, ügy látszik, a de^ mokrácia árnyalatai igen nagy különbségeket mutatnak (Vásáry József (msz): Igazi demokráciában nem "volna árnyalat!) Ha ez nem így volna, akkor az igen t. képviselő urak a magyar köztársaságnak is — hogy egy csúnya pesti kifejezéssel éljek — gönnolnák azt a W&H badságot, hogy rendMvüli módon és rendkívüli eszközökkel védje meg magát a rendkívüli viszonyok között. Most hem lehet olyan törvényekkel védekezni a fürge összesküvők, a hazának fürge árulói ellen, akik a külföldön tartózkodás védelme alatt folytatnak alkmamunkát a köztársaság ellen, mint normális körülmények közötfc Ez indokolja egyrészt a sürgősséget, másrészt indokolja magának a törvényjavaslatnak rendkívüli tartalmát. Hegymegi Kiss Pál képviselő úr még felvetette a békeszerződés ratifikálását, mint évi március hó 2t-én, pénteken. 128 aimit meg kellene várni ilyen intézkedések) hozatalához. Tájékoztatom a képviselő urat arról, hogy a békeszerződést már egy esztendővel megelőzően az illetékes, minisztériumok előkészítettek egy ilyen javaslatot, teljesen készen áll az állampolgári jogok revízióját tartalmazó iavaslat különböző változatokban, (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ez helyes!) számolva a béke szerződés idevágó rendelkezéseinek különböző eshetőségeivel. Ilyen generális rendezés készen áll ós éppen csak a békeszerződést vártuk meg és annak ratifikálása után módunkban lesz az állampolgársági jog törvényi rendezése. Azt hiszem,, ennyiben méltóztatik a válaszomat kielégítőnek elfogadni. T. Nemzetgyűlés! Reicher képviselő úr azt mondta, tudja, hogy vannak, akik az ország határain kívül kojmpromittálják a magyar köztársaságot, nyilván azok is azzal elisősorban, hogy ide nem mernek hazajönni, mert itt kevés a szabadság- (Reicher Endre (pk): Ilyet megközelítőleg sem mondtam!) Még egyszer elmondom, amit mondtam. Én legalább olyan jól tudok magyarul, mint Reicher képviselő úr. Eelhívom a figyelmét: azt mondta» hogy tudja, hogy kint is kompromittálják a demokratikus magyar köztársaságot. Ezt mondta? (Reicher Endre (pk): Hogyne, természetesen!) Utána én azt a szót használtam, hogy »nyilván«, amit magyarul jól tudó emberek közt egy olyan elválasztó kifejezés» amely világossá teszi, hogy ami ezntán következik, azt már nemi önnek tulajdonítom, hanem én vállalom mint feltételezést;, (Reicher Endre (pk): Aztr lehet!) hogy nyilván ezzel kompromittálják. Azzal ugyanis adós maradt Reicher képviselő úr, hogy: mivel kompromittálják ott kint a magyar köztársaságot? Én megmondom, azzal kompromittálják, hogy ugyanazt mondják, amit Nagy Vince képviselő úr mondott itt, hogy kevés a szabadság, ide nem kell hazajönni. (Reicher Endre (pk): Államtitkár úr! Ha megfosztom az állampolgárságától az illetőt, akkor megakadályozom ezt az eljárását?) Elnök: Csendéi, kérek, Reicher képviselő úr! (Nagy Vince (msz): Ne hagyd magad Reicher! — Némethy Jenő (msz): Neki van igaza!) i | Kiss Roland államtitkár: E gondolatvezetés, amelyet most közbeszólás formájában a képviselő úr megismételt, arra a konzekvenciára mutait, hogy a mostani kormányzat könnyelműen bánik ilyen nagyértékű állampolgári jogosítvánnyá*. (Nagyiván János (msz) : Ez a valóság! — Nagy Vince (msz)r A rablógyilkostól nem veszik el az állampolgárságot!) T. Nemzetgyűlés! Nem úgy oldjuk meg ezt a kérdést, hogy nem veszíti e

l az állampolgárságát, hanem azoknak, akik érdekelve vannak és érintve vannak e törvény által és van okuk félni ettől a törvénytől, azt üzenjük, hogy nem lehet ilyen könnyen bánni a demokratikus magyar köztársa.si;Vg létérdekeivel:, mint ahogyan ők ott külföldön teszik. (Taps a szocfál- " demokrata- és a kommunist apart oldalán.) Ha pedig azoktól, akik, ilyen könnyelműen bán nak a határokon kívül a magyar demokratikus népköztásaság érdekeivel, elvesszük az állampolgársági jogot, ez nem könnyelmű bánás az állampolgári jogosítvánnyal, r hanem még a retorzió kezdetének sem minősíthető. Ezzel a lehetőséggel és joggal, a retorziónak legalább ezzel a jelével a demokratikus köztár; saság kormánya élni fog és meg fogja védeni